A háború utáni konszolidációt elősegíteni, a súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetet megoldani hivatott genovai nemzetközi konferencián gróf Bethlen István miniszterelnök előterjesztést tesz, amit a sajtóban április 14-én publikálnak. Úgy fogalmaz: „Magyarország feldarabolása következtében több millió magyar ― a magyar nemzet fiainak egyharmad része ― került a szomszéd államok uralma alá.” Utal rá, hogy az európai békének is egyik legfőbb kritériuma az, hogy a békeszerződésnek a nemzeti és vallási kisebbségek védelmére vonatkozó előírásait is betartsák a hazánktól területet nyert államok. A helyzet azonban az, „hogy a szerződésekben és külön egyezségekben biztosított kisebbségi védelem ellenére ezek az államok kényszerítik az elcsatolt magyarokat, hogy tömegesen hagyják el tűzhelyeiket, korlátozzák vagyonukat, ami odavezet, hogy a gazdasági talpra állítás munkáját megbénítják és a termelő tőkét csökkentik. A kisebbségi jogok védelmének teljes érvényesítését parancsolja az erkölcsi béke is.” Szerinte az országok között a rendes viszonyok helyreállítását a kisebbségek kérdésének megoldatlansága akadályozza, hiszen a békés érintkezés előfeltétele a bizalom, ami így nem jöhet létre.
A magyar kormányfő javaslatára létrejött, a kisebbségi kérdés ügyében eljáró albizottság asztalára kemény hangú nyilatkozatot tesz le a nemzeti kisebbségi jogok védelmében, miután a testületben hazánk abszurd módon nem kapott helyet. „Szükséges volna, ha az értekezlet határozatban felhívná Közép-Európa valamennyi államát, hogy vessenek véget haladéktalanul a magántulajdon mindenféle megsértésének, minden elkobzásnak és kisajátításnak, minden lefoglalásnak és rekvirálásnak, amelyek politikai okokból történnek ― néha bevallottan, néha titkoltan. Magyarország számos sérelmet szenvedett a szomszédos államokban élő magyarok magántulajdona tekintetében.” A beadvány utal rá, hogy természetesen különbséget kell tenni a magyar állampolgárok és azok között, akik egy idegen, szomszédos ország állampolgárai, ám a magyar kisebbséghez tartoznak. Az intézkedések azonban mindkét csoportra nézve sérelmesek. „Céljuk az, hogy az illető országban anyagilag tönkretegyék a magyar elemet.” Rámutatnak: következményeiben „azonban ezek az intézkedések sértik az általános gazdasági érdekeket is.” A hírügynökségi jelentés ezután sorolja a memorandumban foglalt konkrét sérelmeket, jogfosztásokat a szomszédos államokban, mint „az Erdélyre vonatkozólag megszavazott román agrárreformot, amely a szociális jelszavak alatt az elkobzással egyenértékű eljárásra nyújt módot a román hatóságoknak a magyar birtokosokkal szemben. A kisajátítás alá került földek tulajdonosai kártérítés címén birtokuk értékének csupán 8 százalékához juthatnak. […] A törvény, amelynek érvénye csak Erdélyre vonatkozik, egészen világos célzatú, hiszen Erdélyben a 100 hektárnál nagyobb földek birtokosai 81 százalékban magyarok.” Idézi a memorandum a román agrárminisztert, aki nyíltan megmondta: „El kell venni a földeket, amelyek jórészt magyar középbirtokosok kezén vannak és román parasztoknak kell adni, ha azok elég megművelt földet bírnak. Lehetővé kell tenni, hogy az így nyert birtokokat eladhassák, hogy ilyen módon egy új román középbirtokos osztály támadhasson.” Mint kitérnek rá, a „memorandum ismerteti ezután a cseh agrárreform elvi rendelkezéseit és megállapítja, hogy ott a helyzet alig különbözik az erdélyitől. A törvény teljes végrehajtásáig a románok is és a csehek is megfosztják a földbirtokosokat az elidegenítés jogától és a magyar birtokok nagyrészét nevetséges áron kényszerbérletbe adják. Jugoszláviában még nem hoztak agrárreformot, ellenben zavaros és gyakran ellentmondó rendeletek biztosítják a jogot, hogy a magyar birtokosokat földjeikről kiűzhessék.” A magyarokat minden utódállamban álcázottan is próbálják kiüldözni szülőföldjükről és erre vonatkozóan drámai statisztikát közölnek. „Az egyenes kiutasítás mellett leplezett kiutasítás is van, amikor mindenféle zaklatással teszik lehetetlenné a magyarok megélhetését, s kényszerítik őket a kivándorlásra. A magyar menekültügyi hivatal adatai szerint Romániából 135. 390, Csehországból 56. 657, Jugoszláviából 37. 456 magyar lakos volt kénytelen Magyarországra menekülni. Kívánatos lenne, ha az értekezlet felhívná az utódállamokat, hogy vessenek véget haladéktalanul a kiüldözések és zaklatások rendszerének, s tegyék lehetővé, hogy a menekültek visszatérhessenek elhagyott tűzhelyeikhez.”
Állami vezetők a genovai konferencián Fotó: Wikipédia
„Gróf Bethlen sikere a kisebbségi kérdésben” ― értékel a Pesti Hírlap április 13-án a hollandiai Hollandsch Nieuws-Bureau nyomán. Mint beszámolnak róla, „gróf Bethlen István magyar miniszterelnök tegnap nagy személyes és erkölcsi sikert ért el, amennyiben elfogadták indítványát, hogy a kisebbségek védelme kérdésének tárgyalása céljából külön albizottságot küldjenek ki. Benes az indítvány tárgyalását meg akarta akadályozni, amennyiben kifejtette, hogy ez a kérdés nem a genovai konferencia, hanem a Népszövetség elé tartozik. Facta elnök pártatlanságának köszönhető, hogy az elnökség ― Lloyd George-dzsal és Barthouval folytatott rövid eszmecsere után ― az indítványt szavazásra bocsátotta, sőt maga pártfogolta azt, hogy a kérdés albizottság elé utaltassék. A nagyhatalmak képviselői azonnal átláttak Benes szándékán, mely azt célozta, hogy a kisebbségek védelmének kérdése olyan fórum elé kerüljön, melyben Magyarországnak nincs is képviselője, a népek szövetsége elé.”
Ismét hírt ad magáról Károlyi Mihály egykori forradalmi miniszterelnök, majd kommün alatti köztársasági elnök. A 8 Órai Ujság azt írja április 16-án: „Károlyi Mihály IV. Károly király halálát fölhasználta arra, hogy az ország területi integritása ellen támadást intézzen. A királykérdés megoldását állította úgy a nyilvánosság elé, mint amely az európai béke szempontjából káros és meg akarja győzni a kisantantot […], hogy az egyedüli helyes államforma a köztársaság, természetesen Károlyival az élen.” A lap szemlézi a zágrábi Agramer Tagblatt vele készült interjúját, amelyben arról beszél: „Magyarországnak a Szent István koronájával megkoronázott utolsó királyát eltemették, senkit nem köt már hozzá az eskü. Minden mozgalom, amely Magyarország trónjára Habsburgot akar ültetni, bármelyiket is, revansmozgalom.” Kifejti: „Azok, akik Európa újjáépítésén dolgoznak és az egyensúlyt békés eszközökkel akarják helyreállítani, nem tűrhetik, hogy Magyarországon újra bevezessék a királyságot, akár Habsburg jöjjön, akár más nemzeti vagy importált király.”
Bár a klímaváltozás kifejezés nem fordul elő a híradásokban, szélsőségesen változékony időről cikkeznek a sajtóban. A 8 Órai Ujság április 12-én közli: „Bizonytalan, hogy megváltozik-e az abnormális időjárás”, valamint: „Hosszú évek óta nem volt ilyen április”. Kifejtik: „A metszően fagyos tél és a váratlanul jött kora tavasz után az időjárás szomorú, nyirkos esőssé változott. Áprilisban más esztendőben már gyönyörű napsugaras tavaszi napok járnak, a természetben bokrok és fák bimbóznak és a szántóföldeken az elvetett magvak sarjadzanak ki.” Úgy folytatják: kiszámíthatatlanabb, mint bármikor korábban, s havas eső hideg széllel köszöntött be aznap is. Nemcsak Magyarországon ilyen szélsőséges az időjárás, hanem másutt is. „Ez a furcsa és szeszélyes időjárás azonban nemcsak Magyarország vidékeit boldogítja, hanem egész Európa területére kiterjeszkedik.” A Meteorológiai Intézet is tanácstalan az abnormális idő okait illetően. „A szeszélyes és változó áprilisi időjárás okai előttünk is ismeretlenek. Hogy a hideg és az eső ilyen sűrű egymásutánban váltakozik, az a maximális és minimális depresszió folytonos hullámzásának tulajdonítható. Ilyen április már hosszú évek óta nem volt nálunk, mert az általános szimptóma ebben a hónapban mindig az volt, hogy a tavasz hazánkban inkább korábban, mint későbben érkezett. A hőmérséklet minden nap 3 ― 4 ― 5, sőt több fokkal eltér a normálistól.”
