Kiskunhalason a zsidó hitközség küldöttségét fogadja gróf Bethlen István miniszterelnök, s beszédében nem kerüli meg az úgymond kényes témákat, a zsidó közösségre veszélyes antiszemita jelenségeket a Magyarország május 24-i beszámolója szerint. „Kétségtelenül fordultak elő vétségek az országban, melyek a jogrendet veszélyeztették, de ez nem speciális magyar helyzet.” Utal rá, hogy Európában számos helyen felkavarták az indulat hullámait, amelyek a természet törvényei szerint nem ülnek el azonnal. Arról is beszél, hogy a félelmeket szándékosan, politikai okokból gerjesztik. „A mi kötelességünk az, hogy ilyen viharok keletkezését megakadályozzuk és újabb szelek támadását megakasszuk. Nagy eszközökkel folyik a propaganda, amellyel nyugtalanságot akarnak szítani a zsidóság körében, azzal vádolván a kormányt, hogy nem mert szembeszállni a jogrendet veszélyeztető cselekmények elkövetőivel. Jóhiszemű ember nem hiheti el, hogy a kormány akaratán múlik az, hogy a legutóbbi bombamerénylet tettesei még mindig nem kerültek kézre.” Ilyesmit szerinte csak pártpolitikai indíttatásból mondanak egyesek, „a pártpolitika érdeke azonban nem azonos a hazafias zsidóságéval, mert a hazafias zsidóság jól felfogott érdeke az, hogy a kormány elhatározását, mely szerint a szenvedélyeket lefokozni és állandó kitartó munkával minden háborgást lecsillapítani igyekszik, tőle telhetőleg előmozdítsa.” A miniszterelnök úgy véli, nagyot tévednek azok, akik sürgetik a kormányt erőszakos rendszabályok alkalmazására, „amikor a tényállás erre kellő alapot nem szolgáltat. Az ilyen elhamarkodott eljárás éppen ellenkező eredményre vezetne, felkavarná a szeleket és újabb rengéseket idézne elő, mert megnyugvást nem erőszakossággal, hanem csak célzatos, állandó törekvéssel lehet elérni.” Szerinte ebben konszenzus uralkodik. „Ennek az irányzatnak folytatólagos megerősítése egyforma érdeke az országnak és a hazafias zsidóságnak.” A Budapesti Hírlap saját tudósításához hozzáfűzi: „a hitközség kiküldöttei nagy tetszéssel és megnyugvással fogadták a miniszterelnök fejtegetéseit.”
A választás előtt nem sokkal a pártpolitikusok között változatlanul az Egységes párti Bethlen István a legaktívabb, naponta több helyszínen mond beszédet. A kormány döntése értelmében ugyanis május 23. után egészen a választások befejezéséig nem lehet politikai nagygyűléseket tartani a felfokozott indulatok megállítása érdekében. A május 23-i Budapesti Hírlap szerint személyes megjelenésével nagyot lendített néhány képviselőjelölt esélyein. Szabadszállás, Fülöpszállás, Csengőd, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza után másnap Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden, Albertirsán és Monoron szerepelt és szónokolt. Kecskeméten a „beláthatatlan nagy számú tömeg éljenzése közben” azt mondja: „Ez az ország egy évezreden keresztül keresztény volt és kereszténynek kell maradnia. Ez nem jelent üldözést senkivel szemben. Ez annyit jelent, hogy a politikai életben is a keresztény ideálokat akarjuk megvalósítani. [...] föl akarjuk venni a harcot azokkal az irányzatokkal szemben, amelyek a vallás ellen törnek. És fel akarjuk venni a harcot azzal a materializmussal, amely az egész magán-, társadalmi és politikai életben egyebet nem lát, mint alantas anyagi érdekek küzdelmét.” A materialista világnézet áthatotta az egész lakosságot, aminek megvannak a negatív következményei, de ezek a folyamatok szerinte nem visszafordíthatatlanok. „A materializmus, melyet beleplántáltak egyes társadalmi osztályokba, megmételyezte ezen társadalmi osztályokat. Nekünk arra van szükségünk, hogy ezekben a társadalmi osztályokban is a nemes hazafiságot, a nemzethez való ragaszkodást, a valláserkölcsi fölfogást újból éberré és erőssé tegyük.” Megvilágítja a politikai ellenfelek zavaros ideológiai hátterét. „Nekünk két fronton kell harcolnunk. Az egyik fronton vannak a radikálisok, akik 1918-ban tönkretették az országot. (Felkiáltások: Le velük!) A szabadelvűség és a radikalizmus nem egy és ugyanaz. A szabadelvűség haladást követel egyenlő feltételek mellett. A radikalizmus minden tekintélyt le akar rombolni, minden tradíciót meg akar semmisíteni azért, mert saját haladását többre becsüli, mint a nemzet előnyét. Ebben az országban vannak pártok, amelyek magukat szabadelvűeknek nevezik, de nem azok, hanem radikális pártok. [...] A másik oldalon van az úri politikusoknak egy kis csoportja, akik sportnak tekintik a politikát, akik kalandokkal akarják ezt a nemzetet megmenteni, akik puccsokat rendeznek és azt hiszik, hogy a közjogi kérdések állandó felszínre hozatalával lehet ezt a nemzetet megmenteni.” Az Egységes Párt más utat követ. „Mi reálpolitikát hirdetünk. Nem nézünk sem jobbra, sem balra, hanem megyünk a magunk útján és ez nem más, mint az, hogy ezt a csonka országot, ennek népét gazdaságilag fejlesszük és erősítsük.”
Az ellenzék és a velük rokonszenvező lapok többsége biztos abban, hogy megnyerik a nemzetgyűlési választást, illetve a kormányt vádolják azzal, hogy ha ez nem történik meg, az szerintük az ellenzékkel szembeni jogszerűtlen intézkedéseknek lesz köszönhető. A Magyarország vezető címlapos cikke úgy szól: „A kormány bukása már biztos ― mondja Andrássy”. Arról írnak, hogy „hatalmas plakátok jelentek meg a főváros utcáin, amelyek Tisza István grófnak egy halála előtt három nappal kelt, s Réz Mihályhoz intézett leveléből részleteket közölnek. Ebben a levélben Tisza azt írja Andrássyról, hogy Andrássyék az országot »hihetetlen prepotenciával (fölényeskedéssel, szemtelenséggel ― a szerző) és a felelősségérzet teljes hiányával beledobták a káoszba«.” A lap megkérdi ifjabb gróf Andrássy Gyulát a levélről, aki azt állítja: Tisza István ettől függetlenül azt mondta neki, hogy ő az egyedüli, aki megmentheti az országot és exponálta magát a királynál, hogy őt nevezze ki külügyminiszternek. Az utolsó monarchiabeli külügyminiszter szerint a kormány személyes hajszát folytat ellene. „Ily elkeseredett modorban csak ellenzékiek szoktak harcolni.” Úgy ítéli meg, hogy a Bethlen-kormány el fogja veszíteni a választást. Kijelenti: „A kormány bukása ma már biztos.” Aztán saját szavainak ellentmondva, ellenzéki szerepet jósol maguknak: „minden erőszak és korrupció mellett is az új parlamentben szépszámú ellenzék lesz, amely ellenzék elkeseredetten és felháborodva a csúnya hajsza fölött megtalálja majd a módot, hogy felelősségre vonja azokat, akik az országot veszedelem felé hajtják.” A Friss Ujság május 28-án közli: „Az ellenzék egységesen vonul fel a kormány ellen”. Mint beszámolnak róla: „Az ellenzéki pártok között mozgalom indult meg olyan irányban, hogy az összeülő nemzetgyűlésen számon kérjék a kormánytól a választások alatt történteket. Erre vonatkozólag az ellenzéki pártok vezetői, Andrássy Gyula gróf, Rassay Károly és Ugron Gábor nyilatkozatokban jelezték készségüket az egyöntetű fellépésre.” A kabinet úgy reagál, hogy minden panaszt kivizsgálnak, ám utalnak rá, hogy a vádakhoz nem mellékeltek bizonyítékokat. „Ami a belügyminisztériumban beadott panaszokat illeti ― mondja a híradás ― a felek »egyoldalú bemondása« természetesen nem szolgálhat alapul a hatóságnak a helyi ügyekbe való közvetlen beavatkozásra. Minden leadott panaszt azonban az elé a hatóság elé utaltak, amely közigazgatási fórumrendszerünk szerint hivatva van az elsőfokú hatóság sérelmes intézkedéseit másodfokon felülbírálni, s ezek az ügyek csak harmadfokon vihetők a belügyminiszter elé.”
Gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter megszüntet mindenfajta internálást. A 8 Órai Ujság címoldalon hozza: „az utóbbi hónapokban már több száz egyént bocsájtottak szabadon, most pedig újabb rendeletet adott ki a belügyminiszter, amely szerint még májusban elbocsájtatnak mindazok, akik 1919. augusztus és 1920. július 1. közötti időben internáltattak és azóta internálva vannak, továbbá mindazok, akiket büntetésük kitöltése vagy pedig amnesztia után internáltak.”
A Budapesti Hírlap egy müncheni cikket szemlézve arról tudósít, hogy egy Németország háborús bűnösségének megállapításával kapcsolatos perben a szakértők ― köztük a világhírű Hans Delbrück német történész professzor – gróf Tisza István szerepét is értékelték. A szakértők „megállapították, hogy az egész osztrák-magyar monarchiában két szövetséges hatalom államférfiai és katonai méltóságai között csak egy ember látott azonnal tisztán, csak egy ember akarta a veszedelmet elhárítani, s ez Tisza István gróf volt. Tisza nem pacifizmusból ellenezte a háborút, hanem azért, mert nem tartotta a szövetséges hatalmak haderejét elég erősnek ahhoz, hogy egy európai háborút sikerrel vezessen. Tisza másik szempontja pedig az volt, hogy Ausztria-Magyarországnak diplomáciai úton kell az okvetetlenkedő Szerbiát legyőzni.”
Hans Delbrück Fotó: Wikipédia
A rágógumi magyarországi megjelenéséről ad hírt a Pesti Hírlap május 25-én. „A rágógummi. Ez most a legújabb szenzáció. Amerikából jött és a csemegék meg a bazárok kirakataiban egyformán megtalálhatod. […] Azt mondják: jó a dohányzás ellen. Egy rágógummis ember azonban azt a hatást kelti, mintha középlény lenne a bagózó paraszt és egy kérődző állatfajta között.”
