Az ellenzék egységesen lép fel a kormány ellen

A hazafias zsidóságnak érdeke, hogy a kormány szenvedélyeket csillapító politikáját támogassa ― mondja a kiskunhalasi hitközség vezetőinek Bethlen István. A miniszterelnök Kecskeméten arról beszél: vannak pártok, amelyek szabadelvűnek nevezik magukat, de nem azok, hanem radikálisok. Andrássy Gyula kifejti: a kormány bukása már biztos. Az ellenzék egységesen lép fel a kormánnyal szemben. Klebelsberg Kuno belügyminiszter megszünteti az internálásokat. Német szakértők szerint csak egyvalaki akarta elhárítani a háborút a szövetségesek között: Tisza István.

A választás előtt nem sokkal a pártpolitikusok között változatlanul az Egységes párti Bethlen István a legaktívabb, naponta több helyszínen mond beszédet. A kormány döntése értelmében ugyanis május 23. után egészen a választások befejezéséig nem lehet politikai nagygyűléseket tartani a felfokozott indulatok megállítása érdekében. A május 23-i Budapesti Hírlap szerint személyes megjelenésével nagyot lendített néhány képviselőjelölt esélyein. Szabadszállás, Fülöpszállás, Csengőd, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza után másnap Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden, Albertirsán és Monoron szerepelt és szónokolt. Kecskeméten a „beláthatatlan nagy számú tömeg éljenzése közben” azt mondja: „Ez az ország egy évezreden keresztül keresztény volt és kereszténynek kell maradnia. Ez nem jelent üldözést senkivel szemben. Ez annyit jelent, hogy a politikai életben is a keresztény ideálokat akarjuk megvalósítani. [...] föl akarjuk venni a harcot azokkal az irányzatokkal szemben, amelyek a vallás ellen törnek. És fel akarjuk venni a harcot azzal a materializmussal, amely az egész magán-, társadalmi és politikai életben egyebet nem lát, mint alantas anyagi érdekek küzdelmét.” A materialista világnézet áthatotta az egész lakosságot, aminek megvannak a negatív következményei, de ezek a folyamatok szerinte nem visszafordíthatatlanok. „A materializmus, melyet beleplántáltak egyes társadalmi osztályokba, megmételyezte ezen társadalmi osztályokat. Nekünk arra van szükségünk, hogy ezekben a társadalmi osztályokban is a nemes hazafiságot, a nemzethez való ragaszkodást, a valláserkölcsi fölfogást újból éberré és erőssé tegyük.” Megvilágítja a politikai ellenfelek zavaros ideológiai hátterét. „Nekünk két fronton kell harcolnunk. Az egyik fronton vannak a radikálisok, akik 1918-ban tönkretették az országot. (Felkiáltások: Le velük!) A szabadelvűség és a radikalizmus nem egy és ugyanaz. A szabadelvűség haladást követel egyenlő feltételek mellett. A radikalizmus minden tekintélyt le akar rombolni, minden tradíciót meg akar semmisíteni azért, mert saját haladását többre becsüli, mint a nemzet előnyét. Ebben az országban vannak pártok, amelyek magukat szabadelvűeknek nevezik, de nem azok, hanem radikális pártok. [...] A másik oldalon van az úri politikusoknak egy kis csoportja, akik sportnak tekintik a politikát, akik kalandokkal akarják ezt a nemzetet megmenteni, akik puccsokat rendeznek és azt hiszik, hogy a közjogi kérdések állandó felszínre hozatalával lehet ezt a nemzetet megmenteni.” Az Egységes Párt más utat követ. „Mi reálpolitikát hirdetünk. Nem nézünk sem jobbra, sem balra, hanem megyünk a magunk útján és ez nem más, mint az, hogy ezt a csonka országot, ennek népét gazdaságilag fejlesszük és erősítsük.” 

Az ellenzék és a velük rokonszenvező lapok többsége biztos abban, hogy megnyerik a nemzetgyűlési választást, illetve a kormányt vádolják azzal, hogy ha ez nem történik meg, az szerintük az ellenzékkel szembeni jogszerűtlen intézkedéseknek lesz köszönhető. A Magyarország vezető címlapos cikke úgy szól: „A kormány bukása már biztos ― mondja Andrássy”. Arról írnak, hogy „hatalmas plakátok jelentek meg a főváros utcáin, amelyek Tisza István grófnak egy halála előtt három nappal kelt, s Réz Mihályhoz intézett leveléből részleteket közölnek. Ebben a levélben Tisza azt írja Andrássyról, hogy Andrássyék az országot »hihetetlen prepotenciával (fölényeskedéssel, szemtelenséggel ― a szerző) és a felelősségérzet teljes hiányával beledobták a káoszba«.” A lap megkérdi ifjabb gróf Andrássy Gyulát a levélről, aki azt állítja: Tisza István ettől függetlenül azt mondta neki, hogy ő az egyedüli, aki megmentheti az országot és exponálta magát a királynál, hogy őt nevezze ki külügyminiszternek. Az utolsó monarchiabeli külügyminiszter szerint a kormány személyes hajszát folytat ellene. „Ily elkeseredett modorban csak ellenzékiek szoktak harcolni.” Úgy ítéli meg, hogy a Bethlen-kormány el fogja veszíteni a választást. Kijelenti: „A kormány bukása ma már biztos.” Aztán saját szavainak ellentmondva, ellenzéki szerepet jósol maguknak: „minden erőszak és korrupció mellett is az új parlamentben szépszámú ellenzék lesz, amely ellenzék elkeseredetten és felháborodva a csúnya hajsza fölött megtalálja majd a módot, hogy felelősségre vonja azokat, akik az országot veszedelem felé hajtják.” A Friss Ujság május 28-án közli: „Az ellenzék egységesen vonul fel a kormány ellen”. Mint beszámolnak róla: „Az ellenzéki pártok között mozgalom indult meg olyan irányban, hogy az összeülő nemzetgyűlésen számon kérjék a kormánytól a választások alatt történteket. Erre vonatkozólag az ellenzéki pártok vezetői, Andrássy Gyula gróf, Rassay Károly és Ugron Gábor nyilatkozatokban jelezték készségüket az egyöntetű fellépésre.” A kabinet úgy reagál, hogy minden panaszt kivizsgálnak, ám utalnak rá, hogy a vádakhoz nem mellékeltek bizonyítékokat. „Ami a belügyminisztériumban beadott panaszokat illeti ― mondja a híradás ― a felek »egyoldalú bemondása« természetesen nem szolgálhat alapul a hatóságnak a helyi ügyekbe való közvetlen beavatkozásra. Minden leadott panaszt azonban az elé a hatóság elé utaltak, amely közigazgatási fórumrendszerünk szerint hivatva van az elsőfokú hatóság sérelmes intézkedéseit másodfokon felülbírálni, s ezek az ügyek csak harmadfokon vihetők a belügyminiszter elé.” 

Gróf Klebelsberg Kuno belügyminiszter megszüntet mindenfajta internálást. A 8 Órai Ujság címoldalon hozza: „az utóbbi hónapokban már több száz egyént bocsájtottak szabadon, most pedig újabb rendeletet adott ki a belügyminiszter, amely szerint még májusban elbocsájtatnak mindazok, akik 1919. augusztus és 1920. július 1. közötti időben internáltattak és azóta internálva vannak, továbbá mindazok, akiket büntetésük kitöltése vagy pedig amnesztia után internáltak.” 

A Budapesti Hírlap egy müncheni cikket szemlézve arról tudósít, hogy egy Németország háborús bűnösségének megállapításával kapcsolatos perben a szakértők  ― köztük a világhírű Hans Delbrück német történész professzor – gróf Tisza István szerepét is értékelték. A szakértők „megállapították, hogy az egész osztrák-magyar monarchiában két szövetséges hatalom államférfiai és katonai méltóságai között csak egy ember látott azonnal tisztán, csak egy ember akarta a veszedelmet elhárítani, s ez Tisza István gróf volt. Tisza nem pacifizmusból ellenezte a háborút, hanem azért, mert nem tartotta a szövetséges hatalmak haderejét elég erősnek ahhoz, hogy egy európai háborút sikerrel vezessen. Tisza másik szempontja pedig az volt, hogy Ausztria-Magyarországnak diplomáciai úton kell az okvetetlenkedő Szerbiát legyőzni.” 

Hans Delbrück                                                                                                                     Fotó: Wikipédia

A rágógumi magyarországi megjelenéséről ad hírt a Pesti Hírlap május 25-én. „A rágógummi. Ez most a legújabb szenzáció. Amerikából jött és a csemegék meg a bazárok kirakataiban egyformán megtalálhatod. […] Azt mondják: jó a dohányzás ellen. Egy rágógummis ember azonban azt a hatást kelti, mintha középlény lenne a bagózó paraszt és egy kérődző állatfajta között.”