A szociáldemokrata pártvezetés elhatárolódik régebbi szövetségeseitől, a kommunistáktól a nemzetgyűlési választásokat követően. A Magyarország június 10-én Peyer Károly nyilvánosan megtagadja a kommunistákat címmel számol be arról, hogy amikor a budapesti II. választókerületben kihirdették a közönség előtt az eredményt, s a megválasztott képviselőknek átadták megbízólevelüket, Lázár Ferenc dr. választási elnök rövid beszédet mondott. Figyelmeztetett: „a parlamentben ne egy párt képviselőinek tekintsék magukat, hanem az egész nemzet képviselőjének, és ne pártérdekeket, hanem a nemzet érdekeit szolgálják, mert a magyar nép nemzeti munkát vár a parlamenttől. Nem pártokra van szükség ― mondotta ―, hanem nemzeti munkára.” A választási elnök a szociáldemokrata képviselőkhöz, Peyer Károlyhoz, Propper Sándorhoz és Rotherstein Mórhoz fordulva külön is beszélt. „Én a Szociáldemokrata Párt képviselőinek abban a reményben nyújtottam át mandátumukat, hogy ők nem utódai azoknak, akik 1919-ben romlást és vészt hoztak hazánkra, hanem az építőmunka bajnokai és a munkás hazaszeretetnek lesznek képviselői.” Peyer Károly reagál az elhangzottakra. „Azt a mandátumot, amelyet ma megkaptunk, nem tekintjük egy osztály mandátumának, hanem a kerület egész lakosságának bizalmát látjuk benne. Azt látjuk benne, hogy a kerület a liberalizmus mellett nyilatkozott meg és szembehelyezkedett azzal a reakcióval, amely romlásba vitte az országot. Mi nem tekintjük magunkat az 1919-i események szereplői utódjainak, mert mi szociáldemokraták vagyunk, és tőlük óriási elvi kérdések választanak el. […] Mi dolgozni fogunk ezért az országért, mert polgárai vagyunk, és dolgozni fogunk az egész magyar nemzetért, mert mi is magyarok vagyunk. (Éljenzés.) De elsősorban dolgozni fogunk a dolgozó népért, akik munkájukkal és nem demagógiával járulnak hozzá a nemzetgazdasági élet fellendítéséhez. (Éljenzés és taps.) Mert ezt az országot csak az alkotó munka mentheti meg és ez az igazi hazafias munka, amelyet mindnyájunknak ki kell fejteni. (Hosszas éljenzés és taps.)”
Az új nemzetgyűlésnek is lesz női tagja ― az elmúlt ciklusban képviselőként dolgozó, de újból mandátumot nem szerző, keresztény nemzeti egyesülés párti Schlachta Margit után ― a szociáldemokrata Kéthly Anna személyében. A Magyarország június 8-i számában megszólaltatja a politikusnőt, aki elmondása szerint a kommün utáni időkben került előtérbe. Úgy nyilatkozik: „Különleges programom a nemzetgyűlésre úgyszólván nincs is. Nálunk alig vannak női ügyek, mint a polgári pártoknál, ezek mind benne vannak a szociáldemokrata pártprogramban. Programunk felöleli az anya- és csecsemővédelem, a gyermekvédelem, az iskoláztatás, a munkásnővédelem és a gyermekmunka eltiltásának ügyét, ezekért a célokért egyformán küzdünk férfiak és nők.” Előre jelzi, hogy aktív képviselő lesz. „A nemzetgyűlésen minden nagyobb kérdésben fel fogok szólalni. Én csodálom, hogy a nők iránt a politikai életben bizonyos bizalmatlanság mutatkozik. Nálunk a pártéletben igen sok kiváló nőszónok szerepel, akik közül sokan éppen úgy megállták volna a helyüket a nemzetgyűlésen, mint ahogy, remélem, én meg fogom állni. De hát a sors engem küldött oda.”
Kéthly Anna Fotó: Múlt-kor.hu
A 8 Órai Ujság június 8-án megemlékezik az egy évtizeddel azelőtti drámai eseményről: „Ma tíz éve, hogy Kovács Gyula rálőtt Tisza Istvánra”. Mint felidézik, „A Justh-párt és az egész ellenzék állandó fültépő zajongással, padveréssel igyekezett a parlament normális munkáját megakadályozni és terrorizálni a Ház hatalmas többségét. […] Az izgalomlázas levegőből állandó durva botrányok pattantak ki és a merényletet megelőzően egy hónappal éppen Kovács Gyula volt az, aki egy ilyen botrány alkalmával lerántotta a helyéről a szavazóurnát és a földhöz vágta. Kovács Gyulát ezért harminc napra kitiltották a parlament ülésterméből, de az ellenzék tovább folytatta a botrányrendezést.” Az ominózus napon Tisza István házelnökként karhatalommal távolíttatta el a botrányosan viselkedő, zajongó képviselőket, a többi ellenzéki pedig kivonult az ülésteremből. Tisza felment az elnöki emelvényre, és beszámolt róla a Háznak, hogy sajnálatos incidensek késleltették az ülés megnyitását. „Ebben a pillanatban az üres szélsőbaloldalon megjelent egy fekete ruhába öltözött, sápadt arcú, vékony ember: Kovács Gyula, a legelőször kitiltott képviselő. A hírlapírók karzatáról rohant be az ülésterembe és harsány hangon kiáltotta: ― Van még itt egy ellenzéki képviselő… A szó végét már elnyelte egy lövés döreje. Kovács Gyula kinyújtott karral állt a hírlapírók karzata előtt és hatalmas revolvert szögezett Tisza István grófnak. Piros villanás csap ki a revolverből, dörrenés, füstgomoly, melyen keresztül látni lehetett, amint Tisza István fölkelt helyéről és valami ámulattal, megdöbbenéssel, valami dacos elszántsággal szembefordult a merénylővel.” Mindenki megbénult a váratlan szcénától, majd „Kovács Gyula e pillanatban belépett egy padba és a revolvert a homlokának szegezte.” A merénylő megsebesítette saját magát, ám Tiszát nem találta el, s a dermedtségből felocsúdó képviselők kicsavarták a kezéből a fegyvert. A házelnök volt az egyetlen aki megőrizte a nyugalmát, s amikor a rend valamelyest helyreállt, így szólt: „A most lefolyt eset egy szerencsétlen őrültnek a cselekedete volt, aki elvonta magát az igazságszolgáltatás keze alól. Azt hiszem, az ő eljárása és sorsa fölött azzal a részvéttel térhetünk napirendre, amivel minden őrült embernek szomorú viselkedése fölött.” Beszédét ott folytatta, ahol a merénylő félbeszakította. Az őt meggyilkolni szándékozó képviselőt viszont rokonszenvmegnyilatkozásokkal halmozták el. „Kovács Gyulát, a merénylőt kórházba szállították és betegágyát virággal árasztották el az obstruáló politikusok és a politikusok feleségei.”
A 8 Órai Ujságon kívül csak a Budapesti Hírlap emlékezik meg a terrorista akcióról. Június 8-i vezető cikkében ― amelyet minden bizonnyal Rákosi Jenő főszerkesztő írt ― úgy elemez: „A Justh Gyula és Károlyi Mihály vezérlete alatt tombolt obstrukció izgalmainak idejében történt ez. Akkor azt a jelszót adták ki a vezérek, hogy itt addig rend nem lesz, amíg meg nem lesz az általános titkos választójog. Most itt van az általános és részben titkos választójog.” Az ellenzéknek azonban ez sem elég ― utal rá a cikk, majd összehasonlítja az akkori időket a jelennel: „hogy szinte ugyanazokat a szavakat halljuk, hogy ugyanazt a szellemet látjuk tombolni a pártlapokban, az feljogosít bennünket arra a kijelentésre, hogy ott vagyunk, ahol akkor voltunk, úgy indulunk, ahogy akkor indultunk. Csak még a Kovács Gyulákat nem tudjuk, hogy itt vannak-e. Pedig az általános választójog, az itt van. Nem híveinek ideális formájában, de oly terjedelemben mégis, hogy politikai arénánk arculatát teljesen megváltoztatta, alakjait újakkal cserélte ki, s a régiek, akik még itt vannak, befolyásukat vesztetten állanak, mint az elmúlt idők emlékei, ama csonka oszlopok módjára, melyek a római Forum kiásott romjai közül az égnek meredeznek.”
245 mandátumból 149 kormánypárti ― emeli ki a 8 Órai Ujság június 7-én. „A hétfőn lezajlott harminchét pótválasztás újabb nagy sikerét jelenti Bethlen István gróf miniszterelnök politikájának. Harmincegy kerület az Egységes Párt jelöltjének juttatta a mandátumot, s ezzel az Egységes Párt eddig megválasztott képviselőinek száma 152-re emelkedett. Föltűnő, de egyúttal jellemző is a közhangulatra, hogy a pótválasztásba került hét szociáldemokrata jelölt közül egyetlen egynek sem sikerült a győzelmet megszereznie.” Ennek a lap szerint távolról sem az az oka, hogy a hatóságok beavatkoztak volna, hanem az, „hogy a szociáldemokraták váratlan előretörése gondolkodóba ejtette a polgári társadalmat, amelynek még élénk emlékezetében él az az idő, amikor a szociáldemokraták ragadták magukhoz ebben az országban a hatalmat és engedték, hogy a kezükből Kun Béláék kezére játszódjék át. A polgári társadalom, úgy látszik, újabb veszélyt sejtett a szociáldemokraták terjeszkedésében és ezért, ahol tehette, összefogott a szociáldemokrata jelölttel szemben.”
A Pesti Hírlap is kitér az átütő kormánypárti sikerre a pótválasztásokon Polgári arcvonal címmel. Úgy fogalmaznak: „a pünkösd utáni nap meglepetést hozott mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak, amennyiben […] az Egységes Párt nagy fölényét bizonyította, s jelöltjeik sűrű tömött sorban kerültek be az új nemzetgyűlésbe. Ez a párt két tűz közé volt fogva. Jobboldalt, a legszélén, a legitimisták állottak fel Uchátius-ágyúikkal, elöltöltő puskáikkal és régi érveikkel, a baloldali arcvonalon pedig a szociáldemokraták foglaltak helyet, elismerésre méltó szervezettségükkel, hogy egy bekerítő mozdulattal döntsék el a csatát. Az eredmény mégis az, hogy az Egységes Párt eddig is több mint száz mandátummal vezet.”
Hosszú szünet után újból megünneplik a fővárosban a gyermeknapot ― adja hírül a Kis Ujság június 10-én. „Ma volt Budapesten négy év után megint az első gyermeknap. Megjelentek az utcasarkokon a gyűjtőurnák, és szép asszonyok meg lányok színes pillangóserege röpködött végig az utakon, tereken, hogy a jótékony cél érdekében kizsarolja belőlünk utolsó papírkoronánkat. Fájt odaadni a pénzt, mert hisz oly kevés maradt a zsebünkben, de ki tudna ellenállni egy pár kék vagy barna szemnek, kedves mosolynak és… a szegény elhagyott gyermekeknek?! Sok, sok pénz gyűlt össze, a nemes cél meg is érdemli.”
