Váratlanul újból felkelés tör ki Nyugat-Magyarországon, amelyet értelemszerűen nagy érdeklődés kísér, ám a kormány haladéktalanul fellép ellene. Az Est július 21-én Magyar csapatok szórták szét a nyugat-magyarországi felkelőket címmel számol be róla. „A politikai világ figyelme ismét Nyugat-Magyarország felé fordul. Osztrák hivatalos jelentés arról számol be, hogy az egyik nyugat-magyarországi határközséget felfegyverzett magyar erők támadták meg.” A magyar kormány erre közli, hogy „a legerélyesebb vizsgálatot indítja és a legsúlyosabb megtorlással fog élni”. Az Est úgy értesül, hogy „a kormány, amely rendületlenül ragaszkodik a velencei megegyezéshez, fegyveres erővel szórta szét a felkelőket, akiknek egy része, hír szerint Nyugat-Magyarországra menekült.” Bánffy Miklós külügyminiszter a betörés első híreire kijelenti, hogy „semmiféle kalandot, semmiféle egyéni akciót, mozgolódást a maga részéről tűrni nem fog és a kormány minden ilyen szándékot, törekvést könyörtelenül meg fog hiúsítani.”
Másnap az újság már rendőri kihallgatásokról is tudósít. A vallomásokból megállapítják, hogy „június 10-én kezdődött a toborzás Budapesten és környékén, továbbá Debrecenben, Kecskeméten és más vidéki városokban. Különösen munkanélküliek és egyetemi hallgatók csaptak föl felkelőknek. Budapesten a Ráday utca 10. szám alatt folyt a toborzás, ahová rendszerint bosnyákok szoktak járni. A felesketett felkelő azonnal 500 koronát kapott útiköltségre azzal, hogy Karácsfa községben kapják majd meg a felszerelést, ellátást és ezenkívül »dupla lénungot«.” Az egész akció szervezetten zajlott. „Valósággal toborzó szervezetek alakultak a pályaudvarok környékén. Lézengő fiatalembereket, munkanélküli egyéneket szedtek össze a toborzók, majd elszállították őket Nyugat-Magyarország felé.” Az elfogottak vallomásaiból az derül ki, hogy attól féltek, az ausztriai események láncreakciót indíthatnak el, mivel „megvalósul a cseh korridor, Csehszlovákia közvetlen területi összeköttetést keres Jugoszláviával és akkor Magyarország teljesen el lesz vágva a nyugattól.” Úgy képzelték, hogy ennek a korridornak a létrejöttét megakadályozhatják, s így nyitva marad az út nyugat felé. A rendőrség úgy véli, hogy „itt egy sereg jóhiszemű ember beugratásáról van szó”, kivéve azokat, akik Karácsfa környékén összeütközéseket provokáltak az osztrákokkal. Ők ugyanis „az ország érdeke ellen cselekedtek, amikor nem várták meg annak az állítólagos cseh korridornak a megvalósítását sem, hanem megkezdték a saját szakállukra való cselekvést.” Több tucat embert vesznek őrizetbe a hatóságok, öt nap alatt 250 főt szállítanak vissza Budapestre, s további letartóztatásokat helyeznek kilátásba, miután hetven személy kihallgatása még folyamatban van. „A rendőrség előtt még csak az nem világos, hogy honnan kerültek elő a puccskísérlethez szükséges pénzösszegek és hogy tulajdonképpen kinek állhatott érdekében ilyen kalandos vállalkozással még jobban megnehezíteni az ország és a kormány amúgy is súlyos helyzetét.”

















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!