Szabadsága alatt ad interjút gróf Bethlen István miniszterelnök annak a Pesti Naplónak Balatonföldváron, amelynek betiltásával próbálkozott egy kormánypárti képviselő nem sokkal azelőtt. Az augusztus 8-án megjelenő beszélgetésből kiderül, hogy a kabinet legfőképpen a pénzügyi, gazdasági konszolidációra, a korona megerősítésére összpontosít. „A magyar kormánynak most minden törekvése odairányul, hogy közgazdasági és pénzügyi helyzetünket megjavítsa és a koronát tőle telhetően olyan kurzuson stabilizálja, amely ha nem is felel meg a magyar pénz valóságos értékének, de legalább valamennyire megközelíti azt.” Mindezek keresztülvitelére a szakbizottság által már jóváhagyott földadójavaslatot említi, továbbá a valutaspekuláció megrendszabályozását, a devizaközpont felállítását, valamint az import nagymértékű visszaszorítását. A jogrendről és a főváros utcáin előforduló atrocitásokról kifejti: „azt hiszem, a jogrend hasonlíthatatlanul teljesebb már, mint a múltban volt és állandóan javul. Csupán arra van szükség, hogy a kormány a maga részéről állandóan és egyforma energiával szálljon szembe úgy az esetleg jobbról, mint balról mutatkozó felforgató jelenségekkel szemben. Erre nézve a kormány minden egyes tagjában megvan a készség és rendelkezünk is a szükséges erővel, hogy a felforgató elemekre a törvény erejével lecsapjunk. Hallottam, hogy az Ébredő Magyarok Egyesületének legutóbbi gyűlése után bizonyos atrocitások történtek Budapest utcáin. A részletekről ugyan nem vagyok informálva, de úgy tudom, hogy a rendőrség megtette a maga kötelességét és biztosíthatom a közvéleményt, hogy ezentúl minden esetben meg fogja tenni.”
A kormányfőnek az államháztartás rendbehozatala iránti elkötelezettségét a szintén ellenzéki alapállású Magyarország is dicséri augusztus 9-én. Az Egységes Párt előző napi viharos adóvitájában elhangzott kemény szavait idézik. „Ha a magyar nemzet nem hajlandó meghozni az áldozatot államháztartásának helyreállítására, akkor ezt az országot rendbehozni nem lehet. Akkor nem vagyunk érdemesek arra, hogy mint magyar nemzet önálló életet éljünk. És én csak olyan nemzetet vagyok hajlandó vezetni, amely meg tudja tenni a kötelességét, mert csak akkor vagyunk képesek fennállni, ha minden társadalmi osztály egyformán megteszi a maga kötelességét.” Úgy vélik, Kossuth Lajos hagyományait folytatja Bethlen. „Kossuth eszméinek szelleme éledt újjá a miniszterelnök tegnap esti kinyilatkoztatásaiban: az egyenlő közteherviselésnek az a hatalmas elve, mely a jogok egyenlőségével vetekedően követeli a kötelességek egyenlőségét mindenki részéről.” A közteherviselés előtti időket idézi szerintük a helyzet. „A nem adózás régi nemesi privilégiuma alakult ki: kevesebbet adózni másnál.” Mégis van ok a derűlátásra. „A végső veszély parancsa diktálta a kormány új adójavaslatait és a végső veszély parancsa előtt hajolt meg az Egységes Párt nagy agrárius érdekeltsége is. És bizakodás tölthet el bennünket, hogy a pár nap alatt 17-ről 30-ra erősödött magyar koronát ez a belátás, az erőknek ez az összefogása további megerősödéséhez segíti.”
A Magyarország augusztus 11-én arról ír, hogy Bethlen „a drágaság radikális letöréséről adott programot”. Daruváry Géza igazságügyi miniszter a parlamentben „bejelenti, hogy a büntetési tételek felemelését a kormány megfontolás tárgyává fogja tenni”. A valutaspekuláció megakadályozására új büntetőtörvény készül. A kormányfő felszólalásában „úgy látja, hogy a bírói ítéletek meghozatala igen lassú és igen hosszú időt vesz igénybe. Az ítéletek nem olyan időben keletkeznek, amikor arra szükség volna, hanem olyankor, amikor már egészen más szituáció van, mint amikor a bűntett elkövettetett. Szükséges tehát, hogy a bírói ítéletek meghozatalánál fokoztassék a gyorsaság, amit azzal vél elérni, hogy a kihágási büntetéseket fenn kell tartani.”
A Pesti Hírlap augusztus 13-án az Árvizsgáló Bizottság erélyes fellépéséről tudósít. „Egész délelőtt szakadatlanul folyt a razzia és a déli órákban, mikor a repülő bizottságok munkája befejeződött, százötven letartóztatás volt. Akiket kisebb árdrágításon kaptak rajta, azok ellen kihágási eljárást indítottak, de a nagyobb árdrágítók súlyosabb elbírálás alá kerülnek. Az ilyeneket az ügyészségre állítják elő, ahol azonnal megindul ellenük a bűnvádi eljárás.” A jogszabályellenes drágítás részleteire és következményeire is kitérnek. „Különösen nagy a különbözet a szőlő beszerzési és eladási ára között. A legjobb fajtát a termelők 60 koronáért árusítják, a viszonteladók pedig 100-140 koronáért mérik kilóját. A vöröshagyma kilója a hajókon 65 korona, a vásárcsarnokokban 90 korona. A délelőtt folyamán a razziából kifolyólag hatvan előállítás történt. Az előállítottakat a detektívek átadták az Árvizsgáló Bizottságnál felállított ügyészségi kirendeltségnek.” Sokszor a hatóságoknak már nem is kell fellépniük. „Budapest környékén délelőtt lovasrendőr őrjáratok cirkáltak. Előállítás itt azonban nem történt, mert a járőrök puszta megjelenése elég volt ahhoz, hogy a nyerészkedők kedvét elvegye a jogtalan üzérkedéstől.”
„Az ellenzék is támogatja a kormány adópolitikáját” ― tudatja augusztus 11-i címében a 8 Órai Ujság. Az Egységes Párt intézőbizottságának a határozatára hivatkoznak, amely szerint „a nemzet átérzi annak az áldozatkészségnek a szükségét, amelyet ma az ország gazdasági újjépítése mindenkitől, gazdától, kereskedőtől, nagybirtokostól és kisbirtokostól egyaránt megkíván.” Kállay Tibor pénzügyminiszter nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy rendelkezésre álljanak az államháztartás rendbehozatalához elengedhetetlen összegek, „viszont olyan megértést tanúsított a gazdatársadalom kívánságaival szemben, hogy a javaslatot a pénzügyi bizottság a módosításokkal együtt el fogja fogadni.” Az ellenzék pozitívan áll a kérdéshez. „Az ellenzék tagjai nem hívei az eredeti javaslatnak, és az ellen állást foglalnak. Ha azonban a kormány a progresszivitást a javaslatban keresztülviszi, akkor nincs akadálya annak, hogy az ellenzék is támogassa a javaslatot.” Kállayban a lap szerint megvan ez a konstruktív törekvés.
Felköszöntik József főherceget ötvenedik születésnapján. A Pesti Hírlap augusztus 10-én úgy ír: „A nagy nádor legendás hírű unokája, József főherceg tábornagy, a magyar katonák csodálatos rajongással övezett »hős József apánk«-ja, az elsivárult viszontagságos időkhöz illő egyszerűséggel ülte meg szerdán ötvenedik születésnapját. A pompa hiú csillogása helyett annak a szeretetnek a tiszta meleg fénye sugárzott ezen a korünnepen, amelyet az egész magyarság olyan őszintén táplál a finom lelkületű, igaz magyar érzésű főherceg iránt.” A Habsburg főherceg várbeli palotájába Horthy Miklós is ellátogat gratulálni az ünnepeltnek. „A kormányzó után gróf Bethlen István miniszterelnök érkezett meg és a kormány képviseletében üdvözölte a főherceget, majd Belitska Sándor honvédelmi miniszter és báró Vitéz Nagy Pál tábornok a hadsereg ragaszkodását fejezték ki.”
A 8 Órai Ujság augusztus 12-én közli: „Az erdélyi zsidóságot a román kormány a magyar nemzeti kisebbséghez számítja”. Emlékeztetnek: „A román kormány eredetileg önálló külön nemzetiségnek jelentette ki a területén élő zsidóságot. Ezt a politikai abszurdumot, amit a zsidóságnak önálló nemzetiséggé való deklarálása jelentett, a román politikai körök kiküszöbölni igyekeznek.” Felemlegeti a lap, hogy az erdélyi zsidóság mindig a magyarsághoz tartozónak vallotta magát. „Maga az erdélyi zsidóság is kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vallás nem határozza meg egyúttal a nemzetiségi hovatartozóságot és ezért soha nem szűnt meg követelni azt, hogy eddigi magyar kultúráját, magyar nyelvű iskoláit és egyéb intézményeit csorbítatlanul hagyják meg számára.” Idézik a bukaresti Adevarul feltűnést keltő cikkét, amely úgy foglal állást: „az erdélyi zsidók a háború előtt magyarok voltak, azoknak minden szokásaival és erkölcseivel. Ezért nem vitatható új helyzetük az új állami alakulatban. Ők is a magyar nemzeti kisebbséghez tartoznak, mint ahogy az a békeszerződésből következik.” A 8 Órai Ujság úgy összegez: „Az Adevarul idézett sorai világos bizonyságai annak, hogy az erdélyi zsidóságot a román kormány immár a magyar nemzeti kisebbséghez számítja, ami egyébként önmagától értetődő is.”
Gróf Apponyi Albert interjút ad karlsbadi nyaralása alatt a New York Heraldnak, amit a Magyarország augusztus 11-én szemléz. A nemzetközileg elismert politikus úgy látja: „az Egyesült Államok valószínűleg kénytelen lesz majd Európa segítségére sietni, de mire ez az elhatározásuk megérik, már késő lesz. Amerikát nem holmi idealista vagy önzetlen indító okok, hanem saját jól felfogott érdeke készteti majd erre a lépésre.” Szerinte ugyanis a háború utáni békeszerződések kidolgozói „megfeledkeztek arról a tényről, hogy az egész világ egyetlen nagy gazdasági egység vagy szervezet: lehetetlenség volt várni, hogy a világ gazdasági szervezete ép és egészséges marad akkor, amikor ennek a szervezetnek fontos tagjait megbénították.” A magyar békedelegáció egykori vezetője arról is beszél, hogy továbbra is várjuk a trianoni diktátum korrekcióját: „Magyarország a nyugati civilizációhoz intézett kérését arra alapítja, hogy lakosságának és területének kétharmadát elvették tőle. Magyarország továbbra is kérni fogja ennek az igazságtalanságnak a jóvátételét.”
