A Bethlen-kormány fellép a szélsőséges szervezkedések ellen

Bethlen István kijelenti: egy nagy ellensége van a keresztény szellemnek, a meggondolatlan antiszemita politika, amely a kávéházi és utcai botrányokban nyilvánul meg. A miniszterelnök szerint Közép-Európában arra van szükség, hogy az államok lépjenek ki a merev elzárkózásból és a kisebbségi jogok maradéktalanul érvényesüljenek. Ferdinánd román királlyá koronázását Gyulafehérváron botrányok kísérik, mivel kiderül, hogy a lakosságot és a nyugati újságírókat is terrorizálták. Egy angol lapban megjelenik: a románoknak túl nagy területet adtak Magyarországból.

A miniszterelnök egy szabadkai hírlapnak adott nyilatkozatában a külpolitikai konstellációkról is beszél, amit a 8 Órai Ujság szeptember 20-án leközöl. Bethlen az összefogást, a közös pontok megtalálását tartja a közép-európai konszolidáció útjának. „Kölcsönös megértésre és bizalomra van szükség […] Konszolidációról komolyan csak akkor lehet majd beszélni, ha az összes állam kilép merev elzárkózottságából, leomlanak a gazdasági és kulturális válaszfalak és a nemzeti kisebbségek politikai, kulturális és vallási szabadsága többé semminemű kívánnivalót nem hagy maga után.” Arra a kérdésre, van-e igazságalapja annak a horvát sajtóhírnek, hogy felmerült Magyarország belépése a kisantantba, a miniszterelnök úgy válaszol: „a kisantant éppen Magyarország ellen alakult meg, így természetesen Magyarországnak nem sok keresnivalója lenne ebben a szövetségben. Magyarország békét akar, s minden életenergiáját arra fordítja, hogy belsőleg megerősödjék, s komoly értéktermelő tagja legyen az európai népek kultúrközösségének.” 

A gyulafehérvári érseki székesegyház. Fotó: Wikipédia

Széles körű felháborodást vált ki, hogy I. Ferdinándot Gyulafehérváron koronázzák román királlyá október 10-én, aminek számottevő nemzetközi hullámverése van. A Pesti Hírlap arról ad hírt október 18-án, hogy a Daily Express munkatársát, Lucien Arthur Jonest más újságírókkal együtt súlyos atrocitások érték a hatóságok részéről. „A tudósító elmondja, hogy Gyulafehérvárott a románok a legbrutálisabban bántak vele, magyar kémnek minősítették és a titkosrendőrség fogságába vetették, ahonnan csak nagy nehezen tudott szabadulni.” Úgy értékel: „A román királyi pár megkoronázása Nagy-Románia uralkodójává, amelyet nagyszerű népünnepségnek terveztek, tökéletes kudarccal végződött. Kiderül: „Kíméletlen cenzúra ügyelt arra, hogy a tudósítók a helyszínről csak kellemeset közölhessenek.” Arra is kitér: „Mintegy 14 000 magyar lakost Gyulafehérvár környékéről, több héttel a koronázás előtt vidékre hurcoltak, közöttük családokat, akik évszázadok óta ott laknak.” Ürügyül egy általuk feltételezett összeesküvés szolgált, amely csak a román titkosrendőrök fejében létezik. Szerinte a román politikai rendőrség a koronázást megelőző hetekben valóságos rémuralmat gyakorolt a városban. Kiszimatolták, hogy a felesége magyar származású és miután néhány magyar szót is beszél, „elég ok volt arra, hogy megfigyeljenek, útlevelemet elvegyék és nemkívánatos idegenként bánjanak velem.” 

Feltárja: „az erdélyi lakosságnak még egy százaléka sem vett részt a koronázáson. Az egyetlen résztvevő jóformán csak a katonaság volt, melynek 50 000 emberét összpontosították Gyulafehérvárott”. Mint elmondja, egy a londoni Timesnak dolgozó német újságíróval ugyanúgy bántak, mint vele, s szintén azzal gyanúsították, hogy magyar kém. „A politikai rendőrség magyar nyelvű kompromittáló okmányokat csempészett a poggyászába.” 

A Sunday Pictorial című angol lap úgy vélekedik, hogy a románoknak túl nagy területet adtak Magyarországból. A Budapesti Hírlap október 21-i ismertetése szerint a szerző, Lovat Fraser arról ír, hogy helyesebb lett volna, ha a románok „megmaradtak volna az erdélyi hegyvidék gerincéig terjedő régi természetes határaikon belül”. Úgy látja, hogy „Románia túlságosan nagy darabot kapott Magyarországból és hogy új határa valóságos csírája a jövő háborújának”. Szerinte Angliában nemigen ismerik ezeket a területeket, ő viszont hosszabb ideig a helyszínen tanulmányozta Erdély és a magyar síkság keleti részének viszonyait, ezért az a benyomása, hogy „Romániának mostani újabb terjeszkedése nemigen lesz tartós”. Írását  azzal zárja: „Romániának azt a tanácsot adjuk: fontolja meg újból, hogy érdemes-e Magyarország megszállt részeit továbbra is megtartania.”