Nemsokára átadják Dudits Andor festményét, amelyen a kormányzónak Magyarország területi épségére tett eskütételét örökítette meg ― adja hírül a Pesti Hírlap március hetedikén. Azt közlik: „Jövő hónapban ünnepélyes külsőségek között leleplezik Dudits Andor »Vérmezői eskü« című nagy méretű történelmi képét, amely a közelmúlt mozgalmas éveiből azt a nagyszerű pillanatot örökítette meg, amikor Horthy Miklós, Magyarország kormányzója felesküszik az ország területi épségére.” A lap munkatársának a Kelenhegyi úti műteremházban tett látogatása során a művész elmondja: a hatalmas képet „a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában április 8-án vagy 15-én leplezik le. Azután ott lesz egy ideig kiállítva, majd átkerül az Akadémiában levő Történelmi Képtárba, ahol végleges elhelyezést nyer.” Az eskütételre 1920. április 10-én került sor, így a festmény éppen a harmadik évfordulóra készült el. „A vászon tulajdonképpen azt a pillanatot ábrázolja, amikor a kormányzó úr őfőméltósága felesküszik a Területvédő Liga által felajánlott zászlóra, amely az ország területi integritását szimbolizálja.” A monumentális festmény leírását is közzéteszik. „Középen áll a kormányzó esküre emelt kézzel, előtte a sárga selyemzászló, rajta Nagy-Magyarország térképe, amelyen ez a négy szó olvasható: »Így volt! ― Így lesz!«. A kormányzó közelében állanak: gróf Andrássy Gyula, gróf Apponyi Albert, Rakovszky István, Simonyi-Semadam Sándor, az akkori miniszterelnök, Rákosi Jenő és sokan mások közéletünk kiválóságai közül. A kép jobb sarkában, a szélen díszített tábori oltár körül állanak Csernoch János bíboros hercegprímás, Schioppa Lőrinc pápai nuncius, Prohászka Ottokár és Zadravecz István püspök. A nemrég elhunyt Petri Elek, mellette Raffay Sándor református püspök, majd nem messze tőlük Bangha páter. Balra a kormányzótól Urmánczy Nándort, a Területvédő Liga elnökét látjuk, mellette Magasházy László őrnagy, szárnysegéd szintén esküre emelt kézzel. A zászló körül József főherceg és fia, Soós Károly volt hadügyminiszter, Belitska Sándor és vitéz Nagy Pál láthatók. A háttérben a Várhegy alatti házak és a felvonuló csapatok beláthatatlan sorai adnak méltó keretet a nagyszerű képnek.” Kiderül, hogy a festőművész már több éve dolgozik a monumentális alkotáson. ― Már 1920 augusztus óta foglalkozom a képpel ― mondja Dudits Andor ―, de tulajdonképpen csak 1921 januárban fogtam komolyan hozzá. Most készültem el a munkámmal, tehát több mint két esztendeig tartott.”
Több lap is megemlékezik gróf Andrássy Gyula volt miniszterelnök és monarchiabeli külügyminiszter születésének századik évfordulójáról. A Budapesti Hírlap március 3-án címoldalas cikkben méltatja az európai történéseket is meghatározó politikust, párhuzamba állítva több kiemelkedő kortársával. „Micsoda nagy és termékeny esztendeje volt a magyarnak a múlt században az 1823-ik esztendő! A magyar géniusz pazarul ontotta legdrágább adományait: az emberi nagyságokat. Ország-világ ünnepli Petőfi születésének századik évfordulóját. Petőfi ünneplését követi a Madáché és holnap, március harmadikán, ismét ránk virrad egy nevezetes születés századik évfordulója: az Andrássy Gyuláé, aki a kiegyezésben Deák Ferenc munkatársa volt, majd első miniszter, végül Ausztria és Magyarország külügyminisztere.” A század legtermékenyebb és legeredetibb politikusaként jellemzik. „Ő emelte át az osztrák hagyományos diplomáciai irányt más, új vágányra, s megvetette annak alapját, hogy Magyarországra essék Ausztria életérdekeinek is a súlypontja.” Másként alakult volna a történelem is, ha hasonló kaliberű utódai lettek volna a diplomáciában, akik az ő irányvonalát viszik tovább, mivel „ha az ő hagyományai maradtak volna ebben a végzetes hivatalban, s a rettentő vihar kitörése ezt találta volna ott: nem verekedett volna Tisza István hiába a saját hagyományaihoz visszatért bécsi politikával és másképp fordulhatott volna minden…”. Belpolitikai és külpolitikai sikerei egyaránt voltak. „Szervezte mint miniszterelnök az abszolutizmus nyomása alól felszabadult országot, helyreállította az integritását; megvetette Budapest nagyszabású fejlődésének az alapját; mint külügyminiszter inaugurálta (itt feltehetően: felújította ― a szerző) az Árpád-királyok külpolitikáját; döntő szerepet vitt a berlini konferencián a török-orosz-balkáni kérdés rendezésében; őrséget állított a Balkánra.” Hallatlanul népszerű volt. „Bálványozták a férfiak, imádták az asszonyok. Igen nagy jókedvében teremtette őt Magyarország számára a magyarok istene.”
A parlament ünnepélyes Petőfi-emlékülésének várható elmaradásáról értesül a Magyarország, amit március 8-án tesznek közzé. „Mint ismeretes, március 15-én a nemzetgyűlés ünnepélyes keretek között óhajtotta törvénybe iktatni a Petőfi emlékének megörökítését célzó törvényjavaslatot. Ezen az ünnepélyes ülésen csak a pártok vezérszónokai szólaltak volna föl.” A lap információi szerint a szocialisták követelései miatt marad el az ülés. „A szociáldemokraták ugyanis nem akartak abba beleegyezni, hogy csak egy szónokkal képviseltessék magukat.” Közlik a Ház vezetésével, hogy „a párt részéről előreláthatólag többen szólalnak fel és szóvá teszik a Petőfi-ünnepségek során tapasztalt anomáliákat, különösen pedig azt, hogy az újabb kiadású Petőfi-műveket cenzúra alá veszik. Miután így az ünnepélyes lefolyása nem látszott biztosítottnak, az ünnepélyes ülés el fog maradni.”
A Pesti Hírlap március 9-én további részleteket közöl az ügyről. Arról tájékoztatnak, hogy a szociáldemokraták törvénybe akarják iktatni, hogy Petőfi Sándor verseit nem szabad megcenzúrázni. „A Petőfi-törvényt, amely Petőfi nagyságának és emlékének megörökítéséről szól, az eredeti tervek szerint a nemzetgyűlés március 15-i ülésén terjesztették volna a Ház elé, amely azt Petrovits előadó és Klebelsberg Kunó miniszter ünnepi beszéde után egyhangúlag fogadta volna el.” Az egyhangú elfogadás azonban a szociáldemokraták követelései miatt lehetetlenné válik. Mindezek miatt döntött úgy a Ház elnöksége, hogy ha a szocialisták ragaszkodnak a feltételeikhez, az ünnepi ülést ne tartsák meg. Scitovszky Béla házelnöknek „ugyanis az az álláspontja, amit tegnap a rögtönzött értekezleten ki is fejtett, hogy az ünnepi ülés keretében lehetetlen vitáknak helyet adni, mert az sértené annak az ügynek a komolyságát, amelynek a nemzetgyűlés egy egész ülést szentel.”
A londoni The Times Magyarország helyzetével foglalkozik egy cikkében, amit a Budapesti Hírlap is szemléz március 8-án. „A Times a magyarok igazságáról” című írás arról számol be, hogy a brit lap a magyar jóvátételi kötelezettségről szóló cikksorozatának befejező részében kifejti: hazánk bajait „főképpen fontos területrészek leszakítása és az általános gazdasági dezorganizáció idézte elő. A győztes szomszédok a trianoni szerződést a vae victis (Jaj a legyőzötteknek ― a szerző) szellemében értelmezték. A területi kérdés rendezését mindamellett most nem lehet újból napirendre tűzni.” A The Times szerint ha az elcsatolt lakosság „azzal a kéréssel fordul a Nemzetek Szövetségéhez, hogy csatolják vissza a régi fönnhatóság alá, meg lehet vitatni a kérdést.” Addig az Antantnak mindent meg kell tennie, „hogy az utódállamokat rávegye arra, hogy engedékenyebb politikát folytassanak.” A jóvátételi bizottságnak pedig a helyreállítási nehézségekre „való tekintettel nagylelkű magatartást kell tanúsítania.”
„Öt évre ítéltek egy kommunista agitátort”― közli a Friss Ujság március 3-án. Arról írnak: „A diktatúra alatt Györki Mária bankhivatalnoknő lelkes proletárnak csapott fel és a telefonellenőrző hivatalnál teljesített szolgálatot. Eközben szorgalmasan hallgatta az agitátori iskolát és magába szívta azokat a tanokat, amelyek miatt ma a bíróság elé állították.” A kommün bukása után előbb a szerb megszállás alatt lévő Pécsre, majd Bécsbe szökött és összekötője volt a hazai kommunista szervezeteknek. „Hamis igazolványokkal, álnév alatt, állandóan Budapest és Bécs között utazott és rengeteg kommunista iratot, nyomtatványt csempészett be az országba.” Az 1922 novemberében letartóztatott vádlott a tárgyaláson „kijelentette, hogy amíg él, az lesz a célja, hogy a mai társadalmi rendet felforgassa, s a mai kormányzati formát, ha kell, fegyveres erővel is megbuktassa, hogy így ismét a munkások kerüljenek hatalomra.” A törvényszék az öt évi fegyház kiszabásánál „súlyosbító körülménynek vette, hogy fanatikus gyűlölettel viseltetik az állami rend ellen és ― mint maga bevallotta ― élete végcéljának tekinti ennek felforgatását.” Az ügyész súlyosításért, a védőügyvéd pedig enyhítésért fellebbezett.
