Hazánk melletti kiállás a brit felsőházban

A brit felsőház tagja, Lord Newton helyteleníti, hogy hazánktól jóvátételt követeljenek. Vannak képviselők, akik öt százalékig ünneplik Petőfit, s csak azt a versét szavalják: „Akasszátok fel a királyokat!” – mondja gróf Bethlen István. A miniszterelnök kijelenti: minden törvényes eszközzel megakadályozzák az 1918. októberi események megismétlődését, a konszolidáció megzavarását. Leleplezik gróf Tisza István vörösterroristák által meggyilkolt volt miniszterelnök arcképét a Zala vármegyei díszközgyűlésen, ahol Kállay Tibor pénzügyminiszter a nemzetek szabad, egyenlő érvényesülésének lehetőségét jelöli meg célként. Sipőcz Jenő budapesti polgármester kifejti: Petőfit a fővároshoz szorosabb kötelék fűzte, hisz itt élte életének egyik legboldogabb időszakát. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ünnepi szónoklatában Petőfit példaként állítva arról beszél: olyan emberek kellenek, akiknek nagy a hitük és meggyőződésüket bele tudják oltani a tömegekbe.

2023. 03. 18. 16:43
Vélemény hírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ismét felerősödnek a hazánkat támogató hangok nyugaton. Az Ujság március 10-én arról ad hírt, hogy egy tekintélyes brit felsőházi tag, Lord Newton nyilvánosan kiállt Magyarország igaza mellett. „Newton lord, aki mint az angol felsőház tagja, minden alkalmat megragadott arra, hogy Magyarországot védelmébe vegye és több ízben követelte az igazságtalan trianoni szerződés revízióját, a Times mai számában ismét védelmünkre kelt.” A közzétett nyilatkozat szerint Magyarország nem képes jóvátételt fizetni, mert „egyetlen állammal sem bántak oly kegyetlenül, mint Magyarországgal, mely területének és lakosságának kétharmadát vesztette el. Románia a háború után 100 millió fontot követelt Magyarországtól, amely természetbeni jóvátételt is fizetett úgy, hogy még Görögország is kapott jóvátétel címén Magyarországtól. Olyan kísérlet, mely Magyarországot jóvátétel fizetésére kívánja kényszeríteni, rögtöni pusztulást és romlást hozna ezen országra.” Az antanthatalmakat is felszólítja álláspontjuk revideálására. „A szövetségesek nem kívánhatják, hogy Magyarországból egy második Ausztria keletkezzék. A békeszerető angol közvéleménynek nem szabad helyeselnie, hogy Magyarországtól jóvátételt vagy vele szemben egyéb rendszabályokat követeljenek.” 

A parlamentben tovább tart a vita a Petőfi-emlékülés elmaradásáról, amelynek az az oka, hogy a szocialisták a nagy költő tiszteletére rendezett ülésen provokatívan több felszólalót akartak és annak törvényi kimondását, hogy nem lehet cenzúrázni a verseit. A Budapesti Hírlap március 15-i tudósítása szerint gróf Bethlen István miniszterelnök a plenáris ülésen „kijelentette, hogy szívesen járult volna hozzá a kormány a holnapra tervezett ünnepi ülés megtartásához, ha biztosítható lett volna, hogy az ülés valóban ünnepies és egyöntetű lesz. Legnagyobb sajnálatára azonban az ellenzék egyik frakciója politikai vitára akarta felhasználni az ünnepi alkalmat.” Az érintett és emlegetett szociáldemokrata párt egyik vezetője, Peidl Gyula személyes kérdés címén felszólal és pártja „nevében tiltakozott az ünneprontás vádja ellen. A szociáldemokraták csak azt akarták, hogy az ünnepség őszinte legyen. Hozzá is járultak az elnök tervezetéhez, de amikor az egész világon – mondotta – száz százalékig ünneplik a nagy költőt, csak nálunk nem, kiegészítést akartak indítványozni, hogy ezentúl rendőri és közigazgatási hatóságok ne avatkozzanak bele abba, hogy milyen százalék erejéig szabad Petőfit ünnepelni.” A kormányfő válaszol a baloldali honatyának. „Valóban – mondotta – vannak képviselők, akik csak öt százalékig ünneplik Petőfit (taps a jobboldalon), akik csak azt a versét szavalják: »Akasszátok fel a királyokat!«. A miniszterelnök e szavai nyomán a jobboldal zúgó tapsban tört ki, míg az ellenzék óriási zajjal és közbeszólások özönével felelt rájuk. A miniszterelnök végül még kijelentette, hogy ezek a képviselők nem annyira Petőfit, mint saját érdekeiket akarják ünnepelni.” 

Szintén heves reakciókat vált ki az egyik képviselő, Zsitvay Tibor interpellációja, aki azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy hajlandó-e fellépni az „oktobrizmus”, vagyis az 1918 október végi forradalmi puccsot egyszer már előidéző folyamatok, illetve a köztársasági propaganda ellen. A Pesti Napló beszámolója szerint Bethlen István „olyan választ adott, ami végsőkig fokozta az ellenzék izgalmát. Kifejtette, hogy ő oktobrizmus alatt tulajdonképpen a régi Jászi-féle irányzatot érti. Ez az irányzat, szemben a liberalizmussal, nem az értékek érvényesülését akarja, hanem mindent el akar pusztítani, ami konzervatív az országban. Nem igaz, hogy a szegényeket és a gyöngéket akarja istápolni, csak a saját uralmát fenntartani. – A kormány – jelentette ki a miniszterelnök – el van szánva arra, hogy minden törvényes eszköz igénybevételével megakadályozza az októberi események megismétlődését. – Tudjuk, hogy az ország határain belül is propaganda folyik ennek az irányzatnak a feltámasztására. Hamis hírek terjesztésével teszik tönkre az ország jó hírnevét.” A szélsőbaloldal folyamatosan zajong, s közbeszólásokkal próbálja megzavarni az ülést. Aziránt érdeklődik, mi van a közelmúltbeli bombamerényletek tetteseivel, mert szerintük az teszi tönkre az ország jó hírnevét. Bethlen reagál a meglátásokra. „Kijelenthetem – fejezte be mondandóját –, hogy ki fogjuk meríteni a törvényes eszközöket mind, mert azt, hogy az országban a konszolidációt megbolygassák és fölidézzék az 1918-as állapotokat, tűrni nem fogjuk.” 

A Zala vármegyei díszközgyűlésen leleplezik gróf Tisza István, a vörösterrorista söpredék által meggyilkolt egykori miniszterelnök arcképét, amiről a 8 Órai Ujság ad hírt. „Az ülést Tarányi Ferenc főispán nyitotta meg, s üdvözölte a kormány képviseletében megjelent Kállay Tibor pénzügyminisztert, a Tisza-emlékbizottság kiküldötteit és a törvényhatóságok képviselőit. Az arckép átvétele után Beődy Zoltán alispán a vármegye nevében átvette a leleplezett Tisza-képet, majd Hajós Kálmán nemzetgyűlési képviselő, az országos Tisza-emlékbizottság kiküldöttje tartott beszédet.” Úgy fogalmaz: „Tisza István Széchenyi és Deák szellemében a fokozatos fejlődés biztosításával akarta nemzetét a boldogulás útjára vezetni és gyűlölte a forradalmat. […] Ez az arckép legyen szimbóluma az önzetlen hazafiságnak, a bátor, küzdő férfinak, aki bár kemény kézzel kormányozta az országot, de mindenkor csak egy célt követett vasakarattal: Magyarország boldogulását a békében és megmentését a háborúban.” Kállay Tibor ünnepi beszédében kifejti: a magyar nemzet Tisza által találta meg a dualisztikus alakulatban önmagát. Szerinte a történelem szempontjából éppen ebben áll a tragikuma annak az embernek, aki békét akart és az értelmesség belátására kívánt építeni. A miniszter felteszi a kérdést: „mit csinált volna az új miliőben az új történelem kezdetén az új kérdésekkel, az új eszmékkel szemben egy új Tisza István? Azt kell mondanom, hogy legelsősorban oly gárdát szervezett volna magának, amely régi és új emberekből áll, akiknek magyarsága és önzetlensége biztosíték arra, hogy mindvégig követni fogják a zászlót.” A tárcavezető nemzetközi kontextusba helyezi Tisza szellemiségének továbbvitelét. „Én a Tisza-emlékünnepen a sorstól csak a nemzetek szabad, a nemzetek békés, a nemzetek egyforma érvényesülésének lehetőségét kérem és akkor még elérjük, ha nem is mi, de legalább unokáink, azt a jobb jövőt.” 

Sipőcz Jenő           Forrás: Wikipédia

Az Est március 16-án Százezrek hódoltak Petőfi emlékének a mai országos ünnepen főcímmel és Budapest zászló- és virágdíszben alcímmel jelenik meg. Szemléletes helyzetképet adnak a hangulatról. „Reggel kilenc óra tájban csalóka márciusi napsugár tört keresztül a reggeli ködtengeren és ekkorára már Budapest ünnepi díszbe öltözött. […] Mindenfelé nemzeti színű lobogókat lenget az enyhe szellő, a főváros főútvonalait és szűk utcáit is elborította a nemzeti színű zászlók tömege.” Mozgalmas lesz az utcakép, mert minden polgár ünnepelni szeretne. „Kis diákok vonulnak az iskolákba, hogy részt vegyenek a hazafias ünnepélyen, majd onnan tanáraik vezetésével a Petőfi-szoborhoz vonulnak. Nagyobb küldöttségek és hazafias egyesületek csoportjai is felvonulnak az utcákon.” 

A főváros akkori vezetése díszközgyűléssel tiszteleg március 15. előtt. Sipőcz Jenő budapesti polgármester ünnepi beszédében a száz éve született Petőfi fővárosi kötődéseit domborítja ki. „Ő mindnyájunké és minden magyaré. Mégis hozzánk, a fővároshoz még külön szorosabb kötelék fűzi. A mi városunkban élte életének egyik legboldogabb szakát. A mi városunknak már akkor is hevülni tudó ifjúságát az ő Talpra magyar-ja indította végzetesen gyönyörű útjára, a mi városunk első szabad sajtójának terméke az ő gondolatait hirdette polgárságunknak.” 

A központi ünnepségre minden irányból gyűlik a tömeg, „az Országház tér valóságos zászlóerdőben úszik”, s a közjogi méltóságok között Horthy Miklós kormányzó is megjelenik. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ünnepi beszédében kijelenti: Balassa és Petőfi halták azt a nagyszerű halált, amelyről legutóbb gróf Tisza István tett tanúságot. […] A közelmúlt nagy katasztrófája után is itt állunk megfogyva bár, de megtörve nem. A Balassák és Petőfik bizalma hassa át a lelkeket. Félre a kishitűekkel, félre a baljósokkal, félre az álbölcsekkel. Olyan emberek kellenek, akiknek nagy a hite, véghetetlen a bizodalma és meggyőződésüket bele tudják oltani a tömegbe.” Beszédét a közönség hatalmas, percekig tartó éljenzése közepette így fejezi be: „A nagy jövőbe vetett véghetetlen bizalom sugározzék ki innen ünnepünkből szerte az országba. Adja a magyarok Istene, hogy így legyen!” 

 

Borítókép: Bethlen István és Kállay Tibor           (Forrás: Wikipédia)

Mindent egy helyen az Eb-ről

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.