Kudarcba fullad Gömbösék kormánybuktatási akciója

Magyarország területben a hetedik helyről a tizenötödikre, népességben a 8. helyről a 12.-re esett vissza az európai államok sorában a trianoni diktátum következtében az új statisztikai folyóirat szerint. Bethlen István a zavargásokba torkolló tüntetések kapcsán kijelenti: a főügyészt utasította a sajtóizgatások elleni eljárásokra. A miniszterelnök határozott fellépését a Ház minden oldala üdvözli. A Világ leírja: a sajtószabadság nem jelenti a rágalom, az uszítás, a hazugság fölszabadítását. Egyes értesülések szerint a kormánypárton belüli radikális csoport a kormány megbuktatására játszott, ám inkább megerősítette azt. A miniszterelnök közli: ha kell, statáriumot is kihirdetnek, ha a politikát rendbontásokkal az utcára viszik.

A március 15-i nemzeti ünnep utáni zavargásokba torkolló, helyenként zsidóellenes felhangokkal kísért diáktüntetések felforrósítják a közéletet és következményei vannak a parlamentben is. Rakovszky Iván belügyminiszter a Házban higgadtan megvédi a kényszerű, ám szükségszerű rendőri fellépést, de a lelkesedő ifjúságot is a néhol heves vádaktól. Mindamellett szigorú vizsgálatot ígér. A karhatalmi fegyveres, illetve kardlapos fellépést viszont elkerülhetetlennek ítéli, mivel a rendőrség tagjait két esetben tettleg is bántalmazták. 

Gróf Bethlen István, miután a vita során megszólíttatott, szintén felszólal az ügyben, amiről a Világ március 21-én számol be. A miniszterelnök utal rá, hogy bár hiányolta az előző felszólaló a nyilatkozatát a sajtó szerepéről, ő ezt gyakran megtette. „Annak idején, ezelőtt 2–3 hónappal a minisztertanács felkérte az igazságügyminiszter urat, utasítsa az ügyészséget, hogy a sajtóban előforduló bármely izgatás ellen, jöjjön az bármely oldalról, egyformán járjon el és teljesítse a kötelességét. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Sajnos tapasztaljuk, hogy dacára az ügyészség ezen utasításának, a sajtó terén az izgatás az utolsó időkben fokozottabb mértékben nyilvánul meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A tegnapi nap folyamán magamhoz kérettem a főügyészt és magam adtam ki a rendelkezést, hogy bármely oldalról jövő izgatással szemben a kötelességét fokozottabb mértékben teljesítse. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Azt hiszem, kötelességemet teljesítettem, mert nem engedhetem semmi körülmények között azt, hogy az a konszolidáció, amelyet nagy nehezen tudott a kormány helyreállítani, bármely izgatás révén megbontassék. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.)” A parlamenti konszenzust tükrözi, hogy a kormányfő interpellációra adott válaszát az ülésteremben csupán három képviselő (Bogya János, Eckhardt Tibor és Kiss Menyhért) nem veszi tudomásul, azaz nem fogadja el. 

Bethlen helyzetértékelésének széleskörű elfogadottságát jelzi a Világ aznapi „Izgatás” című vezércikke. „Gróf Bethlen István hosszú ideje magyar miniszterelnök, de ma délután kapott először tapsokat a baloldal részéről, amikor megtoldva a belügyminiszter beszédét, jelentést tett arról, hogy személyesen utasította a főügyészt a sajtó által elkövetett és most újból egyre hangosabb izgatások fokozott ellenőrzésére és a megtorlás foganatba tételére. A miniszterelnök szavaira nem volna nehéz így válaszolni: Debuisset pridem (Már régen kellett volna, latinul – a szerző). És könnyű volna ez a válasz is: várjunk, amíg cselekedetek követik a szavakat… De mi most nem akarjuk nézni a tegnapot, […] beérjük a miniszterelnök elvi kijelentésének elvi mérlegelésével.” Mindenekelőtt helyeseljük azt, hogy a miniszterelnök ma délelőtt a főügyészt szólította magához és nem arra nézve tett ígéretet, hogy a ma érvényes sajtórendészet közigazgatási rendszabályaival fog elégtételt szolgáltatni az uszítás, bujtogatás, az izgatás rendszere által megbántott jogrendnek és veszélyeztetett jogbiztonságnak.” A lap hangsúlyozza, hogy a sajtószabadságnak vannak betartandó szabályai, etikai korlátai. „A sajtószabadság nem jelenti a rágalom, az uszítás fölszabadítását, a sajtószabadság csak annyit jelent, hogy a sajtó által elkövetett vétségek fölött nem ítélhet más és másként, mint a törvény alapján a bíróság.” Az újság végkövetkeztetése: „A miniszterelnök mai kijelentése dátummá lehet a magyar sajtó történetében akkor, ha a mai kijelentéstől fogva nem lehet többé rosszhiszeműen hazudni, tudatosan rágalmazni, felelőtlenül uszítani és napról napra gyújtogatni egy lapnak sem…” 

Wolff Károly. Fotó: Wikipédia

Az Est ― amely vezércikkében szintén méltatja a belügyminiszter és a miniszterelnök határozott és megnyugtató parlamenti szereplését ― március 22-én közli: „A Házban elintézettnek tekintik a kormánybuktatási akciót”, s alcímben hozzáteszi: „Bethlent mindenki a helyzet urának tartja.” Arról írnak, hogy kiderült: „túlzottak azok a feltevések, amelyek abból indulnak ki, mintha a miniszterelnök és a kormánypárt egy csoportja közt mint egyenlő erejű tényezők között folyna a rivalizálás.” Rámutatnak: kiderült, hogy még „olyanok is Bethlen mellé álltak, akiket a szélső kurzus eddig talán a maga politikusainak gondolt. A szélső kurzus leplezetlen formában takarodót fújt az egész vonalon.” A lap értesülései szerint egyesek arról tudtak, hogy Wolff Károlyék előző nap „már kész miniszteri listával jártak és minden kétségen kívül állónak tartották azt, hogy az utcai mozgalmak kormányválságra vezetnek. Ez a merész kombináció legalább egyelőre letört. Gömbös Gyula szaporán ontja a nyilatkozatokat tegnap is, ma is. Ezekben csupán elméleti alapon támadja már a középút politikáját, de mindenképpen hangoztatja azt, hogy közte és gróf Bethlen közt nincs eltérés és szemmel látható az a törekvése, hogy minden pártbomlást megakadályozzon.” Az Est szerint a belügyminiszter válaszát el nem fogadó Eckhardt Tibor a folyosón arról beszélt képviselőtársainak: „Ne kételkedjetek egy percig sem abban, hogy Bethlen kijelentése »A Nép« és a »Szózat« ellen irányul.” A lap hozzáteszi: kellemes meglepetést keltett, hogy ugyanez az álláspontja magának a Szózatnak is. Azt is közlik: „Megállapításra érdemes jelenség egyebekben az, hogy a szélső kurzus képviselői egy-kettőjük kivételével ma délig nem jelentek meg a Házban.” 

A Pesti Hírlap március 23-án arról ír, hogy Horthy Miklós kormányzó Gödöllőn hosszabb megbeszélést folytatott Bethlen István miniszterelnökkel, „aki részletesen beszámolt az államfőnek az utóbbi napok politikai mozgalmairól”. Leírják továbbá: „Az Egységes Párt konzervatív és liberális köreiben élesen elítélik azoknak a képviselőknek a magatartását, akik mint a párt tagjai folytatnak akciót egyes miniszterek ellen, s mozgalmukkal a kormány pozícióját akarják megrendíteni.” Sürgetik, hogy ezekkel szemben követeljék meg a konzekvenciák levonását. Másnap a lap pedig arról tudósít: a kormányfő kijelentette a pártok képviselői előtt, hogy „minden rendbontással szemben a legerélyesebben fog fellépni és ha még egy esetben a politikát bármilyen formában is az utcára viszik, a kormány ki fogja hirdetni a statáriumot. A kormánynak ez az erélyes elhatározása a déli órákban vált ismeretessé a nemzetgyűlés folyosóján és általános megnyugvást keltett.”