A március 15-i ünnepségek utáni zavargásba torkolló tüntetések és az egyetemeken uralkodó feszült hangulat hatására a kormányzó elérkezettnek érzi az időt arra, hogy az ifjúság vezetőivel megbeszélést folytasson. A Magyarország az MTI tudósítása nyomán „Horthy kormányzó: Elsősorban nyugalomra és rendre van szükségünk” címmel számol be március 25-én arról, hogy az államfő gróf Bethlen István miniszterelnök előterjesztésére fogadta Nagy Ivánt, Oláh Bélát, Vér Tibort és Velcsov Györgyöt, az ifjúság képviseletében. Horthy Mikós a következőket mondja: „Örömmel tapasztaltam mindenkor, hogy a főiskolai ifjúság magatartásában a forradalmak lezajlása óta a leghazafiasabb irányt tanúsította és hogy az államhatalomnak kész támasza volt a rend helyreállításában, valamint a keresztény és nemzeti irány megerősítésében. Feltétlenül bízom benne, hogy a főiskolai ifjúság ehhez az irányzathoz hű marad és mellette minden körülmények között kitart.” A kormányzó azonban utal az atrocitások után megindult hatósági eljárásokra is. „Éppen ezért gondoskodtam róla, hogy a legutóbbi időkben előfordult incidensek kellő pártatlansággal vizsgáltassanak meg és hogy a kormány olyan határozatot hozzon a vizsgálat befejezésének eredményeképpen, amely az igazságnak teljes mértékben megfelel.” Figyelmezteti a fiatalokat és utal arra is, hogy kívülről befolyásolhatták a diákságot az erőszakos fellépésekre. „Ennek következtében fel kell szólítanom önöket, mint a főiskolai ifjúság vezetőit, hozzák ezt az ifjúság tudomására és gondoskodjanak teljes erővel arról, hogy a hozandó határozatot teljes megnyugvással fogadja, minden további incidens felidézését kerülje és magától minden olyan elemet távol tartson, amely őket csak egyoldalúan kihasználni törekednék.” Az ország érdekében kéri Horthy az egyetemistákat felelős magatartásra. „Abban a nehéz helyzetben, melyben ma az állam és az ország van, elsősorban nyugalomra és rendre van szükség. Kérem, hogy az ifjúság hozzon meg a maga részéről is minden áldozatot ennek a nagy célnak az érdekében.”
Nagy közfigyelem mellett zajlik Komáromban a képviselő-választás, miután a kormánypárt és az ellenzék közötti presztízsharcról van szó. A Budapesti Hírlap március 27-én már a végeredményt közli. Késő éjszakai jelentésük szerint gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter abszolút többséggel győzött. „Leadtak összesen 1524 szavazatot. Érvénytelen volt 8. Beniczky Ödönre 726-an, Klebelsberg Kunó grófra 790-en szavaztak. A közoktatásügyi minisztert tehát 64 szavazattöbbséggel választották meg Komárom képviselőjévé.” Egy nappal később arról ad hírt a lap, hogy már a bajai választás szavazatainak az összeszámlálása is megtörtént. „Ma hirdették ki a bajai választás eredményét. A leadott 6160 szavazatból Walko Lajos kereskedelmi miniszter 3184-et, ellenjelöltje, Kiss György dr. pedig 2976-ot kapott, s ehhez képest Walko Lajost 208 többséggel Baja város képviselőjévé választották. Az eredmény kihirdetése a városban nagy lelkesedést keltett.” Komáromban szintén üdvözlik a voksolás győztesét, aki már át is veszi a mandátumot és a délelőtt folyamán a városba érkezik. „A minisztert nagy lelkesedéssel fogadta a város lakossága. Vetsey Ede választási elnök a városházán adta át a város új képviselőjének megbízólevelét. Délben a miniszter tiszteletére ebéd volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el.”
A Pesti Naplóban március 28-án az a vezető anyag, hogy „Rassay élesen támadja a keresztény ellenzéket Beniczky elbukása miatt”. Azt írják: „A komáromi választás eredménye általános meglepetést keltett a polgári ellenzéki politikusok között.” Rassay Károly liberális ellenzéki képviselőt kérdezik, aki úgy nyilatkozik: „A komáromi és bajai választások eredménye mélyen lehangol. Nem keresek vigasztalást abban a kormányra nézve kétségtelenül kellemetlen körülményben, hogy mindkét helyen csak egy kis töredékkel sikerült szótöbbséget szerezni a kormány tagjai számára. Ez a körülmény nem változtat azon, hogy titkos szavazás mellett a kormány két minisztertagja mandátumot kapott.”
Rassay úgy véli, hogy a keresztény ellenzéki politikusok hagyták cserben az egykori belügyminisztert, Beniczkyt, és ennek a rovására írható az ellenzéki vereség, holott mint bevallja, ő sem utazott le a választás színhelyére. Előző szavai cáfolataként elárulja azt is, hogy a polgári ellenzék tagjai sem kampányoltak a jelöltjük mellett. „Most már megmondhatom, hogy gyengélkedésem mellett éppen ez volt az oka annak, hogy a vasárnapi választásra nem utaztam le Komáromba. Nem akartam ugyanis még kirívóbbá tenni, hogy a polgári ellenzék részéről egyedül az én exponált személyem az, amely Beniczky mellett nyíltan állást foglal.”
Bemutatják Albertfalván az első magyar repülőgépet, amelyet a trianoni békediktátum után tervezhettünk és gyárthattunk. A Budapesti Hírlap március 28-án így számol be róla: „A kereskedelmi minisztérium légiforgalmi szakosztálya ma délután bemutatta azt a magyar repülőgépet, amely a trianoni béke szentesítése után elsőnek szállhatott fel a magyar égre. A magyar aviatika ünnepe volt ez az esemény, hiszen a béke diktálói által oly nehezen, csak 1922. november 18-án feloldott repülési tilalom megszűnte után is nagyon sok akadályt kellett elhárítaniok az ügy harcosainak, hogy a maguk kezével épített gépbe ülhessenek. Régi szép hírre szert tett repülőgépgyáraink az összeomlás után kénytelenek voltak átalakítani üzemeiket, s ami szerszámgépet meghagytak a megszállók, azt sem tudta eddig foglalkoztatni a magyar aviatika, mert béklyóba verte Trianon.” A Petróczy István légi forgalmi igazgató vezette szakosztály az albertfalvai Neuschloss-Lichtig gyárban mutatja be az Oravetz Béla és Szebeny György mérnökök által szerkesztett magyar gyártmányú új egyfedelű gépet. Az első magyar hadipilóta ezredes, Petróczy tart előadást a gép jellemzőiről. „Nem akar nagy eredményeket elérni az első magyar gép. Mindenekelőtt képzett és gyakorlott pilótákra van szükségünk, ezért iskolagépnek készült. Óránként való sebessége 170 kilométer, emelkedő képessége 6 percenként 1000 méter, a motorja 100 lóerős. A szerkesztésben technikai újítás, hogy a pilóta és a pilótamester, nem mint eddig, egymás mögött, hanem egymás mellett ülnek az egyszerre mozgó két kormánykerék mögött, amelyek közül a mesteré irányítja a gépet, s ugyanazt a mozgást végezteti a pilóta kezében levő kerékkel, amin keresztül a tanítvány állandóan érzi a szükséges mozdulatok végzését, s egyben figyelemmel kísérheti a mester többi munkáját is.” Petróczy István keserű iróniával a nemzetközi összehasonlítást is megteszi. „Katonai gépet természetesen nem szabad gyártanunk, s polgárit is csak olyat, amely az antanthatalmak repülőcsodáihoz képest gyenge sporteszköz. A mi gépünknek óránkint legfeljebb 170 kilométeres lehet a sebessége akkor, amikor a világaviatikában 402 kilométeres rekordot értek már el. Szerkesztése csak olyan gyenge, hogy négyezer méternél magasabbra ne tudjon felszállni, mert így veszedelmesen közel ér a 12 436 méter magasan szálldosó idegen gépekhez és a motorja is csak négy órára való benzint vihet magával. Nehogy kifárassza az ő 34 óráig levegőben maradó gépmadaraikat.”
Hetvenmillió koronás kirándulás a Bodrogközbe címmel számol be április 1-jén Az Est arról, hogy a hollywoodi filmgyártás megteremtője, Czukor Adolf milyen módon és hatalmas összegekkel támogatja szülőfaluját, Ricsét. „A dolog lényege röviden az, hogy ez a magyar származású filmkirály New Yorkból hazalátogatott szülőfalujába, Zemplénricsére és ott szétosztogatott vagy hetven milliót.” Kiderül, hogy a filmes már érkezésekor az általa rendelt különvonatra 35 ezer korona többletet fizetett, mert adakozni akart a vasutasok nyugdíjalapjára. Ricsén minden hozzá forduló rászorulót jelentős összegekkel segített. „A falubeli szegények és árvák segélyezésére 100 000 koronát adományozott, ezt az összeget később hír szerint 160 000-re javította fel. A református iskola rendbehozatalára 100 000 koronát adott, de […] ezt a summát is »kikerekítette« egy félmillióra.” Amikor megkérdezték Czukor Adolfot, alias Adolph Zukort, hogy mi indítja az adakozásra, úgy felelt: „― Már az első dollárból, amit kerestem, adtam másnak is. Azóta minél többet osztogatok el, többet ád az Isten!” A legnagyobb örömet Ricsén mégis „az a hír keltette, hogy Zukor 10 000 dollár, tehát körülbelül 45 millió korona költséggel felépítteti nagybátyjának, aki őt felnevelte, két évvel ezelőtt leégett malmát. […] Az új malom rendkívüli tehermentesítést jelent. Zukor már vett is Budapesten egy fegyvergyári 120 lóerős Diesel-féle nyersolajmotort, akkori áron 23 millióért, és nemcsak Ricse, hanem az egész környék őszinte örömmel, hálával és szeretettel emlékezik meg Amerikába szakadt szülötte sikereiről és nemesszívűségéről.”
