Szenzációszámba megy július közepén az a moszkvai hír, hogy Kun Béla, a vörös kommunista rémuralom vezére Szovjetunióbeli emigrációjában Vlagyimir Iljics Lenint és Lev Davidovics Trockijt is meg akarta buktatni. A Neues Wiener Journal információját szinte minden lap átveszi, amely arról szól: „a CSEKA leleplezett egy szovjetellenes összeesküvést, melynek az a célja, hogy Lenint és Trockijt megbuktassa és a Népbiztosok Tanácsa helyébe egy tizenkét tagú direktóriumot ültessen, mely nemzetközi kommunistákból állana Kun Bélának és a pétervári Vörös hadsereg legfőbb parancsnokának, Gitisnek (egyes lapokban: Giticsnek) a vezetésével.” Az Est július 12-én hozzáteszi: „Kun Béla Szovjet-Oroszországban a hír szerint új radikális kommunista pártot alakított, mert Lenin politikája nem felel meg neki és legutóbb azt követelte, hogy a kormány adja át a helyét ennek az új pártnak, mert a Lenin-rezsim hűtlen lett a kommunizmus eszméihez. Az új kormány Szovjet-Oroszországot szigorúan kommunista szellemben vezetné.” Mint írják, Pétervárott már meg is alapították az új kommunista párt fiókszervezetét és a vörös hadsereg katonái között toborozzák a tagságot. Az összeesküvők állítólag már csak a jelre várnak, hogy támadhassanak és Lenint és Trockijt letartóztathassák. „Az ügyet azonban valószínűleg Kun Bélának valamelyik álhíve elárulta és erre következett a vizsgálat, aminek következtében a CSEKA megparancsolta, hogy Kun Bélát Moszkvában és Gitist Pétervárott tartóztassák le és állítsák forradalmi törvényszék elé.” Kun Bélát a hírek szerint még idejében értesítették, így el tudott menekülni Moszkvából. „Most állítólag egy ukrajnai párthívénél rejtőzött el. A CSEKA parancsot adott arra, hogy Kun Bélát fogják el és vigyék Moszkvába.” Az új kommunista párt vezetőségének tagjait letartóztatták, okmányokat találtak náluk, aminek következtében újabb letartóztatások várhatóak. A pétervári katonai parancsnokról annyi közölnek egy hivatalos kommünikében, hogy „fehérgárdista szervezetekkel állott összeköttetésben”.
A románok megkezdték Ferdinánd király szobrának felállítását a nagyváradi Szent László szobor helyén ― számol be róla a július 15-i Pesti Napló. A lap korábban tájékoztatott arról, hogy a bukaresti kormány utasítására a városi tanács úgy döntött, hogy Nagyvárad alapítójának, Szent László királynak a köztéri szobra helyett egy élő személynek, a hivatalban lévő román uralkodónak emelnek szobrot. Most viszont már siettetik a megvalósítást. „A románok a napokban csakugyan megkezdették a Szent László szobor lebontását és a szobortalapzat köveit már el is hordották. Ferdinánd király szobrát Kara Mihály szobrászművész készítette és a szobor lóháton ábrázolja a román királyt. Az alkotás főalakja életnagyságúnál jóval nagyobb méretű és bronzba öntése most van folyamatban.” A szoborban nemcsak az a furcsa, hogy élő személyt örökít meg. A trónörökös is szerepel a talpazaton található reliefen, azzal a Traian Mosiou miniszterrel egyetemben, aki a nagyváradi városi tanács felé megfogalmazta a visszautasíthatatlan kérést. Úgy jeleníti meg mindkettejüket, „amint Mária királyné segítségére sietnek, aki egy sebesültet támogat.” A talapzaton lévő másik relief a magyarság szempontjából még provokatívabb tematikájú: „a román hadsereg bevonulásának emlékére készült”. Azt közlik: „Az egész szobormű annyira előrehaladott állapotban van, hogy a román kormány már augusztus hónap elején akarja annak leleplezését keresztülvinni.” Úgy értesültek, hogy a lebontott Szent László szobrot egyelőre a nagyváradi püspöki parkba száműzik. Korabeli visszaemlékezések szerint egyébként a város súlyos veszteségként élte meg az alapító szent király emlékművének elbontását. „A szobor eltávolítási ideje alatt nagy közönség tartózkodott a Szent László téren, s közülük többen sírva fakadtak.”
Nagy kalamajka származik abból, hogy a Népszava egy volt véreskezű népbiztosnak, Böhm Vilmosnak a cikkét lehozza, amely Gömbös Gyulának, az Egységes Párt volt ügyvezető alelnökének a forradalom alatti, valóban nem egészen szeplőtelen szereplését taglalja negatív beállításban. A Budapesti Hírlap július 14-én azt írja: „A Népszava szerkesztősége csütörtökön kapta meg a belügyminiszter végzését, mely nevezett lap megjelenését egy hétre eltiltotta »a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető tartalma miatt.« A végzés nyomán nagy izgalmak fakadtak, a nemzetgyűlés két napig állott a hatásuk alatt, a felhatalmazási vita alig érdekelt valakit. A közönség is megszenvedte a felfordulást. A szedő- és nyomdaszemélyzet sztrájkba lépett válaszul a Népszava eltiltására, úgyhogy péntekre a többi lap sem jelenhetett meg.” Az újság aprólékosan beszámol a fejleményekről. Mint írják, a csütörtöki ülésen már feltűnést keltett, hogy a karzat munkásokkal telik meg. Éppen a szocialista Várnai Dániel beszélt, amikor a „szélsőbaloldali ajtón egyszerre berohan Vanczák János képviselő, a Népszava szerkesztője és dúlt arccal kiált a szónokra: Hagyd abba! Nem érdemes itt beszélni! A Népszavát beszüntették! Várnai szünetet kért az elnöktől, a szocialisták írásaikat, táskáikat összeszedték és rettenetesen szitkozódva mentek kifelé. Pesthy Pál alelnök, miután lehetetlen volt a rendet helyreállítani, felfüggesztette öt percre az ülést és otthagyta az elnöki széket. A szocialisták csomóba verődve kiabáltak összevissza: Ez diktatúra! Ez az ország elpusztítása!”
A honatyák a T. Ház folyosóján tárgyalták az eseményeket. „Szcitovszky Béla házelnök egy csoportnak azt magyarázta, hogy számos jelenség a 18-as forradalom előzményeire emlékeztet. Nem engedjük, mondotta, hogy a magyar társadalom még egyszer bedőljön a 18-as gyávaságba.”
Másnap aztán látható jelei vannak a szocialisták által kezdeményezett nyomdászsztrájknak. „A sajtó pénteki kényszerszünete meglátszott az utcákon. Nem voltak olyan elevenek és mozgalmasak, mint máskor. A budapesti ember szívesen olvassa újságját az utcán és a villamoskocsiban. Ma elesett ettől a passziójától.”
Két képviselő közvetítése nyomán Bethlen István miniszterelnök megfogalmazza feltételeit, amelyeknek elfogadása esetén hajlandó tárgyalni a szociáldemokratákkal. A Pesti Hírlap részletesen lehozza a kormányfő négy pontját, amelynek nyomán keresi a megoldást Peyer Károly, Farkas István és Vanczák János szocialista politikusokkal, Rakovszky Iván belügyminiszter, Szcitovszky Béla nemzetgyűlési elnök, valamint Huszár Károly és Pesthy Pál parlamenti alelnökök társaságában. „A kormány négy kérdésre helyezi a hangsúlyt: 1. Arra, hogy a szociáldemokrata párt elítéli Böhm Vilmos nyilatkozatát. Elítéli azt a tényt és erről előzetesen nem tudott ― hogy ez a nyilatkozat a Népszavában megjelenik. 2. Gondoskodik arról, hogy a jövőben a Népszavában izgató tartalmú cikkek ne jelenhessenek meg. 3. Elítéli azt, hogy a Népszava betiltása miatt egy terrorisztikus célzatú politikai sztrájk kezdődött és 4. annak megszüntetésére a munkásságot felszólítja.” A baloldali párt vezetősége éles vita után közli a miniszterelnökkel, hogy „némi stiláris módosításokkal” elfogadta a feltételeket. Bethlen átnézi a szöveget, aztán így szól: „Ebből hiányzik az a passzus, hogy a Népszava nem ad többé helyet kommunista népbiztosok nyilatkozatainak! E nélkül nem fogadhatom el a nyilatkozatot! A szocialisták egy kicsit meglepődtek ezen, de nyomban kijelentették, hogy ezt a passzust is beveszik a felolvasandó nyilatkozatba.” Ezen az alapon létrejön a béke, majd a megállapodásnak megfelelően Szabó Imre szocialista képviselő felolvassa a nyilatkozatukat. Többek között elmondja: „a szociáldemokrata párt vezetősége nem tudott előre arról, hogy Böhm Vilmos nyilatkozata a Népszavában megjelenik és azt, hogy megtörtént, nem helyesli. A szociáldemokrata párt több ízben kifejezésre juttatta, hogy a bolsevizmussal nem ért egyet (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán), azt a legélesebben elítéli és így természetszerűen a jövőben sem lehet szándékában az sem, hogy a bolsevizmus vezetőit a közélet tényezőivé tegye azáltal, hogy nyilatkozataiknak lapja hasábjain teret enged.” Kijelentik, hogy a párttól „távol áll az a szándék, hogy sajtója révén a tömegekben olyan izgatott hangulatot teremtsen, mely a tömegszenvedélyek kitörésére vezethetne.” Gondoskodni kívánnak továbbá arról, hogy a párt hivatalos lapjának tartalma és hangja minden idegen befolyástól mentesen a jövőben ezen intencióknak megfelelő legyen.” Bethlen István ezek után rövid beszédben bejelenti a Népszava pár napos betiltásának a visszavonását. Mint mondja, „Azt hiszem, hogy a kormány ezen nyilatkozat után saját presztízsének csorbulása nélkül is megteheti azt, hogy ezeket a rendszabályokat visszavonja.”
