A főkapitány-helyettest buzdítja sztrájkra a fajvédő képviselő

Kiéleződik a konfliktus az Egységes Párt többsége és a szélsőjobboldali kisebbség között, így Gömbös Gyuláék kilépni kényszerülnek. A bizalmi szavazásnál kiderül, hogy csupán néhányan vannak. Bethlen István miniszterelnök beszédét megéljenzik, amelyben kijelenti: most dől el, hogy milyen irányban halad tovább a párt, így nem szabad a szélsőségnek uralomra jutnia. Az egyik fajvédő politikus lebukik, amikor a mozdonyvezetők mellett a főkapitány-helyettest is a sztrájk folytatására buzdítja. A sajtóban a vasúti sztrájkot az ország hitelképességét aláásó demagóg politikai akciónak tartják. Hírlapi információk szerint a Károlyi-kormány volt zágrábi követe tárgyalásokat folytat a budapesti jugoszláv követtel egy Gömbös-kormány támogatására, mivel szerinte csupán napok kérdése annak hatalomátvétele.

Kiss Menyhért. Forrás: Szózat.org

Előzőleg, az adójavaslatok vitájában érezték úgy Gömbösék, hogy eljött az ő idejük és válaszút elé igyekeztek állítani a kormánypártot. A Pesti Napló tudósítása szerint Gömbös kijelenti: „nem értenek teljesen egyet a kormány politikájának irányával”. Ezután hosszabb deklarációt olvas fel, amelyben felsorolja, milyen programpontokat kellett volna a kormánynak megvalósítania. A szöveg „felolvasása csaknem félóra hosszat tartott és amelyben oda konkludált, hogy a kormányzat letért a párt eredeti programjának az útjáról”. 

Bethlen István beszédet tart a szavazás előtt, amelyben a lap szerint úgy fogalmaz: „Ma a nemzet létéért küzd és ez köti le minden erejét. Sok kérdés ezért nem kerülhetett megoldásra. ― Történelmi órákat élünk ― folytatta ―, mert most fog eldőlni az, hogy az általam soha nem helyeselt szélsőséges irányban fog-e haladni a párt, vagy pedig reális gondolatok szem előtt tartásával követi azt a politikát, amelyet kijelöltünk.[…] Kijelentem és hangsúlyozom – folytatta szűnni nem akaró taps és meleg tüntetés között ―, hogy programomból nem engedek. Akkor, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, kitartok elhatározásom mellett. Kemény leszek, mint a kő, és megakadályozok minden felforgatást.” A Pesti Napló is szóvá teszi Bethlen szónoklatának átütő sikerét: „Percekig nem folytathatta a miniszterelnök a beszédét, amikor ez a sorsdöntő kijelentése elhangzott, olyan hosszas tüntetés viharzott mellette.” A kormányfő hangsúlyozza: „nem szabad a szélső irányzatnak uralomra jutnia. Az a szélsőséges hangulat, amely az országban van, mesterséges és felülről csinálják.” 

Utal az éppen kitörő mozdonyvezetősztrájkra is, a szélsőségesekhez intézve szavait. „Keményen vágta oda Gömbösék felé: ― A ti embereitek uszították és uszítják a mozdonyvezetőket. Ez idézte elő a sztrájkot. ― Börtönbe azzal, aki uszít! ― kiáltotta közbe Gömbös, nem sejtvén, hogy […] Kiss M. fajvédő képviselőre mond ezzel ítéletet. Bethlen pedig így folytatta: A ti ébredő rendőreitek izgatták őket a kitartásra, amikor a rendőrségen jártak a mozdonyvezetők. Ez nem az az út, amelyen az országot vezetni lehet.” 

Sokat nyom a latban, hogy Nagyatádi Szabó István, a kisgazdák vezére is kiáll Bethlen mellett. „Határozottan és egyenesen kijelentette, hogy ő Bethlen politikájának a híve.” Úgy fogalmaz: „a kormány minden ténykedéséért vállalom a felelősséget. Gróf Bethlen Istvánt pedig mindaddig követem, ameddig ezen az úton halad.” Ezt követően „odalépett a miniszterelnökhöz és kezet nyújtott neki, aki melegen megrázta a kisgazdák vezérének a kezét. A párt lelkesen tapsolt és éljenzett a megkapó jelenetnek.” 

A szélsőségesek veresége teljessé válik, amikor szavazásra teszi fel a kérdést Mayer János pártelnök, kik értenek egyet a Gömbös-féle deklarációval. „Mindössze négy képviselő jelentkezett az értekezleten részt vett nyolcvan képviselő közül éspedig: Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre és Bell Miklós. A kezüket emelték fel és meglepetve konstatálták, hogy mindössze négyen vannak. A nagy vereség után nyomban kivonultak az ülésteremből.” Gömbös hiába toboroz további kilépőket, csupán néhányan csatlakoznak hozzá. Az újságíróknak csak annyit mond: „Miután a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetünk, bejelentettük kilépésünket.” 

Az egyik úgynevezett fajvédő politikus lebukása nagy derültséget kelt. A Pesti Hírlap augusztus 3-án emlékeztet: Bethlen beszédében „felhívta Gömbös Gyula figyelmét azokra az erőszakos eszközökre, amelyekkel a jobboldali radikalizmus dolgozik. Elmondta, hogy egy szélsőjobboldali képviselő ma délelőtt a kereskedelemügyi miniszter előszobájában kihallgatásra váró mozdonyvezetőket arra bátorította, hogy ne engedjenek álláspontjukból.” Bár a kormányfő nevet nem mondott, hamar kiderülnek a részletek és az, hogy kiről van szó. „Kiss Menyhért, miközben egyenként kapacitálta a miniszter előszobájában várakozó mozdonyvezetőket, egy szőke férfivel került szembe, akit szintén kitartásra buzdított. Az ismeretlen férfi egy darabig hallgatta Kiss bátorító szavait, azután udvariasan megköszönve a tanácsokat, bemutatkozott: ― Andréka Károly főkapitány-helyettes vagyok ― mondotta és mielőtt Kiss Menyhért ámulatából magához tért volna, sarkon fordult.” 

Augusztus 5-én már arról ad hírt Az Est: „A sztrájk véget ért, de a mozdonyvezetők és a fűtők csak délfelé jelentkeztek tömegesen munkára”. Hozzáteszik: A forgalom déltől kezdve fokozatosan helyreáll és vasárnap már teljes lesz a menetrend szerinti közlekedés. Az Est vezércikkében úgy értékel: „Minden olyan legális harcot, amely a dolgozó százezrek életviszonyainak javítását célozza, csak helyeselni és támogatni tudunk. A mozdonyvezetők sztrájkja mögött azonban nem anyagi, hanem politikai érdekek rugója feszül. A politikai bujtogatás, a szájtépő demagógia koraszülöttje ez a szerencsétlen sztrájk, ezért nem kelti fel melegebb rokonszenvünket.” Úgy vélik, hogy amikor a gazdasági helyzet javítására a küszöbön áll a külföldi kölcsön megítélése, különösen súlyosan esnek latba az ország gazdasági életének a megbénítására irányuló kísérletek. „Akik tehát politikailag bűnösök a mozdonyvezetők sztrájkjának előidézésében, azoknak mielőbb bűnhődniük kell.” 

Érdekes kombinációkra enged következtetni az a nagy feltűnést keltő sajtóinformáció, mely szerint Gömbös jugoszláv támogatásáról zajlottak tárgyalások, amennyiben sikerül megkaparintania a kormányhatalmat. A Budapesti Hírlap augusztus 7-én a Magyar Hírlap cikkére hivatkozva közli, hogy Balla Aladár, a Károlyi Mihály-féle kormány volt zágrábi nagykövete a budapesti jugoszláv nagykövettel, Milojevits Milánnal ilyen értelmű tárgyalásokat folytatott. Balla ezen kijelentette állítólag, hogy „már csak napok kérdése, mikor veszi át Bethlentől Gömbös Gyula a hatalmat”, ezért célszerű volna tájékozódnia a kisantantnak az új kormány követendő elveiről. Balla kifejtette, hogy Gömbös hatalomra kerülése semmiféle veszedelmet nem jelent, sőt enyhülést hozhat, s megadja azokat a „biztosítékokat, amelyeket Jugoszlávia, illetőleg a kisantant a szerződéseken nyugvó jó viszony kialakulásának feltételéül a Bethlen-kormánnyal szemben támaszt.” Mindezért cserébe annyit kért Balla, hogy a kisantant a kölcsön ügyében kedvező álláspontra helyezkedjen és „a határkiigazító bizottság által Magyarországnak ítélt területrészek tekintetében a Gömbös-kormány javára döntsön”. A belgrádi kabinet a hír szerint elutasító választ adott, Gömbös viszont nem cáfol, pusztán kijelenti, hogy „semmit nem tud mindarról, amit Balla mond”.