Általános felháborodást vált ki az országban, hogy az 1918-as októberi forradalmi puccs évfordulóján Károlyi Mihály volt köztársasági elnök hívei nyíltan éltetik a szélsőbaloldali grófot és az öt évvel azelőtti, az ország végromlását okozó és a véres kommünbe torkolló eseményeket. A Budapesti Hírlap november 3-án Károlyi Mihályt ünnepelték az oktobristák címmel úgy számol be a történtekről: „Az októberi forradalomnak nevezett lázadás itt élő szereplői az őszirózsás felfordulás évfordulója alkalmából Batthyány Tivadar gróf vezetésével lakomára gyűltek össze. A lakomán, mely a Royal Szállóban folyt le, részt vettek Nagy Vince, Buza Barna, Bartha Albert, Vass János, Károlyi Mihály volt miniszterei, Dietz Károly, a forradalom főkapitánya, Fényes László, P. Ábrahám Dezső, Vámbéry Rusztem és mások, s a szociáldemokrata párt képviseletében Farkas István, Vanczák János, Propper Sándor, Kéthly Anna és Pikler Emil nemzetgyűlési képviselők.”
A lakomán elsőként Nagy Vince szónokol, aki úgy fogalmaz: „1918 októberében a nép kitörő elégedetlensége söpörte el az antidemokratikus rendszereket. Ha a forradalom maga el is bukott, az a fő, hogy az eszmék diadalmaskodnak. Az októberi eszméket a bekövetkezett reakció minden erőlködése sem tudta elbuktatni. Beszéde végeztével Pikler Emil szocialista képviselő felkiáltott: ― Éljen Károlyi Mihály! ― mire az összes jelen voltak éljeneztek.”
Batthyány Tivadar buzdító beszédében kifejti: összetartással, fáradságot nem kímélve kell törekedni az októberi eszmék mielőbbi megvalósítására, mert szerinte azokat „az utóbbi időben már Bethlen is kezdi hangoztatni”. Akként vélekedik: a reakció tábora már inog, s „itt a fővárosban kezébe van adva a liberális közönségnek a győzelem lehetősége”. Derűlátóan kijelenti: „Úgy kisöpörhetjük Bethlentől Wolffig az egész társaságot, hogy hírmondójuk sem marad.” Hozzáteszi: „A szocialistákkal való együttműködésnek nincsen semmi akadálya, s ez az együttműködés diadalra fogja vezetni a demokráciát.”
Farkas István szocialista nemzetgyűlési képviselő igyekszik rátromfolni az előtte szóló harcias szavaira. Mint mondja, „1918 októbere a demokráciának első jelentkezése volt a történelemben. A régi világ összedőlt, s most ezt a régi világot akarják visszaállítani.” Hangoztatja, hogy Edvard Benes csehszlovák külügyminiszternek igaza volt, amit a baloldali emigránsokról mondott, ezért „azt követelte, hogy az emigránsokat állítsák valóban független bíróság elé. Az a hatalom, mondotta azután, amely csak bosszút tud állni, nem élhet soká, és a demokrácia szelleme aláássa Bethlen trónját is. Bethlen és Gömbös között nincsen különbség: mind a kettőnek a szülőanyja a terror.” Veér Imre Károlyi-párti jogász, politikus „azt a magánértesülését közölte a lakoma résztvevőivel, hogy a Károlyi-féle vagyonelkobzási pört kormányzói kézirattal törölték”. A Budapesti Hírlap arról is beszámol: a jelenlévők éltették Károlyi Mihályon kívül a baloldali emigráció több tagját, így Garami Ernőt, Lovászy Mártont, Hock Jánost és Jászi Oszkárt.
Az Ujság azt közli november 3-án, hogy bár a pohárköszöntőkben hangoztatták Károlyi Mihály vagyonelkobzási perének törlését, Nagy Emil igazságügyminiszter kijelenti: „Az ügy a bíróság előtt van, felsőbb helyről pedig semmi intézkedés nem történt. Mindaz, amit erről az ügyről bizonyos részről mondanak, nem fedi a valóságot. Az ügy a bíróság előtt van és ott is fog befejezést nyerni.”
Az Ujság aznapi vezércikkében elítéli a Károlyi-pártiak önünneplését: „Október 31-ike nem az a nap, melyet az ország akár örömmel, akár gyászban megünnepelhetne. Annyira nem, hogy most, öt évvel a katasztrofális kitörés után szinte kétkedve vesszük tudomásul, amit elvégre most már negligálni nem lehet, hogy azok az oktobristák, akikről kormánypárti részről annyit beszélnek, valóban vannak.” Egyszerűen érthetetlennek minősítik, hogy magyar politikusoknak az oktobrizmus lehessen az aktuális politikai programjuk. „Nem érthetőbb, mint ha Japánban földrengéspártot alapítanának.” Úgy fogalmaznak: „A forradalom nemzeti, magyar és demokratikus volt, s alkalmas gócpontjául kínálkozott mindenkinek, aki nemzeti, magyar és demokratikus Magyarországot akart a káoszból kimenteni. A nemzeti és magyar szín csakhamar lekopott, a demokráciából csőcselékuralom lett. Fellángolás és kiábrándulás egymás sarkába taposott.” Rámutatnak, hogy a jelenben nincs már realitása a forradalmi törekvéseknek. „Mit akarhatnak az oktobristák? Visszahozni az ötéves tegnapi napot? Még egyszer elűzni a királyt, még egyszer megölni Tisza Istvánt vagy hogy karikatúrában ne beszéljünk, még egyszer olyan adókat bejelenteni, amilyeneket a világtörténelem nem látott? Ismét kikiáltani a köztársaságot, amely a gyöngeség forrásának bizonyult? […] Maradna még egy föltevés: akkor rosszul csináltuk, most már jobban csinálnánk. Erre csak azt mondhatjuk: most még rosszabbul csinálnák.” A lap álláspontja szerint komolyan vehetetlenek, a leghalványabb kilátásuk sincs a sikerre. „Károlyi Mihályt ma Magyarországon nem élteti egy emberrel sem több, mint ahányan az oktobrista vacsorán részt vettek.”
A Pesti Hírlap már tényként közli: „Bűnvádi eljárás indul Károlyi Mihály dicsőítői ellen.” Azt írják: „Az októbristák demonstrációját nagy megbotránkozással tárgyalták a polgári pártok körében, és meglepetéssel értesült róla a kormány is. Mint kormánykörökből értesültünk, a budapesti királyi ügyészség bűnvádi eljárást indított a vacsora rendezői ellen, valamint azok ellen, akik beszédeikben Károlyi Mihályt és a forradalmi korszakot dicsőítették. Az eljárás bűntett feldicsérése, továbbá izgatás és a királyság intézménye ellen elkövetett bűntett címén fog megindulni ellenük.”
Arról is írnak, hogy a Károlyi-hívek fellépésének politikai konzekvenciái is lesznek. „A vacsorán ugyanis részt vettek szocialista képviselők is, mégpedig nem mint magánemberek, hanem a párt hivatalos lapja szerint a párt képviseletében. Ez azt jelenti, hogy a szociáldemokrata párt ― ellentétben korábbi nyilatkozataival ― azonosítja magát Károlyi Mihállyal és azzal a politikai rendszerrel, amely Magyarországon a bolsevizmust előkészítette.” A polgári pártok, ide számítva a demokrata ellenzéki pártokat is, a legélesebben elítélik a szocialistáknak ezt az eljárását, amely lehetetlenné teszi, hogy a jövőben velük politikai akciókban együttműködjenek.” A neves liberális politikus, Rassay Károly az Esti Kurirban beismeri: nem nekik volt igazuk a szocialisták megítélésében, „hanem azoknak, akik velünk szemben hirdették, hogy a szociáldemokrata párt csak hallgat, de Károlyi Mihály személyében visszasírja azokat a polgári politikusokat, akik gyengeségükkel, tétovázásukkal, hozzá nem értésükkel lehetőséget nyitottak a katasztrófa politikájának. Azon az úton, amelynek végcélja Károlyi Mihály személyének restaurálása, sem én, sem egyetlen polgári politikus nem haladhat együtt a szociáldemokrata párttal.”
Bombaként robban a hír, hogy a rendőrség őrizetbe veszi Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselőt, mint kiderül, Adolf Hitler müncheni fegyveres sörpuccsával egy időben, azzal összefüggésben. A Pesti Napló megírja november 8-án: „A Magyarország ma este jelentette, hogy délután fél három órakor detektívek állították elő dr. Ulain Ferenc ügyvédet, nemzetgyűlési képviselőt, aki Bécsen keresztül külföldre készült, és akit a rendőrhatóság emberei útjában tartóztattak fel. Az esti órákban a rendőrség őrizetbe vette még Ulain Ferencen kívül dr. Szemere Béla, Fehérkereszt egyleti főorvost és Bobula Titusz mérnököt, aki körülbelül két esztendővel ezelőtt érkezett haza Amerikából. Ulainon kívül úgy Szemere, mint Bobula tevékeny szereplői voltak a fajvédő mozgalomnak.” Bár a rendőrség nem ad bővebb információt, a lap megtudja, hogy a három személy előállítása után még tizenkét helyen tartottak házkutatást, és újabb előállítások is történtek. Ismertetik: „lelepleztek egy idegenekből, javarészt Bajorországból és Németországból Budapestre verődött társaságot, akik a német horogkeresztes egyesület tagjai, és Budapesten politikai célokkal, állítólagos puccselőkészítéssel foglalkoztak.” November 9-én a lap Fejvesztett fajvesztők címmel úgy vonja le a konzekvenciákat: „Most hát tisztán láthat az ország. A fajvédő politika végre megmutatta magát ― leplezetlenül. A színészi pózzal viselt tóga csücske, íme, beleakadt a horogkeresztbe, s alatta mindjárt megmutatkozott a bajor páncél, amelybe ugyanolyan internacionális ízű jelige van vésve, akár a kommunisták rohamkésébe. A különbség csupán az, hogy Kun Béláék őszintébbek voltak, mint Ulain Ferenc és elvbarátai.” A lap szerint autentikusnak kell elfogadni azt a fajvédő beismerést, „hogy itt ― Hitlerék győzelme után ― Ulainék készültek a kormány rúdját kézbe venni. Ezért fogadták lakásukon éjféli tanácskozásra a lézengő bajor rittereket, ezért kötöttek velük szerződést, ezért készült Ulain doktor Münchenbe, s ezért »vette fel a kapcsolatot« azzal a társasággal, amely előreláthatóan anarchiába dönti Bajorországot és vele együtt az egész német birodalmat.” A Pesti Napló címoldalán közli: „Ulain bajor irreguláris csapatok felhasználásával erőszakosan meg akarta változtatni a jelenlegi kormányrendszert és új kormányt akart uralomra juttatni.” Arról is beszámolnak, hogy november végére tervezték a nekik megfelelő kabinet felállítását, s a Hitler horogkereszteseivel kötött, írásba foglalt szerződés szerint a magyar vezetők a számukra küldött bajor csapatok felett rendelkezhettek volna. A Budapesti Hírlap november 9-én arra is kitér, hogy a most hazaárulással vádolt Ulain március végén egy müncheni villában személyesen tárgyalt Hitlerrel.
November 10-én közzéteszi a rendőrség a Hitlerékkel kötött szerződés teljes szövegét, amelyből kiderül: januártól mezőgazdasági terményekkel ellentételezte volna a puccsal hatalomra került új, fajvédő kormány a katonai segítséget.
A Budapesti Hírlap november 10-én arról ad hírt: „A müncheni államcsíny teljes kudarccal végződött”. Közlik továbbá, hogy a vezetőket, Erich Ludendorff tábornokot és az osztrákból német állampolgárrá vált Adolf Hitlert elfogták.
