Vezetői csődbe viszik Budapestet

Párizsból Bethlen István miniszterelnök tárgyalásai nyomán olyan hírek érkeznek, hogy a népszövetségi tanács a pénzügyi talpraállásunkat támogatja, s az antant is minden befolyását latba veti a magyar kölcsön folyósítása érdekében. Budapest megmentése címmel cikksorozatot indít a Pesti Hírlap, amelyben kijelentik: vissza kell állítani a fővárost a békés munka és normális fejlődés útjára, s ezért változásra van szükség a vezetésében. Szerintük a munkásság egy nemzetközi szervezet bilincseiben külföldi parancsra olyan akciókat támogat, amelyek szívétől és érdekeitől távol állnak. Gróf Apponyi Albert beszámol több mint egy hónapos amerikai körútjáról, ahol megjövendölte: Európa konstrukciója, különösen, ami Közép-Európában jött létre, a háborús összeütközések sokkal több magját tartalmazza. Arról is beszél: rokonszenvet tapasztalt Magyarország iránt.

A hazánknak nyújtandó külföldi kölcsön továbbra is a figyelem középpontjában áll, hiszen még mindig nem született döntés róla. A népszövetségi tanács a magyar pénzügyi talpraállás elé nem gördít akadályokat ― közli december 13-án a 8 Órai Ujság. A Népszövetség tanácsa kiküldött albizottságának párizsi üléséről azt írják: „természetes, hogy a kölcsön megszavazása nem fog megtörténni minden nehézség nélkül, de azok a híradások, amilyent az egyik délelőtti lap is közölt és arról számol be, hogy az albizottsági tárgyalás nagyon izgalmasnak ígérkezik, mert a kisantant nagy erővel dolgozik ellenünk ― koraiak és minden komoly alapot nélkülöznek. Ezek a hírek csak egyéni kombinációk. Ezt bizonyítja az is, hogy a kisantant májusban megakadályozta a magyar kölcsön perfektuálását, most azonban az előzetes tárgyalásokon hozzájárult a kölcsön folyósításához, s így a mai albizottsági tárgyalásokon nagyobb izgalmakra és különösebb ellenállásra nem lehet számítani.” Mint írják, az első bizottsági ülés gróf Bethlen István részvételével zajlik majd, s általánosságban megállapítják: a tárgyalások kedvezően folynak. Kiemelik: „Beavatott francia körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Millerand köztársasági elnök Bethlen István gróf magyar miniszterelnököt mindjárt megérkezése napján kihallgatáson fogadta.” 

December 14-én még derűlátóbb hírek látnak napvilágot a lehetséges magyar kölcsön népszövetségi kilátásairól. Olasz lapértesülésre hivatkozva azt írják: a kisantant nem támaszthat komoly nehézségeket a Magyarországnak juttatandó kölcsön elé. Másrészt pedig az antant minden befolyását latba veti a magyar kölcsön folyósítása érdekében. „A Giornale d’Italia párizsi jelentése szerint az antant képviselői egész befolyásukat érvényesíteni fogják abban az irányban, hogy a magyar kölcsön ügye sürgős és kedvező elintézést nyerjen. Azok a nehézségek, amelyeket egyes kisantantbeli államok több kérdés felvetésével előidéztek, nem tekinthetők komolyaknak. Ezeknek kiküszöbölése kétségkívül már a közeli napokban meg fog történni és bizonyos, hogy Bethlen gróf ezúttal nem fog üres kezekkel Magyarországba visszatérni.” 

Arról is beszámolnak: „Francia körökben kijelentik, hogy a szerdai előkészítő ülés benyomása általában kedvező volt. Az első politikai jegyzőkönyv szövegének megállapításánál nem lesznek lényeges eltérések.” Momcsiló Nincsics jugoszláv külügyminiszter is pozitívan nyilatkozik a szkupcsina pénzügyi bizottságában, s hangsúlyozza, hogy „Magyarországgal való viszonyukban a legutóbbi időben enyhébb atmoszféra alakult ki”. Kifejti: a kölcsön ügyében a kisantant országai megegyeztek abban, hogy elvileg a megadását nem ellenzik, de csak abban az esetben engedik meg, ha az ő érdekeiket megóvják. 

Alexandre Millerand (Forrás: Wikipédia)

Budapest megmentése címmel indít cikksorozatot a Pesti Hírlap december 5-én a fővárosi állapotok javítása céljából. Úgy érvelnek: Magyarország fejének, Budapestnek anyagi és szellemi ereje, politikai iránya, uralkodó eszmeáramlata nem lokális, hanem országos érdek. „Egész Magyarország jövője megérzi Budapest jelenét. Ez az »országos fej« beteg. Olyan aberrációi vannak, amelyek kínos vonaglásokat okoztak az egész ország szervezetében. A politikai szélsőségek kergették egymást benne. E beteg tünetektől szenved az egész nemzet. Vissza kell tehát állítani Budapestet a békés munka és normális fejlődés útjára. S e cél érdekében békés megegyezésre szólítjuk föl fővárosunk minden polgárát, kiket szenvedélytől izzó és felekezeti harcba kergettek.” Úgy vélik, változás szükséges Budapest élén: „Budapest mai vezetősége erkölcsi és anyagi csőd felé vitte a fővárosunkat. […] Naivul talán azt mondhatnánk, hogy az eszmének kellene vezérnek lenni: annak a vezéreszmének, hogy meg kell menteni a meg nem szervezett polgárságot és ― Budapestet. 

December 6-án a polgárság szervezettségének hiányosságaival folytatják: „A valóságban óriási többségben van Budapesten a mai állami és társadalmi rend híve, a polgárság, az értelmiség s a kereskedő és iparososztály, de teljesen szervezetlen. Ezért érvényesülhet e konstruktív elemmel szemben a nemzetközi szociáldemokrácia aránytalanul nagyobb mértékben. Legyünk igazságosak: a nemzetközi szociáldemokrata párt tagjainak, a budapesti munkásságnak túlnyomó része egyéneiben a becsületes munkával szerzett magántulajdon elvi és gyakorlati álláspontján áll. De benne lévén egy nemzetközi szervezet bilincseiben, a szavazataival vagy kénytelen sztrájkjával esetleg érzése ellen is, s néha külföldi parancsra is olyan áramlatot vagy akciót támogat, melytől szíve és érdeke távol áll.” Emlékeztetnek: „így rántotta bele a nemzetközi szervezettség a józan eszű, s magyar érzésű szociáldemokrata munkásokat is a proletárdiktatúrába, mely mindent elpusztított, még őket is.” December 11-én azt írják: „Külön szavunk van Budapest hazafias magyar zsidóságához. Az ő érdekeiket szolgálja minden mérsékelt irányzat, tehát nem szabad se sértett hiúságból, se felekezeti érzékenységből a szélsőbal irányzatot támogatni.” 

Hazaérkezik gróf Apponyi Albert, a trianoni békedelegáció egykori vezetője több mint egy hónapos amerikai előadás-sorozatáról. Az Országházban tartott útibeszámolójának szövegét a Budapesti Hírlap teljes terjedelmében lehozza. Mint írják, a Külügyi Társaság és a Magyar-Amerikai Társaság együttes ünnepi ülésére a képviselőház zsúfolásig megtelt delegációs termében került sor. Elmondja, hogy New Yorktól Washingtonig ― ahol az elnökkel is találkozott ― minden lényeges helyen járt, s még Montrealban és Torontóban is tartott előadásokat. Mint számot ad róla, a békeszerződések által teremtett Európát is jövőbe látóan, pontosan jellemezte az Egyesült Államokban. „Például felhoztam a trianoni békét és arra az eredményre jutottam, hogy a háborús Európának a konstrukciója, különösen amely Közép-Európában jött létre, a háborús összeütközések sokkal több magját tartalmazza, mint a háború előtti Európa. Illusztráltam azzal, hogy a materializmus uralkodik inkább, mint valaha és hogy Európa egy része teljesen fel van fegyverkezve, míg más része lefegyvereztetett. Ez a helyzet lélektanilag teljesen tűrhetetlen. És különösen az, hogy a békeszerződések által teremtett állapot csak így tartható fenn, mert oly állapotot teremtettek, mely csak állandó erőszakkal tartható fenn.” Apponyi megvilágította a tengerentúli publikumoknak: ha az „az állapot megmarad, amit a békeszerződések teremtettek, akkor Amerika katonailag győzött, de politikailag rettentő vereséget szenvedett. Vajon magukra tudják-e vállalni a felelősséget saját halottaikkal szemben, hogy annak a célnak, melyért küzdöttek, éppen az ellenkezője éretett el?” 

Apponyi a Pesti Hírlapnak adott interjújában december 5-én arra is kitér, hogy küldetése eredményes volt, ám azt hiszi, a baloldali emigránsok és a kisantant „mindent el fognak követni a kedvező hatás eloszlatására.” Úgy látja, hogy az amerikai hivatalos körök „igen jól vannak tájékozva a mi helyzetünkről”. Arra a kérdésre, hogy tapasztalt-e rokonszenvet Magyarországgal szemben, úgy válaszol: „Igen. Rokonszenvet, nagyon jó érzelmeket tapasztaltam Magyarország irányában.”