A kormányzó Egységes Párt összejövetele kiemelt figyelmet kap az ellenzéki támadások felerősödésével. A Budapesti Hírlap március 7-én így ír erről: „Az Egységes Párt ma esti vacsorája túlnőtt a rendes pártvacsorák keretén. A mai vacsorának különös súlyt és jelentőséget adott az, hogy az Esterházy utcai palota márványtermében megjelentek a kormányt támogató pártok tagjai is, hogy ezzel is tanújelét adják annak, hogy a mai sorsdöntő időben egyöntetűen állanak Bethlen István gróf és kormánya mögött és az ellenzék szélső szárnyával szemben segítik a kormányt abban a nehéz munkájában, amelyet az ország megmentése érdekében folytat.” A lap szerint a rendezvény „a parlament túlnyomó többségének megnyilatkozása és összefogása volt a kormánybuktató ellenzékkel szemben. Az egységes kormányt támogató front alakult meg az egységes ellenzéki fronttal szemben.”
Az eseményen megjelenik és felszólal az a Gaál Gaszton is, aki régebben kilépett a pártból. Hangsúlyozza: az, hogy nem tagja a többségi pártnak, abszolút nem változtatta meg benne a „lelkiismeretté mélyült politikai felelősséget”. Arról beszél, hogy egész politikai pályáján a hazafiúi kötelességteljesítés és lelkiismeret egyensúlyára törekedett. „Ha azt látom, hogy az állam veszedelemben van és a törvényes rend, a polgári társadalom ellenségei össze tudnak fogni, (…) éppen azért, mert csak a lelkiismeret vezet, a konstruktív munka, a hazafias, becsületes munka mindig az oldalatok mellett talál.” Bethlen István miniszterelnök megindokolja, mi az, ami Gaál Gasztonhoz és a hozzá hasonló politikusokhoz fűzi. Szerinte főként az, hogy mindketten „a forradalmak lezajlása után elérkezettnek láttuk az időt egy olyan politikának az inaugurálására (itt: bevezetésére – a szerző), mely a jövőben a forradalmi jelenségeket lehetetlenné teszi. Ennek az országnak nincs szüksége osztályuralomra, ennek az országnak megnyugvásra, rendre, a tekintélyek helyreállítására van szüksége. Ennek az országnak arra van szüksége, hogy a revolúció helyébe az evolúció lépjen.” Mindenkit közéleti szerepvállalásra buzdít: „Egy komoly demokratikus politikát kell csinálni, mely osztálykülönbség nélkül részesíti az ország minden osztályát, felekezetét, minden arra való tagját, hogy a közéletben részt vehessen a maga érdeme szerint.” Az emberek nagy része azonban tart a szerepvállalástól a retorziók miatt. „Ma azonban minden tisztességes ember irtózik és csak önlegyőzéssel lép közpályára, mert fél a megrágalmazásoktól, melyeknek mindenki ki van téve.” Kárhoztatja azt a politikai szisztémát, „mely a nemzet osztályainak alacsony indulataira épít. Ezen indulatok kihasználásával kíván babérokat szerezni. Ez az a demokrácia, melyet nem szabad tűrni, mert ez erkölcsi romlásba viszi az országot. Lehetetlenné teszi, hogy becsületes, kiváló emberek vezessék az országot. Ez az a demokrácia, melyből nem kérünk, s amelyet nálunk előidézni akarnak, mellyel szemben azonban teljes erővel fogok mindenkor küzdeni.” Szerinte a pártérdekeket nemcsak a kormánypártoknak, hanem az ellenzéknek is háttérbe kell szorítania, ha a nemzet ügye forog kockán. Kijelenti: az ellenzékieknek „nem szabad olyan politikát folytatni, mely tisztán a pártérdekeket keresi, hanem ezek fölé kell emelni az egyetemes nemzeti érdekeket.”
