A vörös uralom kísértetjárása a fővárosban

A szövetségeseket is felvonultató pártvacsorával demonstrálja az Egységes Párt, hogy Bethlen István kormánya mögött áll. A miniszterelnök kijelenti: olyan politikára van szükség, amely a forradalmi jelenségeket lehetetlenné teszi és amelyben az emberek nem félnek a közéleti szerepvállalástól a rágalmazások miatt. Vass József népjóléti miniszter szerint azok vádaskodnak, akik pár éve szovjet tagokként ültek a Házban, és le akarják süllyeszteni a parlament nívóját. A szocialisták március 15-i megemlékezése utcai erőszakba torkollik, amelyen a proletárdiktatúrát, Károlyi Mihályt, Kun Bélát éltetik és megdobálják a rendőröket.

2024. 03. 17. 20:44
Volkstheater Fotó: Brueck & Sohn, Kunstverlag, Meissen
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kormányzó Egységes Párt összejövetele kiemelt figyelmet kap az ellenzéki támadások felerősödésével. A Budapesti Hírlap március 7-én így ír erről: „Az Egységes Párt ma esti vacsorája túlnőtt a rendes pártvacsorák keretén. A mai vacsorának különös súlyt és jelentőséget adott az, hogy az Esterházy utcai palota márványtermében megjelentek a kormányt támogató pártok tagjai is, hogy ezzel is tanújelét adják annak, hogy a mai sorsdöntő időben egyöntetűen állanak Bethlen István gróf és kormánya mögött és az ellenzék szélső szárnyával szemben segítik a kormányt abban a nehéz munkájában, amelyet az ország megmentése érdekében folytat.” A lap szerint a rendezvény „a parlament túlnyomó többségének megnyilatkozása és összefogása volt a kormánybuktató ellenzékkel szemben. Az egységes kormányt támogató front alakult meg az egységes ellenzéki fronttal szemben.” 

Az eseményen megjelenik és felszólal az a Gaál Gaszton is, aki régebben kilépett a pártból. Hangsúlyozza: az, hogy nem tagja a többségi pártnak, abszolút nem változtatta meg benne a „lelkiismeretté mélyült politikai felelősséget”. Arról beszél, hogy egész politikai pályáján a hazafiúi kötelességteljesítés és lelkiismeret egyensúlyára törekedett. „Ha azt látom, hogy az állam veszedelemben van és a törvényes rend, a polgári társadalom ellenségei össze tudnak fogni, (…) éppen azért, mert csak a lelkiismeret vezet, a konstruktív munka, a hazafias, becsületes munka mindig az oldalatok mellett talál.” Bethlen István miniszterelnök megindokolja, mi az, ami Gaál Gasztonhoz és a hozzá hasonló politikusokhoz fűzi. Szerinte főként az, hogy mindketten „a forradalmak lezajlása után elérkezettnek láttuk az időt egy olyan politikának az inaugurálására (itt: bevezetésére – a szerző), mely a jövőben a forradalmi jelenségeket lehetetlenné teszi. Ennek az országnak nincs szüksége osztályuralomra, ennek az országnak megnyugvásra, rendre, a tekintélyek helyreállítására van szüksége. Ennek az országnak arra van szüksége, hogy a revolúció helyébe az evolúció lépjen.” Mindenkit közéleti szerepvállalásra buzdít: „Egy komoly demokratikus politikát kell csinálni, mely osztálykülönbség nélkül részesíti az ország minden osztályát, felekezetét, minden arra való tagját, hogy a közéletben részt vehessen a maga érdeme szerint.” Az emberek nagy része azonban tart a szerepvállalástól a retorziók miatt. „Ma azonban minden tisztességes ember irtózik és csak önlegyőzéssel lép közpályára, mert fél a megrágalmazásoktól, melyeknek mindenki ki van téve.” Kárhoztatja azt a politikai szisztémát, „mely a nemzet osztályainak alacsony indulataira épít. Ezen indulatok kihasználásával kíván babérokat szerezni. Ez az a demokrácia, melyet nem szabad tűrni, mert ez erkölcsi romlásba viszi az országot. Lehetetlenné teszi, hogy becsületes, kiváló emberek vezessék az országot. Ez az a demokrácia, melyből nem kérünk, s amelyet nálunk előidézni akarnak, mellyel szemben azonban teljes erővel fogok mindenkor küzdeni.” Szerinte a pártérdekeket nemcsak a kormánypártoknak, hanem az ellenzéknek is háttérbe kell szorítania, ha a nemzet ügye forog kockán. Kijelenti: az ellenzékieknek „nem szabad olyan politikát folytatni, mely tisztán a pártérdekeket keresi, hanem ezek fölé kell emelni az egyetemes nemzeti érdekeket.” 

Huszár Károly volt miniszterelnök emlékeztet arra, amikor Heinrich Ferenccel együtt a baloldali forradalom idején a gyűjtőfogházban fogadkoztak: „csak még egyszer legyünk szabadok, nem fogjuk engedni, hogy a polgárság így összeroskadjon.” Az Ujság tudósítása szerint arra figyelmeztet: „A magyar kérdés újra európai kérdés lett. Ezt az eredményt Bethlen és Kállay érték el fáradságos munkájukkal. S most Bethlent itthon el akarják sodorni. Akkor teszik ezt vele szemben, amikor mint a nemzet exponense egy egész világgal verekszik.” 

Vass József népjóléti miniszter még erősebben fogalmaz. Kifejti: olyanok támadnak, akik felforgatják a nemzet nyugalmát: „Kérdezem, mi voltunk azok, akik a háború alatt a haza ellen, az erkölcs, a papok ellen agitáltunk? Mi voltunk azok, akik röplapokat dobtunk a fronton küzdő katonák közé? Mi bénítottuk meg a haza védelmét?” A tárcavezető utal rá, hogy egy baloldali képviselőnek pénzt adott, amikor az hozzá fordult segítségért szorult helyzetében: „Én vagyok piszokban, aki Zákányit kimenekítettem Amerikába? Nem! Azok vannak piszokban, akik Kun Bélát menekítették a biztos bitófa alól. Ismételten megmondottam a szocialistáknak, hogy mea culpát vágjanak a mellükre. Kérdezem, mi ültünk, mint szovjet tagok a parlamentben? Mi voltunk kommunisták? Ne beszéljen senki sem erkölcsi piszokról, aki a szennyesét nem mosta a bűnbánat könnyeiben.” Úgy látja: „Parlamenti revolúció készül tervszerűen. Az a céljuk, hogy lesüllyesszék a parlament nívóját. Lehetetlenné akarják tenni, hogy becsületes emberek betegyék a lábukat a törvényhozás házába.” 

A Népszínház 1906-ban, amely 1908-tól a Nemzeti Színháznak adott otthont  (Forrás: Wikipédia)

Nagy vihart kavar a szocialista párt botrányos március 15-i megemlékezése a Duna-parti Petőfi-szobornál. A Budapesti Hírlap március 18-i tudósítása szerint maga a rendezvény rendben folyt le, csak utána kezdődött a rendbontás. Mint írják, „a munkás daloskör éneke után Farkas István nemzetgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben azt fejtegette, hogy a nép a zsarnokság ellen mindig föltámadt és kivívta a szabadságát. […] Propper Sándor volt a következő szónok, aki ismertetve az elmúlt évek eseményeit, Petőfit a szocialisták költőjének vallotta. A beszéde közben és utána is a tömeg ismételten éljenezte Károlyi Mihályt és Garami Ernőt, továbbá az októberi forradalmat.” A szervezők felszólítására a tömeg nagy része szétoszlik, ám „mintegy ezerötszáz ember ismét összeverődött és a Kossuth Lajos utca irányába menve a Marseillaise-t énekelte és az ének után Károlyi Mihályt, Kun Bélát és Bokányi Dezsőt éltette.” A rendőrök utolérik a tömeget és szétoszlatják. „Eközben történt, hogy egyesek kővel dobálták a rendőröket, mire több rendőr kardot rántva kergette szét a dobálózókat. Sebesülés sehol sem történt.” A lap beszámolója szerint azonban a tüntetők közül mintegy hétszázan összeverődnek és a régi Népszínház, akkor már Nemzeti Színház környékén, a Blaha Lujza téren folytatják a demonstrációt. Mint írják, „― Éljen Károlyi Mihály!  ― Éljen az októberi forradalom! ― Éljen Kun Béla!  ― Éljen a proletárdiktatúra! ― hangzott el minduntalan a tömegből.” A tüntetők a rendőrök fellépésére ismét szétfutnak, majd maradékuk elől, akik a Népszava szerkesztősége elé mennének tiltakozni, a Népszínház és a Conti utca találkozásánál elzárják az utat, s ezzel a demonstráció is véget ér. 

A Pesti Hírlap március 18-i vezércikkében úgy kommentálja a történteket: „A polgárság harcra edzésében, tömörítésében és öntudatra keltésében kell vigaszt keresni erre a szomorú március 15-iki ünnepre, amely valósággal a vörös uralom kísértetjárása volt.” 

 

 

 

 

 

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.