A vörös uralom kísértetjárása a fővárosban

A szövetségeseket is felvonultató pártvacsorával demonstrálja az Egységes Párt, hogy Bethlen István kormánya mögött áll. A miniszterelnök kijelenti: olyan politikára van szükség, amely a forradalmi jelenségeket lehetetlenné teszi és amelyben az emberek nem félnek a közéleti szerepvállalástól a rágalmazások miatt. Vass József népjóléti miniszter szerint azok vádaskodnak, akik pár éve szovjet tagokként ültek a Házban, és le akarják süllyeszteni a parlament nívóját. A szocialisták március 15-i megemlékezése utcai erőszakba torkollik, amelyen a proletárdiktatúrát, Károlyi Mihályt, Kun Bélát éltetik és megdobálják a rendőröket.

Volkstheater Fotó: Brueck & Sohn, Kunstverlag, Meissen

Huszár Károly volt miniszterelnök emlékeztet arra, amikor Heinrich Ferenccel együtt a baloldali forradalom idején a gyűjtőfogházban fogadkoztak: „csak még egyszer legyünk szabadok, nem fogjuk engedni, hogy a polgárság így összeroskadjon.” Az Ujság tudósítása szerint arra figyelmeztet: „A magyar kérdés újra európai kérdés lett. Ezt az eredményt Bethlen és Kállay érték el fáradságos munkájukkal. S most Bethlent itthon el akarják sodorni. Akkor teszik ezt vele szemben, amikor mint a nemzet exponense egy egész világgal verekszik.” 

Vass József népjóléti miniszter még erősebben fogalmaz. Kifejti: olyanok támadnak, akik felforgatják a nemzet nyugalmát: „Kérdezem, mi voltunk azok, akik a háború alatt a haza ellen, az erkölcs, a papok ellen agitáltunk? Mi voltunk azok, akik röplapokat dobtunk a fronton küzdő katonák közé? Mi bénítottuk meg a haza védelmét?” A tárcavezető utal rá, hogy egy baloldali képviselőnek pénzt adott, amikor az hozzá fordult segítségért szorult helyzetében: „Én vagyok piszokban, aki Zákányit kimenekítettem Amerikába? Nem! Azok vannak piszokban, akik Kun Bélát menekítették a biztos bitófa alól. Ismételten megmondottam a szocialistáknak, hogy mea culpát vágjanak a mellükre. Kérdezem, mi ültünk, mint szovjet tagok a parlamentben? Mi voltunk kommunisták? Ne beszéljen senki sem erkölcsi piszokról, aki a szennyesét nem mosta a bűnbánat könnyeiben.” Úgy látja: „Parlamenti revolúció készül tervszerűen. Az a céljuk, hogy lesüllyesszék a parlament nívóját. Lehetetlenné akarják tenni, hogy becsületes emberek betegyék a lábukat a törvényhozás házába.” 

A Népszínház 1906-ban, amely 1908-tól a Nemzeti Színháznak adott otthont  (Forrás: Wikipédia)

Nagy vihart kavar a szocialista párt botrányos március 15-i megemlékezése a Duna-parti Petőfi-szobornál. A Budapesti Hírlap március 18-i tudósítása szerint maga a rendezvény rendben folyt le, csak utána kezdődött a rendbontás. Mint írják, „a munkás daloskör éneke után Farkas István nemzetgyűlési képviselő mondott beszédet, amelyben azt fejtegette, hogy a nép a zsarnokság ellen mindig föltámadt és kivívta a szabadságát. […] Propper Sándor volt a következő szónok, aki ismertetve az elmúlt évek eseményeit, Petőfit a szocialisták költőjének vallotta. A beszéde közben és utána is a tömeg ismételten éljenezte Károlyi Mihályt és Garami Ernőt, továbbá az októberi forradalmat.” A szervezők felszólítására a tömeg nagy része szétoszlik, ám „mintegy ezerötszáz ember ismét összeverődött és a Kossuth Lajos utca irányába menve a Marseillaise-t énekelte és az ének után Károlyi Mihályt, Kun Bélát és Bokányi Dezsőt éltette.” A rendőrök utolérik a tömeget és szétoszlatják. „Eközben történt, hogy egyesek kővel dobálták a rendőröket, mire több rendőr kardot rántva kergette szét a dobálózókat. Sebesülés sehol sem történt.” A lap beszámolója szerint azonban a tüntetők közül mintegy hétszázan összeverődnek és a régi Népszínház, akkor már Nemzeti Színház környékén, a Blaha Lujza téren folytatják a demonstrációt. Mint írják, „― Éljen Károlyi Mihály!  ― Éljen az októberi forradalom! ― Éljen Kun Béla!  ― Éljen a proletárdiktatúra! ― hangzott el minduntalan a tömegből.” A tüntetők a rendőrök fellépésére ismét szétfutnak, majd maradékuk elől, akik a Népszava szerkesztősége elé mennének tiltakozni, a Népszínház és a Conti utca találkozásánál elzárják az utat, s ezzel a demonstráció is véget ér. 

A Pesti Hírlap március 18-i vezércikkében úgy kommentálja a történteket: „A polgárság harcra edzésében, tömörítésében és öntudatra keltésében kell vigaszt keresni erre a szomorú március 15-iki ünnepre, amely valósággal a vörös uralom kísértetjárása volt.” 

.