Huszár Károly volt miniszterelnök emlékeztet arra, amikor Heinrich Ferenccel együtt a baloldali forradalom idején a gyűjtőfogházban fogadkoztak: „csak még egyszer legyünk szabadok, nem fogjuk engedni, hogy a polgárság így összeroskadjon.” Az Ujság tudósítása szerint arra figyelmeztet: „A magyar kérdés újra európai kérdés lett. Ezt az eredményt Bethlen és Kállay érték el fáradságos munkájukkal. S most Bethlent itthon el akarják sodorni. Akkor teszik ezt vele szemben, amikor mint a nemzet exponense egy egész világgal verekszik.”
Vass József népjóléti miniszter még erősebben fogalmaz. Kifejti: olyanok támadnak, akik felforgatják a nemzet nyugalmát: „Kérdezem, mi voltunk azok, akik a háború alatt a haza ellen, az erkölcs, a papok ellen agitáltunk? Mi voltunk azok, akik röplapokat dobtunk a fronton küzdő katonák közé? Mi bénítottuk meg a haza védelmét?” A tárcavezető utal rá, hogy egy baloldali képviselőnek pénzt adott, amikor az hozzá fordult segítségért szorult helyzetében: „Én vagyok piszokban, aki Zákányit kimenekítettem Amerikába? Nem! Azok vannak piszokban, akik Kun Bélát menekítették a biztos bitófa alól. Ismételten megmondottam a szocialistáknak, hogy mea culpát vágjanak a mellükre. Kérdezem, mi ültünk, mint szovjet tagok a parlamentben? Mi voltunk kommunisták? Ne beszéljen senki sem erkölcsi piszokról, aki a szennyesét nem mosta a bűnbánat könnyeiben.” Úgy látja: „Parlamenti revolúció készül tervszerűen. Az a céljuk, hogy lesüllyesszék a parlament nívóját. Lehetetlenné akarják tenni, hogy becsületes emberek betegyék a lábukat a törvényhozás házába.”
