Megosztja a külföldi hitelfelvétel kérdése a baloldalt. A Budapesti Hírlap március 20-án országházi folyosói információkra alapozva azt írja: „Arról beszéltek egyesek, hogy a külföldi kölcsön küszöbön álló tárgyalása a szocialisták csoportjában szakadással fenyeget, mert a csoport egy része nem hajlandó nagyobb nehézségeket támasztani a javaslatok elfogadásával szemben, míg a másik rész a késhegyig menő harcot hirdeti.” Kiderül, hogy a fajvédőkkel történő összefogás is bomlasztja a belső kohéziót: „Szocialista részről a szakadás lehetőségét kizártnak tartják, de elismerik, hogy a csoport egységét rendkívüli módon befolyásolja a szélsőjobbal való összeköttetés. Ebből önként következik, hogy az egységes ellenzéki front megingott és aligha tartható fönn tovább.” A Házban ismét terítékre kerül a szocialista párt botrányosra sikerült, erőszakos tüntetésbe torkolló március 15-i ünnepsége is. „Rakovszky Iván belügyminiszter és Vass József népjóléti miniszter igen határozott és súlyos kijelentést tettek a kommunisták és azok ellen, akik itt a fővárosban vagy az országban Kun Bélát éltetik és dicsőítik. A népjóléti miniszter nyomatékosan jelentette ki azt is, hogy ezek ellen, ha kell, ágyúval is lőni fognak.”
A Pesti Hírlap megemlékezik vezércikkében március 21-én a kommün kezdetének ötödik évfordulójáról és párhuzamot vél felfedezni a jelen baloldali törekvéseivel. „Kellemetlen dologra az ember nem szívesen emlékezik. De akadnak mindig kellemetlen emberek, akik ilyenekre emlékeztetnek. Ez az eset történik mostanában naponta, amikor a szociáldemokraták nemzetgyűlési és utcai képviselői felváltva fenyegetőznek avval, hogy még feltámadhat a proletárdiktatúra és tüntetnek az októberi és bizonyos márciusi hősök mellett, akik kiszöktek a büntetőtörvényszék elől.” Mint írják, a történelem piszkos lapjait nem szívesen lapozgatják, de kénytelenek mégis foglalkozni velük, mert március 15-én „a szociáldemokraták Petőfi-ünnepélyén, s aztán tegnap a nemzetgyűlésen olyan pökhendi tónusban fenyegetőztek némelyek, hogy jó lesz a polgári társadalomnak és minden hatóságnak kissé éberebb figyelemmel kísérni az embereket és mozgalmakat. Mert hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy amilyen gyorsan átváltozik a lárvás kukac pillangóvá, éppoly gyorsan átvedlik sok szociáldemokrata kommunistává. A nemzetgyűlésen fajvédők és szocialisták marakodtak. Legcélszerűbb volna e két frakciót kellő időre egy terembe zárni, amely elegendő volna arra, hogy egymást elintézzék.” Leszögezik: „A művelt munkás, aki könyvtárakat olvas össze és tanfolyamokat hallgat, az tudja, hogy a kommunista uralom éppoly messze van a népet boldogító kormányzástól, mint akárcsak az abszolutisztikus, imperialista és rideg kapitalista uralkodás.” Tudja, hogy mindkettő távol van a Platón által leírt bölcs kormányzástól, amikor az országot az élettapasztalat és az ész kormányozzák. „A mi proletárdiktatúránk a bűnnek és a butaságnak az uralma volt. Mikor jön el az ész uralma?”
A március 28-i 8 Órai Ujságban szemelvényeket lehet olvasni a parlamenti veszekedések illusztrálására. Többször az elnöknek kell rendre utasítania a képviselőket, s amikor figyelmeztet valakit, hogy ne használjon bizonyos kifejezéseket a miniszterelnökkel kapcsolatban, „újból óriási vihar tör ki a szélsőbaloldalon, a padokat verve tiltakoznak az elnök figyelmeztetése ellen és azt hangoztatják, hogy nem esett sértő kifejezés.” Nemsokára ismét a bútorzaton dobolnak a honatyák, s „megint újult erővel tör ki a vihar”, amikor az elnök a szólásszabadság nevében kéri, hogy a felszólalót hallgassák meg. „A terem mind viharosabb képet ölt, amikor egyszerre Varsányi Gábor felugrik a helyéről és az öklével fenyegeti meg a közbekiáltó Ulaint és Szilágyit. Abban a pillanatban, mikor Varsányi felemelkedik a helyéről, a szélsőbaloldalról többen éles hangon kiáltják: Pfuj, Orgovány!” Egy kormánypárti képviselő, Szomjas Gusztáv erre a fajvédőkre és a szocialistákra mutatva annyit mond: „Végre megtalálták egymást!”
Közben kiderül, hogy a népszövetségi delegáció tárgyalásai eredményesek voltak, így semmi akadálya, hogy a miniszterelnök a Ház elé terjessze a szükséges pénzügyi törvényjavaslatokat. Bethlen István a kormánypárt előtt tartott bemutatón a Pesti Hírlap március 27-i tudósítása szerint azt mondja: „A benyújtott javaslatok új korszakot jelentenek Magyarország gazdasági talpra állásában. Több mint egyévi tárgyalások eredménye az a pénzügyi program, amelyet a Népszövetségben képviselt államok Magyarországgal karöltve kidolgoztak az ország regenerálásnak érdekében.” Szerinte külpolitikailag azért nagy fontosságú a komplex javaslatcsomag, mert meg tudták nyerni a külföld bizalmát, másrészt a jóvátétel kérdését is fixálták, s „ez a körülmény megadja a lehetőséget arra, hogy gazdasági életünkben a nyugodt fejlődés megindulhasson, mert a bizonytalanságot okozó probléma kikapcsoltatott.”
Az új pénzügyminiszter, báró Korányi Frigyes a parlamentben a március 29-i Pesti Hírlap beszámolója szerint a kölcsön meghiúsításán dolgozók felelőtlenségét hangsúlyozza: „Magyarországon ne legyenek olyan tényezők, amelyek azt a borzasztó történelmi felelősséget elvállalják, hogy felborítsák azt a művet, amelynek megalkotásában részt vett hat állam és ezen kívül a Népszövetség, továbbá Európának és Amerikának, szóval az egész világnak a közvéleménye is, az ő nyomásával.” Felteszi a kérdést: van-e Magyarországon józan ember, „aki nem bolondokházába való, aki el merné ezt a rettenetes felelősséget vállalni?”
