Magyarországról nyilatkozik Londonban Lord Parmoor, a brit kabinet tagja, aki Nagy-Britanniát képviseli a Nemzetek Szövetségében ― számol be róla a Pesti Hírlap július 16-án. Azt mondja: „A Nemzetek Szövetsége terve szerint kiadott magyar kölcsön minden tekintetben teljes és tökéletes sikert aratott. Smith főbiztosnak a Nemzetek Szövetsége elé terjesztett jelentését a legnagyobb mértékben kielégítőnek találtuk.” Hozzáteszi az ellenőrzés mikéntjének megállapítása kapcsán: „Az az egyértelműség, amellyel a Nemzetek Szövetségének Tanácsa e kérdés megoldására a kezdő lépéseket megtette, világosan bizonyítja, hogy a Nemzetek Szövetségében helyet foglaló nemzeteket az az őszinte kívánság hatja át, hogy Magyarországot, mint az európai rendszer integráns részét visszavezessék a népek családjába”.
Hangsúlyozza a lord: „a Nemzetek Szövetsége egész befolyását abban az irányban érvényesítheti és fogja is érvényesíteni, hogy Magyarország ellen irányuló esetleges támadásokat megakadályozzon, és minden kísérletet, amely Magyarország jogait csorbítani vagy helyzetét megrontani akarná, meghiúsítson. A Nemzetek Szövetsége abban az irányban is megtesz mindent, hogy Magyarország és közvetlen szomszédai között a barátságos viszony megteremtését elősegítse. Miután a Nemzetek Szövetsége felismerte, hogy érdeke Magyarország konszolidációja, feladatául tűzte ki Magyarország általános helyzetének megjavítását.” A brit politikus úgy fogalmaz: „A magyar kormány bátorsága, bölcsessége és kitartása, valamint azok a nagy áldozatok, amelyeket Magyarország régi gazdasági és pénzügyi jólétének visszaszerzésére hoz, teljes megértésre és méltánylásra talál mindazoknál, akik a kölcsön sikerét megelőző hosszadalmas és nehéz tárgyalásokon részt vettek.”
Két aranyérmet szerez a Párizsban zajló olimpián a magyar csapat, lövészetben és vívásban. Az Est július 20-án „Pósta Sándor lépett Fuchs Jenő örökébe a kardvívás olimpiai bajnokságában” címmel számol be a hatalmas sikerről. „Aggodalommal kísértük a magyar vívókat a verseny színhelyére, mert most kellett eldőlni, meg tudjuk-e védeni kétszeres olimpiai bajnokságunkat a kardvívás egyéni küzdelmeiben. Fuchs Jenő örökéről volt szó, amelyet a világbajnok távollétében is meg kellett védenünk.” Mint kiderül, két francia, egy holland, egy dán és egy argentin kerül be a döntőbe a három magyaron, Pósta Sándoron, Garai Jánoson és Schenker Zoltánon kívül. A lap úgy értékel: Pósta javára csak nüansznyi különbség döntött két honfitársával szemben, akik szintén nagy elismerést érdemelnek. Pósta Garai legyőzése után a francia Ducret-vel kerül szembe a mindent eldöntő asszóban. „Elkeseredett küzdelmet várnak, nagy meglepetésre azonban Pósta az egész verseny alatti legjobb formáját mutatva, 4 : 0-ra veri a franciák reménységét, s ezzel megnyeri az olimpiai bajnokságot. Garai János a bronzérmet, Schenker Zoltán pedig a negyedik helyezést éri el.
Előtte pár nappal Halasy Gyula szerzi meg a magyar küldöttség első aranyérmét agyaggalamb lövészetben. Mint Az Est közli, a sokoldalú magyar sportoló a világháborút végigküzdötte a II. huszárezredben, minden kitüntetést megkapott és századosi rangban szerelt le. Az olimpiára a Margitszigeten készült hosszú ideje. Nagyszerű eredménye pedig a sportszövetség vezetőit, társait azért nem lepte meg, mert tudták róla, hogy rendkívül nyugodt, higgadtsága „szinte mesébe illő”. Így „amikor a különböző reprezentánsai több hibát követtek el idegességükben, ő megőrizte a hidegvérét és folyton javítva pozícióján, végül is az első helyre küzdötte föl magát.”
Elrendeli a Bethlen-kormány a közmunkák kiírását a munkanélküliség enyhítésére ― ad hírt róla a Magyarország július 20-án. Mint írják. „A minisztertanács elhatározta, hogy a rendelkezésre álló összes eszközök felhasználásával a legrövidebb időn belül megtörténik a közmunkák kiírása és megindulnak maguk a munkák is. A közmunkákra, mint ismeretes, a költségvetési előirányzatba 12 millió aranykoronát vettek fel.” A kabinet a munkanélküliség leküzdésébe bevon gazdasági szervezeteket és érdekképviseleteket is. A munkaadók azonban szóvá teszik, hogy a munkásszervezetek „taktikai okokból túlozzák” a konkrét munkanélküliségi adatokat. Rámutatnak: „A munkanélküli segélyek kiutalása ugyanis már túlságosan nagy mértékben megterhelte pénzügyi tekintetben a szakszervezeteket és így lényegesen csökkent az az összeg is, amely voltaképpen agitációs célokra szolgálna.”
