Régi tapasztalat: a baloldal – főként a posztkommunista baloldal – egyik legfőbb jellegzetessége, hogy azzal vádolja meg a másik oldalt, amire saját maga készül.
Ezt főleg a fiataloknak mondom, mielőtt még Gyurcsány csapdájába esnének.
A mi jó Ferink azt hörögte a nyilvánosság elé a napokban, hogy azzal számolnak, ha a Fidesz elveszíti a választásokat, akkor nem lesz békés a hatalomátadás, utcai tüntetésekre, harcokra, egyszóval polgárháborúra lehet számítani.
Lefordítom magyarra, hogy ez a baloldal nyelvén mit jelent valójában: Gyurcsány arra készül, hogy ha ő és a balliberális szivárványkoalíció elveszíti a választásokat 2022 tavaszán, akkor utcai harcokat és tüntetéseket fognak provokálni a Fidesz–KDNP ellen, vélhetően választási csalásokat vizionálva.
Erre kell valójában számítanunk, és felkészülnünk.
Ez Gyurcsány üzenetének lényege, semmi más.
Amivel pedig indokolja e lázas rémálmait, különösen bicskanyitogató – de persze már megszoktunk tőle mindent és még a mindenebbet is.
Mégis, mit is hazudik most éppen?
A következőket (a Szeged.hu számára adott interjújában): „Nézze, 2002-ben is volt hídfoglalás, 2006 után egy dolgot biztosan elveszített a mi oldalunk, a naivitását és a jóhiszeműségét a Fidesszel szemben (na, itt nagy önuralomra van szükség, hogy ne csapjon az ember az asztalra és ne káromkodjon egy nagyot – F. T.). Készülnek azok a forgatókönyvek, amelyekkel ebben a helyzetben a stabilitást megőrizhetjük.”
És még fokozza: „Az ország érdeke, hogy békés úton történjen meg a hatalomátadás. Egyben ez a demokratikus alkotmányosság egyik sarokköve. (Hihetetlen: most nyilatkozgatnak éppen arról a balos „szakértők”, hogy a hatalom átvétele után hogyan tennék zárójelbe a jelenleg érvényes alaptörvényt – és az ég még mindig nem szakadt le! – F. T.) A Fidesz táborának egy része eddig kétszer mutatta meg, hogy a vázolt esetben nagyon nehezen nyeli le a békát.”
Na jó. Ez tényleg gyalázatos, amit a mi jó Ferink gagyog.
Nézzük a tényeket, főleg a fiatalok figyelmébe ajánlva.
Először: a 2002-es választásokat csak egy hajszállal veszítette el a Fidesz, de számos gyanús körülmény lengte körül a választásokat. Érkeztek hírek láncszavazásról, kétszer leadott szavazatokról, szavazók választókerületek közötti utaztatásáról, de ezentúl jómagam is döbbenten figyeltem azt a jelenséget – például a választás estéjén a Duna TV-ben –, hogy a MIÉP addig a parlamenti bejutási küszöb felett volt, míg a fővároshoz nem érkezett a szavazatok összeszámlálása, s tudni kell, hogy a MIÉP – amelyik ha bejut a parlamentbe, nyilvánvalóan a Fidesz kormányalakítását támogatta volna – akkoriban a fővárosban rendelkezett a legmagasabb támogatottsággal. Azonban döbbenetes módon a MIÉP-szavazatok éppen Budapestre „érve” kezdtek csökkenni, s jutottak végül a parlamenti küszöb alá, míg az SZDSZ éppen ebben az időszakban emelkedett valamivel öt százalék fölé.
