Persze a fenti cím csak kínkeserves megjegyzés a részemről: már nagyon régen elegem van Gyurcsány Ferencből, 2006 óta folyamatosan. Amit ott és akkor tett ártatlan magyar emberekkel, az égbekiáltó bűn. Ha ez a bűn büntetlenül marad, arról mi tehetünk, és nem más. És azt az utódaink nem fogják nekünk megbocsátani.
És hogy miért írtam le mégis a fenti címet?
Azért, mert ez a politikai szélhámos nemhogy 15 évvel az általa irányított 2006. őszi véres rendőrterror után nem kért bocsánatot senkitől, akiknek maradandó sérüléseket (Nagy László, Fábián Gábor és a többiek), gyötrelmet, fájdalmat, jóvátehetetlen egzisztenciális károkat és lelki törést okozott, hanem olyan bejegyzést tett a közösségi portálon, amely után minden jóravaló ember zsebében kinyílik a bicska vagy ökölbe szorul a kéz.
Ilyet volt képes leírni:
„Szájtáti, gyenge demokraták engedik másfél évtizede, hogy tudatos rendzavarást, provokációt, a demokratikus államrend elleni támadást tiszta forradalommá próbáljon nemesíteni a jó- és rosszhiszemű naivitás és a hatalmi hazugság perverz szerelmi háromszöge.”
Demokratikus államrend elleni támadás – na, ez vérlázító.
Ha szükséges, főként a fiatalok és a hezitálók, valamint az e témában bizonytalan, de vitára nyitott Hont András kedvéért is, ismét vissza kell mennünk a kályhához, hogy a 2006-os eseményeket ne ködösítse el senki.
Először: Gyurcsány Ferenc és kormánya 2006-ban a választási kampányban hazugsággal, manipulációval félrevezette a választópolgárokat. Ennélfogva választási csalással került hatalomra, illetve maradt a hatalomban.
Egyesek még ma is azt mondják, hogy hát hiszen a kampányokban szerte a világon hazudnak, ígérgetnek a politikai pártok, kormány és ellenzék egyaránt, miért kell ezen csodálkozni? Miért lenne rosszabb náluk Gyurcsány, sőt ő ráadásul még szembe is nézett a választások után a „hibáival”, miért kellene az akkori győzelmét megkérdőjelezni?
Nos, a válasz egyszerű. Gyurcsány és kormánya akkor nem pusztán ígérgetett és teljesíthetetlen dolgokat vállalt be előre, kissé túllőve ezzel a célon, de még „határon belül” maradva. Nem: Gyurcsány Ferenc és kormánya pontosan tisztában volt azzal, hogy az ország gazdasági helyzete katasztrofális – s éppen azért az, mert ők nem csináltak másfél évig semmit, csak hazudtak reggel, éjjel meg este –, ezért a választások után nem tehetnek mást, mint hogy egy brutális megszorítócsomagot vezessenek be, mely az emberek életét súlyosan megnehezíti és megkeseríti.
Gyurcsányék tehát tudták, mi fog következni az ország számára, ám ők azt hazudták a választóknak, hogy a gazdaság jó állapotban van és nincs szükség megszorításokra, egyre nagyobb lesz a jólét. Ez pedig nem ígérgetés, hanem a valóság totális meghamisítása, ha tetszik: brutális fake news. Itt a döntő különbség!
Nem beszélve arról, hogy mindezt cselekvéssel tetézték: 2005 végén ötpontos adócsökkentési programot (!) mutattak be, miközben egyértelműen adóemelésre készültek. Emellett konkrétan, kormányzati intézkedéssel lecsökkentették az áfát (!), hogy a választások után rögtön eltöröljék azt, és áfaemelést hajtsanak végre. Ez látványos szemfényvesztés, megtévesztés, manipuláció. Igazi Cipolla-tempó.
Emellett nem hozták nyilvánosságra a költségvetés súlyos állapotával kapcsolatos adatokat. Miért is nem? Erre Veres János akkori pénzügyminiszter azt mondta, mert ezek az adatok megzavarnák a választókat a helyes döntésben. Milyen igaz! Még a végén helytelenül döntenének és leszavaznák őket.
Gyurcsány néhány nappal a választások előtt egy kérdésre azt válaszolta egy portálon: „A gazdaság? Az, köszöni szépen, jól van.”
Mindez tehát nem ígérgetés, hanem manipuláció, az igazság elhallgatása, azaz választási csalás. Az ígérgetés és a helyzetfeltárás két külön kategória. Aki a választók elől elhallgatja a magyar gazdaság való állapotát, az vét a választási törvény ellen, sőt az alapvető információkhoz való hozzáférés állampolgári joga ellen is.
A Gyurcsány-kormány tehát éppen a demokrácia alapkövetelményét, a tiszta és szabad választásokat taposta lábbal. Ennek következtében ott és akkor egy, megengedőbb esetben illegitim – tehát politikailag hiteltelen, nem elfogadott –, szigorúbban nézve illegális – tehát törvénytelen – kormány alakult meg Magyarországon 2002 májusában–júniusában.
Tehát, valójában Gyurcsány Ferenc az, aki választási csalással a demokratikus államrend ellen intézett támadást. Ha ő most, 15 évvel később arról beszél, hogy ősszel a tüntetők a demokratikus államrend ellen léptek fel, az azt mutatja, hogy semmit nem értett meg, mert nem akarja megérteni, hogy mit tett ő a magyar demokrácia ellen.
A tüntetők fellépése éppen ezért egy erkölcsi lázadás volt az ellen, hogy 16 évvel a rendszerváltás után egy politikus átverte, megalázta, hülyének nézte őket. Ezt a magyar emberek önérzete nem viselte el.
Gyurcsány pedig azon az őszön tetézte a bűneit: egy részben félrevezetett, részben mesterkélten felbőszített rendőrséggel brutális megverette az embereket, akiknek a döntő többsége ártatlanul szenvedett el gyalázatos megaláztatásokat, amiből talán nem is a megverés és a sérülések voltak a legfájóbbak, hanem a lelki megaláztatás, az érzés, hogy velünk újra mindent megtehet a hatalom, mint a kommunista diktatúrák idején.
Gyurcsány tehát megroppantotta a demokratikus államrendet, majd lábbal taposta az emberi szabadságjogokat. Magyarul a szabadságot és a demokráciát egyszerre gyalázta meg.
Erre nincs semmilyen mentség.
Köszönet Skrabski Fruzsinának, hogy alkotótársaival együtt elkészítette az Áldozatok 2006 című dokumentumfilmjét, köszönet a Civil Jogász Bizottság akkori áldozatos munkájának és dokumentumfilmjének.
Ceterum censeo, akár ezerszer is belekiáltom a közvéleménybe: Gyurcsánynak bűne mértékében bűnhődnie kell!
Itt és most!
