Ám nagyon nem vagyok megértő az élet-halál harcos retorikával kapcsolatban. Hogy Lenint parafrazeáljam: ez nem demokratikus, Mesterházy elvtárs! Ugyanis Ön csak egy esetben beszélhetne így: ha Magyarországon valóságos, kőkemény diktatúra vagy autokratikus rendszer uralkodna. Erre persze – nyilván – rögtön rávágják sokan: igen, itt diktatúra van, tehát jogos az elnök élethalálharc-retorikája.
De kérdem én: az nem baj, hogy ennek a mindennapi tapasztalatok ellentmondanak? S az nem számít, hogy az Európa Tanács nem indít monitoringeljárást ellenünk, tehát e szervezet elismeri a magyar demokráciát? Az sem számít, hogy az Európai Bizottság immáron csak három alkotmányos problémát tartott fenn, s abból már kettő megoldódni látszik? Csak az számít, hogy Mesterházyék szövetségesei az Európai Parlamentben a többségükre támaszkodva elítélték Magyarországot? És Amerikából csak a magyargyűlölő Scheppele asszony szava számít, Christofer Smith kongresszusi képviselőé – aki dicsérte a magyar demokráciát – semmit?
Maradjunk abban: a szocialisták irányában legmegengedőbb esetben is arról van szó, hogy bal- és jobboldaliak, közéleti szereplők vitatkoznak a magyar demokrácia és jogállamiság egyes részkérdéseiről, s a vélemények általában ideológiai beállítottság szerint megoszlanak.
Ezek a viták azonban szinte minden más országban is megfigyelhetők, hol hevesebben, hol enyhébb formában. De mindez hol van attól, ami még csak közelítené is Magyarországot mondjuk Fehéroroszországhoz?
Egyszóval, Mesterházy úr, beszéljünk arról, hogy jövőre nem élet-halál harc, hanem a demokráciákban szokásos választási küzdelem zajlik le a jobb- és a baloldal között, immáron hetedszer. Ha nem ezt mondja, nem demokrata, hanem szocialista internacionalista.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!