A recept ismerős: a nemzetközi pénzügyi körök 2011-ben már elérték, hogy embereik, Mario Monti, illetve Lukász Papadímosz legyen Olaszország, illetve Görögország miniszterelnöke, s végrehajtsák az IMF, a Világbank és az Európai Bank megszorításokra épülő „válságkezelését”.
S tették mindezt a nemzetállami demokrácia megkerülésével, a választók akaratának figyelmen kívül hagyásával. Dicsőségére a „fejlett” „demokráciáknak”. Mindez azonban valójában nem más, mint a globális pénzügyi és gazdasági uralom behatolása az államba, mely a nemzeti szuverenitás letéteményese. Légy üdvözölve, szép új, XXI. századi világ, légy üdvözölve Világkormány, Új Világrend!
A könyv további részleteibe nem mennék bele, pusztán megjegyzem: láss csodát, az Orbán-kormány a „szent ravaszság” (Jézus mondá: legyetek ravaszok, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok) változatos eszközeivel kivédte a nemzetközi körök, s élükön a „jó barát”, az Európai Bizottság támadásait. (S ebben a „csodában”, ne feledjük, a Békemenet is óriási szerepet játszott!) Ezt, a nemzeti szuverenitást megvédő, történelmileg kiemelkedő teljesítményt a 2014-es választás igazolhatja vissza véglegesen.
Mindezt azért jó megismernie és megtudnia az ország közvéleményének, hogy végre befejezhessük a semmit nem érő, hazug „politikailag korrekt” beszédet az Európai Unióval kapcsolatban is.
Felnőtt nemzetté ugyanis akkor válunk, ha képesek vagyunk nyíltan, tárgyilagosan, bátran beszélni arról, hogy valójában mi is az Európai Unió, s nem ijedünk meg akkor, ha a legélesebb kritikával kell illetnünk szövetségeseinket, ha rászolgált arra. Persze nem kell fekete-fehér képet festenünk; sem imádnunk, sem gyűlölnünk nem kell az EU-t. Tudjuk az előnyeit e nagy bürokratikus szervezetnek, s látjuk már azt is, mi az, ami elviselhetetlen benne. Így kell mérlegelnünk és véleményt formálnunk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!