Annál is inkább furcsa ez, mert négy évvel ezelőtt Obama még képes volt arra, hogy ezt az egyszerű gesztust megtegye az első kétharmados Fidesz–KDNP-győzelem után. Négy évvel később újra kétharmadot szerzett az Orbán vezette jobboldali szövetség, ami politikai szempontból hihetetlenül nagy eredmény, s mutatja a kormányzat töretlen és igen erős legitimitását. Obama azonban most már nem gratulál
Ugyan miért nem?
Nagyjából sejthetjük.
Gratulációja óta ugyanis eltelt négy év, s ez alatt a négy év alatt az Egyesült Államokban a balliberális mainstream-értelmiség, illetve az őket kiszolgáló médiumok, a véleményvezér, meghatározó gazdasági-pénzügyi körök egyöntetűen és ellentmondást nem tűrően kialakították azt az uralkodó véleményt Magyarországról, hogy Orbán Viktor és kormánya, valamint a jobboldal megszünteti a demokráciát és helyette autokráciát épít ki Magyarországon, leépíti a sajtószabadságot, titkosan együttműködik a neonáci Jobbikkal és eltűri az antiszemita megnyilvánulásokat, sőt, azokat időnként saját maga gerjeszti.
Ráadásul legújabban az Orbán-kormány visszafordul kelet felé, Putyinnal köt üzletet, s ezáltal Magyarország „ütőkártya” lett Oroszország kezében.
Egyszóval Obamával megértette az amerikai és tágabban a nemzetközi balliberális közvélemény, hogy Orbán Viktor és a magyar jobboldal veszélyes a demokráciára és a szabadságra nézve. Obama pedig értett a szóból, s az egymás utáni második kétharmados győzelemhez immáron nem gratulált Orbánnak. Hiszen egy autokrata, antiszemitizmust eltűrő, demokráciát romboló Orbánnak legfeljebb az alelnök gratulálhat
Azonban van itt egy kis bökkenő.
Az mégpedig, hogy egy olyan 317 milliós ország elnöke nem gratulál az igen erős demokratikus felhatalmazással megválasztott Orbánnak, akinek az országában viszont valóban veszélyben van a demokrácia.
Egyrészt veszélyezteti az amerikai demokráciát az a militáns, birodalmi jellegű hatalomgyakorlás, amelynek alapján az USA úgy gondolja, hogy az érdekei szerint a világ bármely részén katonai beavatkozást hajthat végre, hivatkozva a demokráciára és az emberi jogokra. Ha más példát nem is mondunk, elég Irak 2003-as lerohanását említeni, amely, mint utólag kiderült, mondvacsinált indokokra hivatkozással indult el. Azóta „demokratizálódás” helyett káosz és anarchia uralkodik Irakban.