Ezeken a találkozókon ugyanis az állampolgári akaratot, vagy másképpen szólva a közvéleményt tudatosan és százszázalékosan kirekesztik a döntéshozatalból – azokból a döntésekből, amelyek éppen a „népet”, az emberek százmillióit érinti az Egyesült Államoktól kezdve Magyarországig.
Persze, a Bilderberg-konferencia egyes résztvevői már többször igyekezték bagatellizálni az évenként megtartott találkozók jelentőségét. Fontos emberek összejönnek, és egy kávé vagy tea mellett elbeszélgetnek a világot érintő aktuális kérdésekről, minden következmény nélkül – szokták mondogatni. És ezeket a humoros megállapításaikat a balliberális sajtó képviselői általában készséggel „elhiszik” (khmm ), s gúnyolják azokat, akik többet is látnak a csúcselit találkozóiban, mint évenkénti pofavizitet és kellemesen eltöltött órákat.
Holott a valóság az, hogy a Külkapcsolatok Tanácsa (Council of Foreign Relations) után a világ vezető pénzügyi és politikai köreinek második legfontosabb fóruma és döntéshozó szerve a Bilderberg, és ott van harmadikként a Trilaterális Bizottság. (Az első két szervezet személyi összekötője nem más, mint a multibilliárdos David Rockefeller.) A Bilderberg „befolyásáról” pedig példaként megemlíthető, hogy az 1991-es tanácskozásra meghívták az addig a világ előtt kevéssé ismert W. J. Clintont, s néhány hónappal később ő lett az USA elnöke. Emellett szakmai karrierjük legelején vett részt a tanácskozásokon többek között Henry Kissinger, Gerald Ford és Tony Blair – tudjuk, mire vitték később.
Szegény Abraham Lincoln, mit is mondott 1863-as beszédében? A demokrácia a nép kormányzása a népért, a nép által De ismerjük el: még nem hallott a Bilderberg-találkozókról. Ha ma szólhatna – J. F. Kennedyvel együtt –, hát
A modern demokrácia eredeti, 18-19. századi alapeszméje éppen az volt, hogy a plutokrata elituralom adja át a helyét az állampolgárok, a társadalom uralmának, a döntéseket azok hozzák és ellenőrizzék, akikre a döntések vonatkoznak. A fent említett csoportozatok léte és működése azonban azt mutatja: az elituralom az elmúlt évtizedekben nemhogy csökkent, hanem megerősödött, globálissá vált, s súlyosan veszélyezteti a nemzetállamok önállóságát és demokráciáját.