Egyszóval a globális szereplők a médiájukon és sajtójukon keresztül beleharsogják az emberek fülébe és tudatába: vegyétek észre végre, a nemzetállamok ideje lejárt! És hogy miért is járt le? Azért, mert „nekünk” (mármint a globális elitnek) ez az érdekünk. Azért, mert a nemzetállamok és a nemzeti demokráciák, a jogállamok gátolják a határokon átívelő profitszerzés lehetőségét. Nos, ezért járt le a nemzetállamok ideje! Lejárt, mert azt akarjuk, hogy lejárjon!
És akkor a TTIP, a föderális Európai Unió, a globális kormányzás előkészítésének időszakában nézzük a futball-vb-t , nézzük a brazil és mexikói játékosok hihetetlen erőt, elszántságot és meghatottságot sugárzó arcát a himnuszuk éneklése (mit éneklése? üvöltése, ordítása!) alatt, nézzük Neymar őszinte elérzékenyülését a himnusz végén, és elmosolyodunk
És azt kérdezzük: uraim, ott a világelitben, ugyan miről beszéltek?
Uraim, ott a világelitben, egyet tudnotok kell: a nemzettudat a lelkekben van. Ott tükröződik a szemekben, ott van az arcokon, a vonásokban, a tekintetekben. Ott van a szenvedélyben, az elszántságban, a hitben.
És ez, drága uraim, kiolthatatlan. A lélek szenvedélye. Ezt nem lehet hűvös, „a nemzetállamok ideje lejárt”, „az államok nem akadályozhatják meg a pénz, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását” nevezetű mantrákkal megszüntetni. Az extraprofitok és bónuszok nemzettelenített megszerzése, a pénzek elitek felé áramlásának globálissá tétele kétségtelenül egy nagy, igazi és nemtelen cél, de beleütközik Neymarék szenvedélyébe és a himnuszokban rejlő erőbe.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!