Tengernyi időt tölt az ember ezekben a napokban a tévé előtt és issza a söröket, de most megéri: jók, változatosak a mérkőzések, a csapatok nyílt sisakkal játszanak. Ezúttal azonban egyetlen dologra hívnám fel különösen a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok figyelmét: a himnuszokra mérkőzések előtt, pontosabban arra, ahogyan éneklik a csapatok a hazájuk himnuszait.
Ugyanis az lenyűgöző és fenomenális, különös tekintettel a latin-amerikai csapatokra, elsősorban persze Brazíliára, de igaz ez Mexikóra, Argentínára, Chilére, Costa Ricára és a többiekre is. Az európai országok játékosai jóval visszafogottabbak – tisztelet a kivételnek –, ám a nemzettudat ereje azért még a vén kontinensen is megmutatkozik ezekben a percekben.
A himnuszt nemhogy éneklik a csapatok tagjai, de még egymást is igyekeznek felülmúlni hangerőben és lelkesedésben. Megható volt látni a világklasszis Neymart, amikor a brazil himnusz eléneklése után gyakorlatilag elsírta magát, s aki ezt látta a tévén, nem merné azt állítani, hogy mindezt pusztán megjátszotta. Ellenkezőleg
És akkor most írjuk ide a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok, illetve a nemzetközi szervezetek és az EU-s bürokraták által naponta a világsajtóban és -médiában mantrázott tételt: a nemzetállamok ideje lejárt, Európában föderalizmus van, a világnak pedig New World Order, illetve Global Government, tehát Új Világrend és globális kormányzás kell.
Ezt mondják nekünk a világelit képviselői, ezt vallja a Bilderberg Csoport, a Tripartit Bizottság, a Külügyek Tanácsa, ezt mondja Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökjelölt (aki egyébként büszkén vállalja, hogy sokat hazudott már a nyilvánosság előtt), ezt akarják a globális pénzügyi körök, a világkereskedelem nyertesei és így tovább. Mindenki, akinek ahhoz fűződik érdeke, hogy a globális piac maga alá gyűrje a nemzetállamokat, mert akkor megnyílik a korlátlan, világszintű profitszerzés lehetősége (ami persze félig már megnyílt, de az nem elég).
És ezért nyomják „ezerrel” transzatlanti vezető gazdasági és politikai körök az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tervezett szabad kereskedelmi megállapodást (Transatlantic Trade and Investment Partnership – transzatlanti kereskedelmi és beruházási megállapodás, TTIP). Ez a megállapodás ugyanis gyakorlatilag lebontja a nemzetközi, globális kereskedelem és piac előtt álló nemzetállami akadályokat. Megszünteti az adott államok lehetőségét arra, hogy a hazai cégeket és vállalkozásokat, a hazai piacot különböző jogszabályokkal megvédje a százszor erősebb multicégekkel szemben, ugyanis ha létrejön az egyezség – márpedig nagy erők dolgoznak ezen –, akkor a nemzetállamok a külföldi és a belföldi cégek között nem tehetnek különbséget, magyarul, nem védhetik meg az országon belüli cégeiket, piacaikat egyáltalán, nemzeti érdekeiket a globális „befektetőkkel” szemben.