De mit is jelent a nulla energiafelhasználás szintje? Jelenlegi fogalmaink szerint az épületenergetikai eszmény a passzívház. A szakma az olyan épületet nevezi passzívháznak, amelynek energiafelhasználása – fűtést, világítást értve ide – nem több, mint négyzetméterenként 5 kWh évente. A „nulla energiafelhasználás” tehát ennél kerek 5 kWh-val jobb eredményt feltételez négyzetméterenként, vagyis az épület által termelt villamos áramnak éppen annyinak kell lennie, mint amennyi a felhasznált energia. Bármennyire is futurisztikusnak tűnik ennek elérése, 2020 nyolc év múlva elkövetkezik. Vajon nem túlzás ez? A téma szakértője, Kárpáti József szerint nem. Legalábbis műszaki akadálya egyre kevésbé van az ilyen házak építésének. A gond részben a finanszírozással, részben a gondolkodásmódunkkal van.
Kezdjük a gondolkodásmóddal!
Ha új házról beszélünk, egyértelmű, hogy minél jobb hőtechnikai tulajdonságú épületet érdemes rendelni a tervezőtől/kivitelezőtől, hogy hosszú távon értékálló maradhasson a befektetésünk. Ez azonban még nem tudatosult kellően a magyar építkezők fejében. A legtöbben hajlanak rá, hogy a pénzükhöz viszonyítva minél nagyobb alapterületű házat építsenek ahelyett, hogy ésszerű szobaszám és méret mellett a pénzt inkább az épületenergetikai színvonal emelésére fordítanák. Már az épület tervezésénél, a tájolásnál, a nyílászárók elhelyezésénél, a határolófelületek minimalizálásánál sok minden eldől. Az utóbbival szembemegy a magyar közízlés, miszerint ne legyenek „unalmas” felületek, minden oldalfal legyen tagolt, épüljenek tornyocskák – emlékeztet Kárpáti. Hőtechnikailag ideális forma a kocka, de ez a magyarok szemében ronda, ezért kihívást jelent a tervezőknek, hogy a kettőt valahogy kibékítsék.
A napokban kihirdetett Otthonteremtési programban is megjelent új fogalomként és egyben követelményként az „alacsony energiafelhasználású épület”, ami a helyes gondolkodásmód irányába mutat. Az eddig favorizált A+ kategóriával (80 kWh/év/négyzetméter) szemben az alacsony energiafelhasználású épület 25 kWh/év/négyzetmétert takar, vagyis az A+ harmadát. Jó, hogy szigorodnak a követelmények, de vajon miből tudja ezt egy építkező megfizetni?
Az érvényes épületenergetikai szabályozás nem ösztönöz a takarékosságra. Ahhoz képest, hogy 2020-ra a nulla energiafelhasználású épület lesz az etalon, a szigorítások, a kötelező energetikai tanúsítvány ellenére is még mindig túlságosan enyhék a követelmények. Ha eljön 2020, az energiafaló épületek értéke drámaian le fog csökkenni – állítja Kárpáti. Egy átlagos magyar családi ház fűtésszámlája egy hideg hónapban ma 40-60 ezer forint, míg egy ugyanakkora passzívházé 2 ezer. Az energiahordozók árai csak nőni fognak a jövőben. Nem nehéz kitalálni, hogy mi éri meg jobban: ma 20-30 százalékkal drágábban építeni egy kisebb, de minimális energiaigényű házat, vagy ragaszkodni a nagy alapterülethez és a hagyományos építési módokhoz, amelyek energiafaló épületet eredményeznek.
Mit kezdjünk a meglévő házainkkal?
A legnagyobb gond az, hogy a meglévő, 4,2 milliós lakásállomány 90 százaléka még az új házakra vonatkozó, eddig érvényes hőtechnikai minimumkövetelményeknek („C” kategória, vagyis 160 kWh/négyzetméter/év) sem felel meg. Az átlagos magyar épület 250 kWh energiát használ fel évente négyzetméterenként, miközben a nyugat-európai átlag 120-150-et. Ahhoz, hogy teljesítsük az uniós elvárásokat húsz év alatt, évi 200 ezer lakás komplett felújítására lenne szükség. Azonban ennek finanszírozása a jelenlegi gazdasági helyzetben lehetetlennek tűnik, az állam ki is hátrált ennek támogatásából – sőt a rossz nyelvek szerint az állam kifejezetten ellenérdekelt, mivel nagy bevétele származik a gáz jövedéki adójából.
