Anglia nyomja az új drachmát

Pénteki, londoni sajtóértesülések szerint megkezdte az előkészületeket a legnagyobb brit bankjegynyomda arra az esetre, ha Görögország az euróövezetből kilépve újból meghonosítaná korábbi fizetőeszközét, a drachmát.

Londoni elemzőházak már részletes forgatókönyveket is kidolgoztak a drachma – vagy bármely más távozó ország régi-új valutája – bevezetésének lehetséges módjaira.

A The Times című tekintélyes konzervatív brit napilap forrásai szerint a De La Rue nevű, bankjegynyomtatásra szakosodott brit vállalat – amely 150 ország számára állít elő bankjegyeket, és egyebek mellett az angol fontot és az eurót is nyomtatja – már felkérte szakértői stábját az esetleges új görög bankjegyekben használatos biztonsági szálak lehetséges típusainak kiválasztására.

A lap forrásai szerint az előkészületek még „korai szakaszban” járnak, és akár hat hónapig is eltarthat a hamisítástól védett új görög bankjegyek tervezése és előállítása.

Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég, a Capital Economics pénteken ismertetett pénzcsere-forgatókönyve szerint bármely jelenlegi eurótagállamban, amely távozik a valutaunióból, vagy titokban, előre kell kinyomtatni a meghonosítandó új fizetőeszközt, vagy a kilépés után. A ház példaként hozza fel Dél-Szudánt, amelynek valutáját az ország tavaly júliusi létrehozása előtti fél évben nyomtatták ki, titokban.

A Capital Economics londoni elemzői szerint azonban „rendkívül valószínűtlen”, hogy ugyanez megvalósítható lenne egy euróövezeti gazdaság esetében. A cég szerint így a valutaunióból távozó bármely országnak a kilépés bejelentése után kell majd hozzákezdenie az új fizetőeszköz előállításához, ez viszont azt is jelenti, hogy az adott gazdaságban egy ideig – korábbi tapasztalatokból megítélhetően legalább egy hónapig – nem lesz készpénzforgalom.

A Capital Economics közgazdászai szerint azonban ez nem járna feltétlenül komoly mértékű felfordulással, ugyanis a készpénz az elektronikus átutalások térhódításával folyamatosan veszít jelentőségéből. A cég idézi az eurójegybank (EKB) egy tavalyi felmérését, amely kimutatta, hogy az euróövezeti cégek teljes pénzforgalmuknak kevesebb mint az 5 százalékát bonyolítják le készpénzben.

A kisebb értékű vásárlások esetében változatlanul nagyon fontos a készpénz szerepe, ehhez azonban az új fizetőeszköz hozzáférhetővé válásáig átmenetileg lehetne használni az adott gazdaságban még forgó euróbankjegyeket – áll a Capital Economics elemzésében.

A cég szerint a valódi problémát az új fizetőeszköz minden bizonnyal bekövetkező, azonnali meredek értékvesztése jelentené. Emiatt az érintett országban az euróövezeti kilépéssel egy időben, azonnali hatállyal el kellene rendelni a bankok bezárását is, megakadályozandó a bankok megrohanását és a betétek tömeges kimenekítését.

A Capital Economics elemzői szerint az európeriféria jelenlegi országainak szüksége is van jelentős valutaleértékelődésre a versenyképesség helyreállítása érdekében. A ház közgazdászainak számításai szerint Írországnak ehhez 15 százalékos, Spanyolországnak és Olaszországnak 30 százalékos, Portugáliának és Görögországnak akár 40 százalékos valutaleértékelődésre is szüksége lehet.

A cég szerint azonban a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az euróövezetből távozó országoknak kezdetben ennél sokkal nagyobb mértékű leértékelődéssel kellene számolniuk. A Capital Economics londoni szakértői példaként felidézik, hogy amikor az argentin peso kötött árfolyamát 2002-ben leválasztották a dollárról, a dél-amerikai ország valutája 75 százalékot zuhant addigi dollárárfolyamához képest, és később 40 százalékkal a korábbi kötött árfolyam alatt állapodott meg.