Az elmúlt hónapokban az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programjának elindítása, az amerikai jegybank monetáris lazítása, illetve a legújabb uniós válságkezelő alap (ESM) felállása azt üzente az európai polgároknak: a nemzetközi hatással bíró szereplők mindent megtesznek a globális gazdaság stabilizálásáért.
Az Európai Bizottság november 7-én ismertetett őszi makrogazdasági előrejelzéséből ugyanis egyértelműen kiderült: a „fiskális vihar” továbbra is tombol az EU-ban, konszolidációs nyomást, romló növekedési kilátásokat és növekvő államadósságokat hagyva maga mögött. Immáron az eddig „sziklaként” ellenálló német gazdaság is megrendülni látszik, elég ha csak Mario Draghi nyilatkozatára, vagy a német ipari termelés nem várt mértékű visszaesésére gondolunk – állítja Csery Péter, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.
Hiábavaló?
Szerinte ha csak a rövid távú trendeket nézzük, akkor kétségtelen tény, hogy Európa vesztésre áll az adósság elleni harcban, hiszen a társadalmi feszültségeket gerjesztő megszorítások ellenére mindössze öt uniós ország lesz képes arra, hogy államadósságát csökkenő pályára tegye. A prognózisból az is kitűnik, hogy pont azoknak az országoknak az esetében fog legnagyobb mértékben növekedni az adósságállomány, amelyek már eddig is a leghúsbavágóbb megszorításokra kényszerültek – tette hozzá. Látszólag tehát az államháztartások rendbetételére vonatkozó minden erőfeszítés hiábavaló, az adósság növekedését képtelenség megállítani – vélekedik az elemző.
Az EB által közölt lesújtó adatok pedig megint kiélezték a vitát a konszolidáció és növekedésösztönzés mint válság elleni csodaszerek között. A növekedéspártiak önigazolást láthatnak a bizottság prognózisában mondván: lám-lám a megszorítások politikája mégis teljesen kontraproduktív, még az adósságok szinten tartására is alkalmatlan – szerepel az elemzésben. Valóban vannak olyan országok, amelyek esetében a megszorítás több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz, viszont más államoknál pedig éppen az adósság „kinövésére” építő gazdaságpolitika lenne „öngyilkos” vállalkozás – tette hozzá.
Hosszú idő kell
Véleménye szerint csak stabil, megtervezett és következetesen végrehajtott, időben elnyújtott konszolidációs programokkal tudnak kilábalni a legnagyobb bajban lévő országok. A fokozatos, kiszámítható és hiteles kiigazítási stratégia – hangsúlyozottan hosszú távon – nagyobb mértékben mérsékli az adósság reálkamatát, mint amennyivel csökkenti a növekedést, így mérsékli az adósságterhet – hangsúlyozta Csery. S minél kisebb az adósságteher, annál kisebb költségvetési többletre lesz szükség elsődleges szinten, éppen ezért egyre kisebb kiigazítással is elérhető lesz az adósságállomány féken tartása – mutatott rá a gazdasági szakértő.
Együtt tudnak-e élni?
„A fentiek tükrében egy rossz és egy jó hírrel szolgálhatunk.” A rossz hír, hogy nincs gyors megoldás az európai adósságválságra, a jó hír viszont, hogy már lehet látni a fényt az alagút végén – állapítja meg Csery. Szerinte jól megtervezett struktúrájú, hosszú távú konszolidációs programokkal évek alatt fáradságos kormányzati munkával fenntartható pályára lehet terelni az európai államadósságokat. Különösen igaz ez nagy államadóssággal, magas kamatszinttel és kis, nyitott gazdasággal, valamint szűk fiskális mozgástérrel rendelkező országok esetében.
Csery úgy látja, az Európai Bizottság őszi gazdasági prognózisa első ránézésre lesújtó jövőt vázol fel, igazából megerősíti a korábban leírtakat: 2014-re várhatóan beérnek a legproblémásabb országokban eszközölt konszolidációk és megállítják az adósság növekedését. A kérdés csak az, hogy az egyre erősebben ellenálló európai társadalmak együtt tudnak-e élni még legalább két évig a vissza-visszatérő megszorításokkal – zárul az elemzés.
