A Kúria döntése segíthet a devizahiteleseken

A Kúria devizahitelesekkel kapcsolatos döntése, miszerint az Európai Bírósághoz fordult, jelentősen lerövidítheti a későbbi eljárást.

A biztos azért adta ki közleményét, mivel a sajtóban és az érintett civil szervezetek részéről a Kúria döntésével kapcsolatban megfogalmazódott olyan kritika is, hogy a bíróság nem vállalta a döntéshozatal felelősségét. Doubravszky György felidézi közleményében a polgári törvénykönyvnek azt a passzusát, amely a jogharmonizáció során került be a magyar jogszabályba. Ez kimondja, hogy nem tisztességtelenek azok a – szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó – szerződési kikötések, amelyek egyébként világosak és érthetőek. A Kúria egyik problémája tehát az volt, hogy az uniós és ennek alapján a magyar jogban is átvett szabályok alapján egyáltalán vizsgálhatja-e a bíróság a kamatrés nagyságát.

Az előzetes döntéshozatali eljárás azt jelenti, hogy a tagállami bíróságok jogosultak – illetve bizonyos esetekben kötelesek – az Európai Bírósághoz fordulni, amely a közösségi jogszabályok hatékony és egységes alkalmazását biztosítja. Így megvizsgálják és értelmezik a közösségi jog egy-egy szabályát, illetve eldöntik, hogy a nemzeti szabály mennyiben van összhangban az uniós joggal.

Tizenkét pénzintézet

Tizenkét pénzintézetet jelentett fel a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete a Legfőbb Ügyészségnél csalás és a fogyasztók megtévesztésének alapos gyanújával. Kásler azt mondta: a bankok megtévesztően számolják fel a havi törlesztőrészletnél az árfolyam-különbözetet és a kamatot. Szerinte az adóstól a pénzintézet tőkeként csak annyi forintot követelhet vissza, amennyit névértéken a kölcsön igénylésénél kért tőle az ügyfél.

A per

A Kúria kedden függesztette fel a Kásler Árpád és társa kontra OTP Bank és társa per tárgyában indított felülvizsgálati eljárását, illetve döntött arról, hogy az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezi.

Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és felesége által indított perben a Szegedi Ítélőtábla másodfokú tanácsa 2012 áprilisában jogerősen kimondta, hogy a devizahitelek folyósításánál és törlesztésénél ugyanazt a típusú árfolyamot kell alkalmazni. Az OTP törvényességi felülvizsgálatot kért, amit kedden, a Kúria előtt is fenntartott.

A Kúria emlékeztetett: a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet a 2008. május 29-én megkötött közjegyzői okiratba foglalt, ingatlanfedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződés azon rendelkezésének tisztességtelenségét állapította meg, amely szerint a bank a kölcsön törlesztésekor a törlesztendő összeget devizaeladási árfolyamon számolja ki. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a devizaeladási árfolyam alkalmazása nem önmagában, hanem amiatt tisztességtelen, mert a bank a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmazott. A bank ugyanis devizaalapú kölcsön esetén nem bocsát devizát az adós rendelkezésére, és az adós nem is devizában törleszt. Devizaértékesítés (átváltás) nem történik. A másodfokú bíróság szerint akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű árfolyam alkalmazásával történik. Ezért a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, visszamenőleges hatállyal az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyam alkalmazását írta elő a törlesztéskor is.

A bank felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét a bíróság nem vizsgálhatja a szerződés megkötése idején hatályos Ptk. szerint akkor, ha a szerződés világos és érthető. Megítélése szerint a bankot megillető árfolyam-különbözet az ellenszolgáltatás része.

Kérdések, válaszok

A Kúria egyebek mellett arra vár választ az EU Bíróságától, hogy a külföldi pénznemben meghatározott, de ténylegesen hazai pénznemben folyósított és törlesztendő kölcsöntartozás esetén az átváltási árfolyamokat meghatározó, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések a „szerződés elsődleges tárgyának meghatározása” fogalma alá tartoznak-e.

Amennyiben nem, az eladási és vételi árfolyam különbözete vajon olyan díjazásnak tekintendő-e, amelynek a szolgáltatással arányban állása a tisztességtelenség szempontjából nem vizsgálható. E körben van-e jelentősége annak, hogy a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között tényleges átváltásra sor kerül-e?

Arra is választ vár a Kúria, hogy a „világos és érthető” feltételek mit jelentenek: a fogyasztó számára kell önmagukban nyelvtanilag világosnak és érthetőnek lenniük, vagy ezen túlmenően a szerződési feltétel alkalmazása gazdasági indokainak, illetve a szerződés többi feltételével való kapcsolatának is világosnak és érthetőnek kell lennie.