Ismét a külső tagok szavaztak az alapkamat csökkentésére

Ismét a monetáris tanács négy külső tagja szavazott a jegybanki alapkamat 25 bázispontos csökkentésére a testület január 29-i kamatdöntő ülésén.

Csökkenhet a bizonytalanság

A tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a monetáris politika számára releváns középtávú inflációs kilátások szempontjából meghatározó, hogy a kedvezőtlen növekedési kilátások és a gyenge belső kereslet mellett a vállalati költségeket emelő intézkedések milyen mértékben és időzítéssel jelennek meg az árakban. A termelési költségek áthárításának módját és időzítését illetően nagy a bizonytalanság, és továbbra sem egységes a testület tagjainak várakozása.

A tanács tagjainak többsége szerint a gyenge keresleti környezet és a kihasználatlan kapacitások következtében kisebb tere van a vállalatoknak arra, hogy a magasabb árakon keresztül hárítsák át a megnövekedett termelési költségeiket, így az inflációs cél a monetáris politika horizontján teljesülhet. Néhány tanácstag ezzel szemben úgy véli, hogy a szabad kapacitások már többnyire leépültek, ráadásul a célt huzamosabb ideje meghaladó infláció miatt a várakozások horgonyzottsága gyengülhetett, ami szintén növelheti az árazáson keresztül történő alkalmazkodás esélyét.

A döntéshozók abban egyetértettek, hogy az első negyedévben megjelenő makroadatok csökkenteni fogják a vállalatok viselkedését övező bizonytalanságot.

A forintgyengülés az inflációnak sem tesz jót

Egy tanácstag annak a véleményének adott hangot, hogy a kamatcsökkentések az erős hitelkínálati korlátok következtében érdemben nem képesek segíteni a növekedést, így pedig nincs értelme a magasabb infláció kockázatát vállalni. Egy másik döntéshozó pedig kiemelte, hogy a piaci elemzők a célnál magasabb inflációra számítanak csökkenő kamatpálya mellett, ami azt sugallja, hogy a piac nem tartja elkötelezettnek a tanácsot az infláció kordában tartása mellett; megítélése szerint ezen a ponton már nem elegendő ennek ellenkezőjét csupán kommunikációval bizonyítania az eddig lazítást támogató tagoknak.

Az elmúlt hetekben tapasztalt forintgyengülés kiváltó okait illetően nem volt egységes a döntéshozók megítélése. Bár a tanácstagok abban egyetértettek, hogy a hazai fizetőeszköz tartós és nagymértékű leértékelődése kedvezőtlen mind az inflációs kilátások, mind a pénzügyi stabilitási kockázatok szempontjából, a döntéshozók többsége a forint gyengülését inkább a jegybankelnökváltás utáni monetáris politikát övező piaci bizonytalansággal és a nem konvencionális eszközök alkalmazásától való félelmekkel magyarázta.

A testület néhány tagja ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a forint tavaly augusztus óta tartó gyengülésében fontos szerepet játszottak az eddigi és a beárazott további kamatcsökkentések, és az inflációs cél középtávú elérése szempontjából kockázatos a további kamatcsökkentés a jelenlegi helyzetben; helyette kiváró, óvatos monetáris politika indokolt.

A monetáris tanács tagjai továbbra is egyetértettek az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás fontosságában a kockázati felárak mérséklődése, ezáltal az államadósság fenntarthatósága, a hitelezési aktivitás élénkülése és a befektetői környezet kiszámíthatósága érdekében – ismerteti a rövidített jegyzőkönyv.