Innováció: ezen az úton elérhetjük a 2020-as célt

A szeptember 15-én lezáruló inkubátorprogramról, valamint az innovációs stratégiáról is beszélt Korányi László, a NIH megbízott elnöke az MNO-nak.

– Az utóbbi időben érezhetően egyre nagyobb nyilvánossághoz jut a Nemzeti Innovációs Hivatal, épp ezért fontos, hogy körvonalazzuk első körben, hol helyezkedik el az intézmény a hazai K+F intézményrendszerben, és mik a működésének főbb területei.
– A hivatal alapfeladatai 2010 óta változatlanok, és ezek négy fő területre oszthatók. Logikailag első az innovációs és K+F stratégiák kidolgozása, a megalkotásukban való részvétel. Másodikként a Kaleidoszkóp információs rendszerünket említeném, amely egyszerre szolgálja a stratégiákban meghatározott célok elérésének mérését és innovációs szolgáltatásaink támogatását. Ebben az adatbázisban egy helyen megtalálhatók a hazai K+F+I szereplői és azok fontos adatai. A harmadik terület az innovációs szolgáltatások nyújtása, melyek keretében mentorálással, tanácsadással, információkkal segítjük a hazai K+F szereplőit. A negyedik és súlyában a legnagyobb terület a nemzetközi tevékenység, mivel a hazai K+F+I területén az innovációs hivatalnak kiemelt szerepe van az uniós K+F programok menedzselésében, és kétoldalú nemzetközi megállapodások, szerződések létrehozásában és működtetésében.

– Mennyiben járultak hozzá a magyarországi innovációs stratégia elkészítéséhez?
– A kormány még a nyár elején fogadta el a 2020-ig szóló stratégiát, amely egy közös munka volt a NIH és a Nemzetgazdasági Minisztérium között. A stratégia kidolgozásában több munkacsoport is részt vett. A stratégia egyik erősségének azt tartom, amit egyébként többen kifogásolnak benne, hogy nem bontja le konkrét K+F tevékenységekre a terveket. Én azonban úgy látom, hogy egy hétéves stratégiát nem lehetne így felépíteni. Erre a legjobb példa, hogy 2005-ben az Egyesült Államokban sem látta senki előre, hogy 2012-ben 1,2 millió applikációfejlesztőre lesz majd szükség, pedig mára ez valósággá vált. Ebben a gyorsan változó technológiai világban tehát nem is szabad ilyen mélységekig megfogalmazni a terveket, sokkal inkább a képességeknek és a fő irányoknak, trendeknek kell megjelenniük a stratégia megalkotása során. Az elfogadott stratégia pedig épp ilyen.

A stratégia azokat a rendszerszintű problémákat is föltárta, amik valóban gátjai a hazai K+F fejlődésének. Míg az egyetemek és a kutatóintézetek magas szinten generálják a tudást, addig ezen intézményeknek nem elsődleges feladatuk a kutatási eredmények piaci hasznosítása. Amin változtatni kell, az pontosan a tudásfelhasználás, a tudás áramlásának technikái, módszerei, amelyekre a stratégia konkrét megoldásokat javasol, és kitörési pontokat jelöl ki.

– Ezen a téren mik az előrelépés lehetőségei?
– Magyarország élen járó a high-tech termékek exportjában, ami a hazai kivitelben jelentős súllyal szerepel, de mindez nagyrészt a nemzetközi cégekhez köthető. Amin változtatni szeretnénk, hogy ezek a vállalatok minél több K+F tevékenységet végezzenek és hozzanak Magyarországra. Így a hazai hozzáadott érték növekedhet, és sokkal jobban beágyazódhatnak ezek a cégek az itteni gazdasági vérkeringésbe.

A tudásáramlás kapcsán a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az innovációk gyakran új cégekben jelennek meg, mivel teljesen másként fejleszt egy nagyvállalat, és másként egy kisebb szereplő, főként egy induló vállalkozás. Az utóbbi egy olyan terület, ami kiemelt szerepet kapott a stratégiában, mivel a kormányzatnak olyan feltételeket kell teremtenie, hogy a start-upok közül minél több sikeres legyen.

– Milyen sikeres hazai start-up példák vannak?
– A Prezi.com-ot szinte már mindenki ismeri, de a LogMeIn neve elsősorban inkább a szakmai körökben vált közismertté, pedig ez az egyetlen magyar cég, amelyet a New York-i technológiai tőzsdén jegyeznek, piaci kapitalizációja eléri a 150 milliárd forintot. Ez jól mutatja, hogy egy-egy kiugró cég rövid idő alatt mit tud elérni, ráadásul a vállalat 200 fős fejlesztői csapata Budapesten dolgozik, így szintén hozzájárul a hazai gazdaság erősödéséhez. Ebből szeretnénk minél többet.

---- Inkubátor ----

– Melyek a NIH legújabb programjai?
– Az inkubátorpályázat a legújabb programunk, amelybe személy szerint is óriási energiát fektettem. A pályázatban megfogalmazott modell nagyon sok elemét vette át az Izraelben sikeres technológiai inkubátormodellnek, amelyet Finnországban és Szingapúrban is adaptáltak már. Lassabban valósult meg a kiírás, mint ahogy szerettük volna, de most már kint van a felhívás, és szeptember 15-én lezárul az első akkreditációs kör beadási határideje. Nagyon hiányzott ez a pályázati forma a hazai start-up ökoszisztémából, mivel a Jeremie-program csak lassan tudott felfutni, és viszonylag kevés olyan céget találtak, amely az ő befektetési célpontjuk lehetett volna.

Az ötlettől a második körös befektetésre alkalmas állapotig lévő cégeket célozza meg az inkubátorprogram. Itt a pénz is fontos, de a cégépítési tapasztalat, a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi piacra lépés tudása legalább ilyen fontos elem. Sok a jó ötlet, de olyanból, hogy miként kell ezt egy olyan céggé formálni, amely a nemzetközi piacra lépést eléri, már lényegesen kevesebb van.

– Mekkora összeg áll rendelkezésre?
– A teljes programra 2,1 milliárd forint jut, amely már most kevésnek tűnik, mivel hatalmas az érdeklődés. Egyik információs napunkra több mint 100-an jöttek el, pedig nem könnyűek a feltételek. Természetesen már tervezzük a 2014–2020-as támogatási programokat, amelyek egyrészt az uniós forrásokra, másrészt a hazai eszközökre épülhetnek majd. Az elképzelések szerint a következő hét ében az inkubátorprogramra a mostaninál lényegesen nagyobb forrásokat tervezünk. A hazai start-upokat ezenkívül nemcsak pénzzel, hanem egyéb eszközökkel is segítjük. A vállalkozói szemlétetet és ethoszt szeretnénk népszerűsíteni a széles közönség előtt is.

– A pályázati oldal mellett milyen adóoldali lépésekkel lehetne segíteni a start-up világot?
– Adóoldalon van még egy-két nagyon jó ötlet, amelyeket tovább lehetne vinni, mint például a PhD-végzettségűek alkalmazásának a járulékmentesítése. Ez egy jó irány, de úgy látom, hogy nem annyira az adózási problémák azok, amik ma Magyarországon megakadályozzák a K+F tevékenység fejlesztésében a cégeket. Ha minden K+F költséget le lehetne vonni a társaságiadó-alapból, az minden bizonnyal adna egy pici lökést, de mélyebb okok vannak amögött, hogy a hazai vállalatok kisebb mértékben fejlesztenek. Az alulról építkezésben látom a jövőt, mivel az induló vállalkozások például nagyobb cégek befektetési célpontjaivá válhatnak, és így is megvalósulhat az innováció.

– A kockázatitőke-felhasználásról milyen adatokkal rendelkezik a NIH?
– A Jeremie-alapokon keresztül közvetített tőke 100 milliárd forint felett jár, így mostanra az unióban az ötödik helyen állunk a GDP-arányos kockázatitőke-befektetések területén, ami kiváló eredménynek számít.

– Elérhetjük-e 2020-ra, hogy a hazai GDP 1,8 százalékát költsük K+F-re?
– Nagyon biztatónak látom, hogy az elmúlt években folyamatosan növekedett a hazai GDP-n belül a K+F ráfordítás, így 2012-ben már közel 1,3 százalékot fordítottunk erre a területre. A következő uniós költségvetési ciklusban a tervek szerint 600-700 milliárd forintot fogunk uniós forrásokból kutatás-fejlesztési célokra fordítani, amiben például nincsenek még benne a hazai források. A NIH-nek nemcsak a pályázati lehetőségekre kell felhívnia a figyelmet, hanem aktívan támogatnia is kell a cégek nemzetközi színre lépését, például nemzetközi konzorciumépítő szemináriumok, látogatások támogatásával. Ezek a központi uniós forrásokra való pályázásban döntő fontosságúak lehetnek.