Az ókori madárjósok titkai

Az etruszk augurok alapvető szerepet játszottak az itáliai vallási életben. A madarak röptét figyelve vontak le következtetéseket az istenek szándékairól. Klasszikus szerzők és régészeti emlékek tanúsítják, hogy ez a gyakorlat nagy hatással volt a római vallásra és a politikai döntéshozatalra.

Etruszk madárjós Fotó: Open AI

Az auspicium és az etruszk vallási tudomány

Az auspicium (avis = madár, specere = figyelni) kifejezés szigorúan véve római terminus, amely a madárjóslást jelölte. Az etruszk vallási rendszer, a disciplina Etrusca szélesebb körű volt: magában foglalta a villámokból, a belekből és az égi jelekből való jóslást is. Az égi jelenségeket a rómaiak gyakran prodigium vagy ritkábban ostentum néven emlegették. Bár eredeti etruszk szövegek nem maradtak fenn, Halikarnasszoszi Dionüsziosz például említi a „tirrenikei oinoszkópiát”, az égi jelek etruszk értelmezését.

Legendás augurok és a sas jóslata

Az ókori szerzők gyakran emelték ki az etruszk jósok szakértelmét. Attus Navius (latinul Attus Navius, magyarul hagyományosan Atto Navio) híres szabin származású augur volt, aki Tarquinius Priscus uralkodása idején működött. A hagyomány arról számol be, hogy isteni ihletésű tehetséggel bírt.

Az augurok a madarak röptéből igyekeztek megtudni az isteni szándékokat  Fotó: Open AI

Ezzel párhuzamosan fennmaradt egy másik történet Lucumóról, a későbbi Tarquinius Priscusról, az első etruszk származású római királyról. Amikor feleségével, Tanaquillával Rómába tartott, egy sas elragadta a pileusát (rangjelző sapkáját), és elrepül. Azonban hamarosan újra feltűnt és visszahelyezte Lucumó fejére. Tanaquilla, aki maga is járatos volt az égi jelek értelmezésében, az eseményt úgy magyarázta, hogy férjét nagy szerencse és királyi hatalom várja.

Régészeti bizonyítékok az etruszk augurokról

A jövendölés fontosságát a régészet is igazolja. A vulcii Ponte Rotto nekropolisz François-sírjában (Kr. e. 4. század közepe) Vel Saties, etruszk arisztokrata alakja látható, amint egy madarat figyel. A jelenet összekapcsolja a madárjóslást a katonai diadal és a politikai hatalom gondolatával.

Etruszk terrakotta szoborcsoport   Fotó: Wikimedia Commons

A párizsi Louvre gyűjteményében őrzött, Kr. e. 500–480 körül készült bronzszobor egy augurt ábrázol rituális pózban, tekintetét az égre emelve, kezében bottal. Az arezzói Museo C. Cilnio Mecenate Schnabelkanne ansáján (csőrös kancsó fülén) egy szakállas augur alakja bukkan fel, szintén felfelé fordított tekintettel.

Sírkövek és szakrális szimbólumok

A fiesolei kövek között több sírkőn ábrázoltak lituust (az augurok jellegzetes, hajlított végű botját) tartó alakokat. A firenzei Szent Tamás-templom falába beépített cippo di San Tommaso és a Frascole sztélé (Dicomano, Kr. e. 6–5. század) különösen figyelemre méltó.

A caere-i Banditaccia nekropoliszban egy Kr. e. 7. század végi–6. század eleji sírban bronz hajlított botot találtak, amelyet gyakran lituusként azonosítanak. Az értelmezés azonban vitatott: lehetett augurális szimbólum, de hatalmi jelvényként is funkcionálhatott, ahogy más itáliai kultúrákban a pásztorbot.

Az égi régiók beosztása

Az etruszk augurok szigorú szabályok szerint értelmezték a madarak mozgását. A lituusszal négy részre osztották az égboltot, a templumot, amelyet tovább tagoltak. Így alakult ki a tizenhat égi régió, mindegyikhez egy-egy istenséget rendelve. A jóslat kimenetele a madár fajtájától, röptének irányától és hangjától függött.

Etruszk oltárkövek  Fotó: Wikimedia Commons

Az etruszk augurok tehát nemcsak vallási, hanem politikai és katonai döntések meghatározó szereplői voltak.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.