Nem túlzás korszakos döntésnek nevezni az alapítást, hiszen a Győri Balett létrejötte óta – immár közel ötven éve – nem alakult új, intézményi keretek között működő balett- vagy kortárstánc-társulat Magyarországon. Amikor a hír külföldre is eljutott, több balettigazgató hívta fel Egerházi Attilát azzal, hogy miként sikerült ezt elérnie. A válasz szerinte egyszerű volt: egy város vezetése hitt abban, hogy a tánc világa nem luxus, hanem szerves része a közösségi életnek.
A Székesfehérvári Balett Színház sikere
Egerházi Attila mára székesfehérvárinak vallja magát, és futballhasonlattal élve úgy tekint a társulat sikereire, mintha minden előadás egy újabb gól lenne, ami felkerül a város eredményjelző táblájára. –
Nagyon fontos, hogy Székesfehérvár nevét ne csak Magyarországon, hanem külföldön is öregbítsük. A tánc, csakúgy, mint a zene, nyelv nélküli művészet, mindenhol érthető. Ennél jobb kulturális hírvivő nincs egy város számára
– vallja.
Felfogása szerint a tánc az élet esszenciája:
– Minden, ami él, mozog. Az univerzum is mozgás, a Föld forog, minden változik. A tánc ennek költői betűjele, az élet rítusa. Ezért mondom mindig: a tánc maga az élet. A mozdulatokban ott a zene, a színészet, a sport és a képzőművészet – integrálóereje teszi a táncszínházat egyedülállóvá
– hangsúlyozza az igazgató.
A Székesfehérvári Balett Színház arculata szorosan összefonódik az igazgató személyével és műveivel, de számára fontos, hogy a repertoár változatos legyen. Rendszeresen meghív más koreográfusokat is, hogy gazdagítsák a társulat színes palettáját és fejlesszék a táncosokat. Munkatársa és múzsája egyaránt felesége, Cristina Porres-Mormaneu, aki vezető balettmesterként és szólistaként is meghatározó szerepet játszik a mindennapokban. – Az, hogy a társulat ilyen magas színvonalon táncolja a darabokat, az ő érdeme. Az én alkotói munkám elképzelhetetlen lenne nélküle – mondja Egerházi.
Szavai mögött ott a szenvedély: a művészet számára nem munka, hanem küldetés.
– A próbaterem az otthonom, és amikor előadás után a közönség tapsviharral hív vissza, érzem, hogy megérintettük őket. Nincs ennél nagyobb boldogság – teszi hozzá. Szeretné, ha tíz év múlva még erősebben állna a társulat a nemzetközi kulturális térképen, még több fellépéssel, sikerrel és külföldi meghívással.
