A lap tévés kollégái egy szupermarketban hat különböző pálinkát vásároltak, majd az ezekből vett mintákat úgy vitték el laboratóriumba, hogy ne lehessen azokat azonosítani. A vizsgálatot egy tekintélyes, Magyarországon leányvállalatot működtető német élelmiszerlabor, a Wessling végezte el. Az eredményekből hamarosan kiderült, hogy a hat pálinkából öt minősége kifogásolható, egynek ráadásul olyan magas a metanoltartalma, hogy azt a jogszabályok szerint nem is lehetne kereskedelmi forgalomba hozni.
A televízió által sugárzott műsorban megszólaltak a Wessling és a hatósági, azaz a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriumának munkatársai is, akik között vita kerekedett. A hatósági labor munkatársa ugyanis azt állította, hogy ők is megvizsgálták a német labor szerinti legrosszabb minőségű pálinkát, ám ők azt állapították meg róla, hogy az minden tekintetben megfelelt a minőségi elvárásoknak, és ezért nem vonták ki a forgalomból.
A műsorban nem, de másnap azonban kiderült, hogy a Nébih szakembere füllentett, hiszen a hatósági labor csak a műsort követő napon kérte el a mintát és a pálinka azonosítószámát a tévétől, hogy megvizsgálhassa. Így tehát a szakember nem mondhatta volna a műsorban azt, hogy a hatóság a Wesslinggel szemben mindent rendben talált, mert akkor nemhogy nem kapta meg, de még nem is ismerte, melyik mintáról van szó. Az eredményük közzététele a napokban várható.
A Panaszkönyv pálinkatesztje, illetve annak a Magyar Nemzetben történt ismertetése azonban egészen másutt, a lap által nem várt helyen is vihart kavart. Legalábbis ez derült ki abból a csütörtökön zajlott telefonbeszélgetésből, amelyet a hazai élelmiszerek külföldi és belföldi népszerűsítését hivatott szervezet, az Agrármarketing Centrum vezetőjének a szájából hangzott el. Simon Péter vezérigazgató ritkán tapasztalt és minősíthetetlen hangnemben kérte számon a Magyar Nemzetet, miként fordulhatott elő, hogy a megkérdezése nélkül közölt a lap cikket pálinkákról. Azt kérdezte, hogy vajon ezzel az volt-e a célunk, hogy a pálinkának kifejezetten kárt okozzunk?
A hangnemből és a Magyar Nemzetet illető kérdéseiből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a vezérigazgató még felszínesen sem ismeri a lap irányát, szellemiségét, ezért a Magyar Nemzet azt próbálta meg neki először is elmagyarázni, hogy a fogyasztók, azaz az olvasók tájékoztatását minden érdeknél előbbre valónak tarjuk, s hogy a cikk is ezért jelent meg. Simon Péter azonban ellentmondást nem tűrő hangon fejtegette tovább, hogy az írásban valótlan dolgok szerepeltek. Ami azért is elfogadhatatlan szerinte, mivel idén 40 százalékkal csökken a kereskedelemben főzetett pálinka mennyisége, és hogy január 1-jétől „fejre állhat” a maradék kereskedelmi szeszfőzde is. Ezért hát nem volt túlságosan bölcs dolog egy a Wessling laboreredményeire hivatkozó cikket lehozni az újságban.
Kiderült az is, hogy nincs jó véleménye a német laborról. Mint mondta, ő kellő „labortapasztalattal” rendelkezve pontosan meg tudja állapítani, hogy erre nincs is szabvány, s dühösen megismételte, a pálinkatermelésnek mekkora károkat okoz a lap. A német labort – mint a rossz pénzt – nagyon jól ismeri, dolgozott már vele, majd sokat sejtetően hozzátette, hogy tudja, mi mozgatja azt. Szerinte a wesslingeseknek évről évre visszatérő célja, hogy a hatósági labortól átvegye a feladatait. Majd a vezérigazgató megismételte, amit a tévéműsorban a hatósági labor munkatársa hamisan állított. Azt, hogy a pálinkákat a Nébih munkatársai is megvizsgálták, és megfelelőnek találták azt is, amit a Wessling végképp nem. A hullámokban rátörő dühe következtében ezután újra csak arról dörgött, hogy a vállalkozásokat sújtó terhek emelkedése miatt senki részéről nem bölcs dolog bántani az elég nehéz helyzetbe került pálinkaforgalmazókat.
(D. Horváth Gábor)
A teljes cikket a szombati Magyar Nemzetben olvashatják.
