A politikus beszélt arról is, hogy bár a megyei önkormányzatok apparátusa kisebb, mint 2012 előtt, de sokkal nagyobb befolyásuk van a megyékben élők életére. Jelezte ugyanakkor, hogy készek további feladatokat vállalni.
– Az elmúlt huszonnégy évben sajátos utat jártak be a megyei önkormányzatok. Több mint két évtizeden át egyre kevesebb pénzből kellett ellátni a feladataikat, ami csődközeli helyzetbe sodorta a megyéket, két éve azonban mentőövet és új megbízatást kaptak az államtól. Átálltak már az új rendszerre?
– A megyéknek 2012. január 1-je valóban új helyzetet teremtett. Az 1990-es önkormányzati törvényben azokat a feladatokat hagyták a megyei önkormányzatoknál, amelyek akkor nem kellettek senkinek, sem az államnak, sem a településeknek. Nem túlzás azt mondani, hogy maradványelv alapján huszonkét éven keresztül azokat a feladatokat végezték a megyék, amelyek mind pénzügyileg, mind politikailag a deficites kategóriába tartoztak. A megyei önkormányzatok szinte kizárólag az intézményhálózatukat működtették, amely köszönő viszonyban sem volt a választók által elvárt segítő, támogató megye képével. A pénzügyi deficit miatt pedig, különböző mértékben, de minden megye eladósodott, a helyzetet ráadásul csak súlyosbította a szocialista kormányok 2002 és 2010 közötti nyolc éve. Ezután jött 2012. január 1., amikor a megyei önkormányzatok megszabadultak adósságállományuktól és az intézmények fenntartásától, helyette területfejlesztési feladatot kaptak. Az új megbízatás azonban úgy talált meg minket, hogy területfejlesztésben nem volt napi gyakorlatunk. Igaz ugyan, hogy 1998 és 2006 között némi hazai forrást a megyék osztottak szét, de az eltelt évek alatt az önkormányzatok felszámolták a munkaszervezeteiket, a szakemberek pedig elmentek. Az új helyzethez nehéz volt alkalmazkodni.
– Komoly gondot okozott az is, hogy a 2007 és 2013 közötti európai uniós ciklus alatt a megyék még nem kaphattak pénzosztóként szerepet.
– A megyei önkormányzatok némiképp valóban légüres térben mozogtak. Mivel mi lettünk a megyei, kistérségi és regionális fejlesztési tanácsok jogutódjai, így kiemelten a 2014–2020 közötti időszak tervezésével és a 2007–2013-as ciklus lezárásával foglalkoztunk. A forráselosztó központok azonban a ciklus végéig a régiók maradtak.
– Politikai ellenfeleik ekkor még a megyék kiüresedéséről beszéltek, míg önök azt mondták, soha nem voltak ilyen erősek. Hogyan tudták áthidalni a két álláspont közti szakadékot?
– Sok találkozással, elmondtuk az embereknek, hogy a látszat csal. Bár kisebb a költségvetésünk és az apparátusunk, fontos célokat valósítunk meg. Jeleztük azt is, hogy korábban a megyékben élőknek alig néhány százalékára voltunk hatással a fenntartott intézményeinken keresztül, míg most minden lakosért tudunk dolgozni. Az emberek akkor értették meg ezt igazán, amikor 2012-ben a területfejlesztési tervezés nyitányaként végigjártuk a megyét, és kikértük a helyiek véleményét. A javaslatokat beépítettük a megyei tervezésbe, amelyeket végül becsatornáztunk az országos területfejlesztési koncepcióba. Ezzel az átmenet zavarát kezelni lehetett. Megjegyzem, hogy az előző költségvetési ciklusban éppen attól szenvedett az ország, hogy a tervezést nem végezték el megfelelően, nem érvényesült az emberek akarata. Emiatt nem emelkedtek a jövedelmek, nem létesültek új munkahelyek, elmaradt a várt fejlődés.
– A tervezés alatt a megyék arra panaszkodtak, hogy a munkához nincs elég forrásuk.
– Igen, de ezt tavaly év közben a kormány orvosolta, 90 millió forint különtámogatást kaptunk az államtól, amiből a hiányos szakembergárdánkat ki tudtuk egészíteni. Ezzel komoly lendületet kaptunk.
– A január elseje óta tartó új, hétéves európai uniós költségvetési ciklusban már a megyéknek is komoly szerepük lesz a támogatási pénzek elosztásában. Hol tartanak a pályázati előkészületek?
– Január elsejével elkezdődött az új ciklus, de a nemzetállamok csak év közben írják alá Brüsszellel az új partnerségi szerződéseket. Új pályázatokat leghamarabb ősszel írhatnak ki, így minden tagállam a hét évből elveszít kilenc-tíz hónapot. Utána pedig mindenki versenyt fut az idővel, hogy el tudja-e költeni a pénzt. Mi mindenesetre a megyei koncepciókat az év elején elfogadtuk, hamarosan pedig a pályázati programozáshoz fogunk hozzá. Minden településen konkrétan megnevezzük a fejlesztéseket, ami végig sorvezetőnk lesz, vagyis az összes általunk kiosztható forrás sorsa lényegében eldőlt.
– Elégedettek a tervezéssel?
– Magyarországon ilyen tervezési folyamat még nem volt, pedig közben az ország azért is küzdött, hogy az előző ciklus összes forrását le tudja hívni. Így mivel a brüsszeli pénzosztás a tervezésnél dől el, optimista vagyok.
A teljes interjú a Magyar Nemzet pénteki lapszámában olvasható.
