– Ott, ahol nincs kereskedőház, a magyar külképviselethez fordulhatnak a vállalkozók? Fel vannak készülve a missziók arra, hogy különböző üzletekkel foglalkozzanak?
– Egy olyan rendszer kialakításán dolgozunk, amelyben mindenki számára is egyértelmű, hogy mi a pontos feladatuk a folyamatban. Minden külképviseletre küldünk legalább egy külgazdasági attasét, aki bizonyos helyeken a nagykövet helyetteseként dolgozik majd és segít érdekeink érvényesítésében.
– Hiába nyitunk a keleti piacok irányába, ha a vállalkozóknak kockázatosak ezek az országok. Nem inkább a környező országokat kellene megcélozniuk a kisebb cégeknek?
– A szomszédos országok természetes exportőre Magyarország. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy az adott cég „mit árul”. Egy láda földiepret vagy meggyet könnyebb elvinni Romániába vagy Szlovákiába, mint Dél-Koreába. Viszont ha például vízgazdálkodásról van szó, akkor majdnem mindegy, hogy ezt a „know-how”-t Európába, Ázsiába vagy Délkelet-Afrikába exportáljuk-e.
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői cikkében olvashatják.
