– Korábban a külgazdasági kapcsolatoknak sok gazdája volt a kormányon belül. Megoldódik-e ez a probléma a Külgazdasági és Külügyminisztérium létrehozásával?
– Hatékonyabb lesz a működés. Csak egy példa: korábban, ha egy külföldi nagyvállalat beruházásáról volt szó, az egyedi kormánytámogatásról szóló döntés három minisztériumon, tizenhat lépcsőn keresztül ment végig. Az új rendszerben ugyanez összesen három lépcsőt jelent majd. Ebben a házban megvan a tudás, amihez eszközként társul a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt., a Nemzeti Befektetési Ügynökség és az Eximbank.
– Az orosz embargó és az ukrán válság hatásai lázban tartják a közvéleményt. Vannak-e számítások arról, hogy milyen lesz nemzetgazdasági szinten ennek a hatása?
– Az orosz importtilalom miatt napi 70 millió forintnyi exporttól esik el Magyarország. A kormány azon dolgozik, hogy ezt a veszteséget minimalizálja. A hagyományos megoldások mellett új utakat kell keresni itt is. Ilyen lehet például az, ha a magyar almát – ahelyett, hogy dömpingáron eladnánk valamelyik külföldi országba – idehaza használnánk fel, például az iskolai étkeztetésben.
– Beszűkült az ukrán piac is
– Az ukrajnai válság hatásai nehezebben mérhetők. Egyes cégeket elriaszt a bizonytalanság, növekedett a kockázat, romlottak az export feltételei. Ugyanakkor mások meglátták a lehetőséget arra, hogy betörjenek az ukrán piacra. Hamarosan Ukrajnában is nyílik magyar kereskedőház, hogy ezeket a szándékokat kiszolgálja.
– Határozott kormányzati törekvés, hogy a kisvállalkozások körében növeljék az exportképes cégek számát. Nem tűnik túlzónak az a célkitűzés, miszerint az évtized végére a külpiacokon tízezer ilyen magyar cég legyen jelen?
– A magyar kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják az ország munkavállalóinak 75 százalékát, az exportból azonban csak 23 százalékkal részesülnek. Ezt az arányt feltétlenül meg kell változtatni. Ehhez a finanszírozási háttér adott. Az Eximbank minden exportképes vállalkozás számára olyan konstrukciót ajánl, ami megfelel az adott cég igényeinek. A külpiacra lépést pedig a kereskedőházak segítik. Feladatuk az, hogy a hazai és külpiaci partnerek egymásra találását elősegítsék. Első körben beazonosítják és adatbázist építenek az exportképes magyar cégekből. A vállalkozóknak meg kell adniuk, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást, milyen formában, mennyiségben és áron tudnak exportálni. Ebből a listából a kereskedőház megpróbálja országokra lebontva megtalálni azokat a cégeket, amiket érdemes kiajánlani egy adott országban a partnereknek. Jelenleg 1300 hazai vállalkozás szerepel az adatbázisban, a cél az, hogy év végéig ez a kör 2000-re bővüljön, és hogy a kereskedőházak idén 100 milliárd forintnyi ügylethez segítsék a velük szerződött cégeket. A legtöbb üzletre a török, az arab és a kelet-európai piacokon számítunk.
– Ott, ahol nincs kereskedőház, a magyar külképviselethez fordulhatnak a vállalkozók? Fel vannak készülve a missziók arra, hogy különböző üzletekkel foglalkozzanak?
– Egy olyan rendszer kialakításán dolgozunk, amelyben mindenki számára is egyértelmű, hogy mi a pontos feladatuk a folyamatban. Minden külképviseletre küldünk legalább egy külgazdasági attasét, aki bizonyos helyeken a nagykövet helyetteseként dolgozik majd és segít érdekeink érvényesítésében.
– Hiába nyitunk a keleti piacok irányába, ha a vállalkozóknak kockázatosak ezek az országok. Nem inkább a környező országokat kellene megcélozniuk a kisebb cégeknek?
– A szomszédos országok természetes exportőre Magyarország. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy az adott cég „mit árul”. Egy láda földiepret vagy meggyet könnyebb elvinni Romániába vagy Szlovákiába, mint Dél-Koreába. Viszont ha például vízgazdálkodásról van szó, akkor majdnem mindegy, hogy ezt a „know-how”-t Európába, Ázsiába vagy Délkelet-Afrikába exportáljuk-e.
A teljes interjút a Magyar Nemzet hétfői cikkében olvashatják.
