Mindez tehát azt jelenti, hogy aki a korábban megszokott 5-10 százalékos, biztonságosan megkereshető hozamokra vágyik, annak némi kockázatot kell vállalnia. A kockázat vállalása nem azt jelenti, hogy feldobunk egy érmét, és ha fej, akkor duplázzuk a pénzt, ha írás, akkor bukjuk – ez a hazardírozás. A kockázat vállalása inkább egy időbeni fogalom, ami azt jelenti, hogy az elvárt hozamot nem biztos, hogy egy év alatt realizáljuk, hanem lehet, hogy fél, de az is lehet hogy csak két év alatt, és közben átmenetileg lehet, hogy átértékelési veszteséggel szembesülünk. Például ha azt gondoljuk, hogy a dollár mint világpénz szerepe visszaszorul az euró javára, akkor a dolláreladásból finanszírozott euróvétel a véleményünknek megfelelő pozíció. Jelenleg az eurónkénti dollárárfolyam 1,27, tehát abban vagyunk érdekeltek, hogy az euró árfolyama elinduljon felfelé, mondjuk 1,40-re. Ha a piaci szereplők többsége az eurót tartja gyengébb devizának, akkor az árfolyam lemegy 1,20-ra, tehát az 1,27-es vételen átértékelési veszteség keletkezik, és lehet, hogy csak fél év múlva fordul meg a piaci hangulat, amikor a kínaiak és az oroszok elkezdik önteni a dollártartalékaikat a piacra.
Sokak számára az is probléma, hogy szakértelem és tapasztalat híján nem tudnak vagy nem akarnak a rövid vagy középtávú félreárazott eszközök „tengerében” eligazodni, és kitalálni, hogy minek hol lenne a „helye”. Ezen befektetők számára találtuk ki a derivatív portfóliót, mely lehetőséget ad középtávú vagyongyarapításra rossz globális tőkepiaci környezetben, és akár geopolitikai viharok idején is.
