– Hogyan lehet a jelenlegi jegybanki kamatoknál magasabb hozamot elérni?
– Az alacsony kamatok kora még nem ért véget, de valószínűleg már láttuk az alját a kamatoknak – legalábbis ami a jegybanki alapkamatokat illeti. Várhatóan 2015–2016 körül az amerikai jegybank, a Fed elkezdi majd növelni az irányadó szintet a jelenlegi 0,25 százalékról, ami nem jó hír a piacoknak, hiszen várhatóan innen csak növekedni tud a részvényektől elvárt hozam, tehát változatlan jövedelmezőségi kilátások mellett az árfolyamok csökkenni fognak.
– A kérdés tehát az, hogy mit tegyen a hétköznapi megtakarító, aki a bankban alig kap kamatot, az amerikai és európai részvénypiacokat pedig túlértékeltnek tartja.
– Az arany és az ingatlan mellett érdemes elgondolkodni olyan befektetési alternatívákon, ahol a vagyongyarapodás nem csupán hosszú távú, egyirányú trendeken múlik, hanem a tőkepiacok rövid és középtávú félreárazásait aknázza ki. Lényegében véve ezt a stratégiát alkalmazzák a hedge fundok, melyek kapcsán a közvélemény gyakran „gonosz”, országokat tönkretevő devizaspekulánsokra gondol. Valójában a hedge fundok által követett befektetési stratégiák pontosan az adott eszközök – adott ország devizája, kötvénye, vagy akár egyetlen részvény – helyes értéke felé terelik az árakat, tehát például ha egy ország devizája túl erős, jelentős külkerhiánya keletkezik, és ezt a portfólió-menedzserek észreveszik, akkor a gyengülés irányába nyitott ügyleteken keresztül visszaterelik az árfolyamot a „normális” szintre. Természetesen a fundamentálisan helyes árfolyam meghatározása nem lehet egzakt, csupán annyit lehet mondani, hogy valami alul- vagy túlértékelt valamilyen számszerűsíthető mutató alapján. Itt általában történelmi értékekkel és/vagy hüvelykujjszabályok alapján történik az összehasonlítás, és még ekkor is szükség van arra, hogy a piaci szereplők többsége – és esetleg az érintett állam(ok) jegybankja(i) – észrevegye a félreárazást. Ha ez megtörténik, akkor a piac megfordítja a korábbi trendet és a fundamentálisan reálisabb érték felé tereli az árfolyamot – ez történik napjainkban a részvénypiacokon.
Mindez tehát azt jelenti, hogy aki a korábban megszokott 5-10 százalékos, biztonságosan megkereshető hozamokra vágyik, annak némi kockázatot kell vállalnia. A kockázat vállalása nem azt jelenti, hogy feldobunk egy érmét, és ha fej, akkor duplázzuk a pénzt, ha írás, akkor bukjuk – ez a hazardírozás. A kockázat vállalása inkább egy időbeni fogalom, ami azt jelenti, hogy az elvárt hozamot nem biztos, hogy egy év alatt realizáljuk, hanem lehet, hogy fél, de az is lehet hogy csak két év alatt, és közben átmenetileg lehet, hogy átértékelési veszteséggel szembesülünk. Például ha azt gondoljuk, hogy a dollár mint világpénz szerepe visszaszorul az euró javára, akkor a dolláreladásból finanszírozott euróvétel a véleményünknek megfelelő pozíció. Jelenleg az eurónkénti dollárárfolyam 1,27, tehát abban vagyunk érdekeltek, hogy az euró árfolyama elinduljon felfelé, mondjuk 1,40-re. Ha a piaci szereplők többsége az eurót tartja gyengébb devizának, akkor az árfolyam lemegy 1,20-ra, tehát az 1,27-es vételen átértékelési veszteség keletkezik, és lehet, hogy csak fél év múlva fordul meg a piaci hangulat, amikor a kínaiak és az oroszok elkezdik önteni a dollártartalékaikat a piacra.
Sokak számára az is probléma, hogy szakértelem és tapasztalat híján nem tudnak vagy nem akarnak a rövid vagy középtávú félreárazott eszközök „tengerében” eligazodni, és kitalálni, hogy minek hol lenne a „helye”. Ezen befektetők számára találtuk ki a derivatív portfóliót, mely lehetőséget ad középtávú vagyongyarapításra rossz globális tőkepiaci környezetben, és akár geopolitikai viharok idején is.
