Készül a földtörvény finomhangolása

Nagy István szerint bővíteni kell a földműves fogalmát, és pontosítani az elővásárlási jogosultak körét. Interjú.

– Mégis mire számíthatunk?
– Bővítenünk kell a földműves fogalmát. Kiderült, hogy számos oklevél és bizonyítvány a hatvanas, hetvenes években kifejezetten a földműveléshez kapcsolódott, de a végzettség megnevezése mára érvényét vesztette. Pontosítani kell az elővásárlási, elő-haszonbérleti jogosultak körét, az előzetes elutasítások okait is.

– Nagy vihart kavart, hogy az úgynevezett zártkertekre is ugyanaz a szigorú szabályozás vonatkozik, mint a termőföldre. Ez is része a tervezett módosítócsomagnak?
– A parlament a 2015-ös költségvetési törvényt megalapozó salátatörvényben már elfogadta a zártkertekkel kapcsolatos módosítást. Ez kimondja, hogy a zártkert nem azonos a termőfölddel, vagyis más szabályozási viszonyok vonatkoznak rá. Az ingatlanhoz hasonlóan adható és vehető anélkül, hogy valaki földműves lenne, a meglévő termőfölddel pedig nem kell összevonni.

– Az egyik bank elemzése nemrég rámutatott, hogy a földtörvény életbelépésével alaposan visszaesett a termőföld-adásvételek és az új bérleti szerződések száma is. Ez is cél volt?
– Azt szeretnénk elérni, hogy a föld újra megbecsült tulajdon legyen Magyarországon. A kárpótláskor ugyanis a földek gyakran olyan tulajdonosokhoz kerültek, akiknek már semmilyen kötődésük nem volt a földműveléshez. Éppen ezért az első adandó alkalommal túladtak a szántókon. Nem véletlenül kapaszkodtak meg az osztrákok nálunk. Hiszen addig, míg Ausztriában kétmillió forintnak megfelelő ára volt a termőföld hektárjának, addig hazánkban a kilencvenes években öt-hatszázezer forintért adták-vették a földeket. Az osztrákok már akkor tudták, hogy milyen értéke van a termőterületnek. Örülök annak, hogy nem forog annyira a földpiac, ha ugyanis milliószám cserélnének gazdát a parcellák, a megművelés biztonsága, az élelmiszer-ellátás is veszélybe kerülhetne.

– A nagyobb gazdaságok éppen azért támadják a földtörvényt, mivel a szabályozás miatt nehezebben juthatnak földhöz. Valós a félelmük?
– Nem az a célunk, hogy Magyarországon csak nagybirtokok jöjjenek létre, ezért nem támogatjuk a hatalmas birtokkal rendelkező magánszemélyek újabb vásárlásait. Sokkal inkább szeretnénk azt, hogy a föld minél több embernek, minél több családnak biztosítson megélhetést. S ha ez így lesz, előbb-utóbb a növénytermesztéshez állattenyésztés is kapcsolódik majd. Nem szabad a két csoportot szembefordítani egymással. A nagyüzemekre ugyanúgy szükség van Magyarországon, mint a kis, családi gazdaságokra.

– A nagyvállalatokban jelentős tudás és tőke halmozódott fel az utóbbi 25 évben, a kicsiknek pedig éppen ebből van a legkevesebb.
– Hazánk óriási előnye, hogy az unión belül itt a legnagyobb az egy telepre jutó tehénsűrűség. Ezt jól tudjuk kamatoztatni, ha megszűnik a tejkvóta az EU-ban. Ezért a nagyüzemi termelésnek is megvan a létjogosultsága. Arra kell törekedni, hogy ezek a cégek minél több kisgazdaságot vonjanak be a termelésbe. A vidéken élő egyszerű embernek nincs annyi tőkéje, hogy jószágot és takarmányt vegyen. Munkaereje és szorgalma van. Ha egy nagyüzemtől hízót és takarmányt kap, akkor tisztességgel fel tudja nevelni a jószágot. Így mindkét fél jól járhat, a vidéki portákon pedig újra megjelenhet az állattartás.

A látszat is fontos

– A Földet a gazdáknak program a célja, hogy a kis, családi gazdaságok állami földhöz jussanak. Az ellenzék és több szakmai szervezet ugyanakkor élesen bírálja a pályázati rendszert. A Hortobágyi Nemzeti Park kapcsán a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is vizsgálódott, és szintén módosításokat javasolt.
– A tárca megfogadta a hivatal ajánlásait, és a pályázati elbírálásoknál jelentkező nyilatkozatok valóságtartalmának ellenőrzését megváltoztattuk. Igaz az a mondás: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ma tízszer több ember művel ugyanannyi földet, mint a kormányra lépésünk előtt. Miért van mégis elégedetlenség? A föld egyre értékesebbé válik, és ezért egyre többen szeretnének földhöz jutni. Egy haszonbérleti pályázatnál csak egy nyertest hirdetünk, a vesztesek pedig elkezdik kutatni a vereségük okát.

– Kiszűrhető a rendszerből az, amivel sokan támadják, hogy olyanok is nyernek, akik igazából nem foglalkoznak földműveléssel, csak támogatást szeretnék megszerezni?
– Ez a vád nem áll meg. Nézzünk egy példát! Valaki nem művelt földet korábban, de azt tervezi, hogy a jövőben ebből kíván megélni, ezért benyújt egy pályázatot, és nyer. Azok, akik régóta földműveléssel foglalkoznak, úgy érezhetik, igazságtalanul nyert a fiatal gazda. A kormány szándéka bővíteni azoknak a körét, akik a termőföldből élnek, és azoknak is lehetőséget kívánunk adni, akik most kezdik a szakmát. Ezért a jövőben további földeket szeretnénk a fiataloknak is haszonbérbe adni. Emellett szociális földalapot hozunk létre az önkormányzatoknak, hogy a közmunka részeként, akár a közkonyhák ellátására termelhessenek.

– Nagy riadalmat okozott, hogy a termőföldre is adót vethetnek ki.
– Nem igazolódott be a félelmük, mindössze hét település élt a lehetőséggel. Ráadásul a gazdasági tárca szakembereivel egyeztetve kiderült, hogy azoktól az őstermelőktől sem szedhet ilyen címen adót egy önkormányzat, akiknek valóban a föld az egyetlen megélhetési forrása. A kettős adóztatást tiltják a jogszabályok, azok az őstermelők pedig, akik évi 600 ezer forint feletti bevétellel rendelkeznek, már adóznak a központi költségvetésbe.

Keresik a tulajdonosokat

– Friss hír, hogy a kormány frontot nyit az osztatlan közös tulajdon felszámolásában. Egy kormányrendelettel sikerülhet pontot tenni ennek az öröklött problémának a végére?
– A részarány-tulajdonú földek a kárpótlási rendszer rákfenéi, gátolják a mezőgazdaság fejlődését. Az utóbbi években Vas megyében indítottunk el kísérleti programot. Ennek a tapasztalatait felhasználva újabb két megyét veszünk célba. Erre a kormány hárommilliárdot különített el. Sokszor néhány négyzetméter föld kétszáz hektár működését akadályozza. A tulajdonosokat szinte lehetetlen megtalálni. Ezeket a helyzeteket törvénymódosítással lehetne megoldani.

– Ha nem lehet elérni az eredeti tulajdonost, mert külföldön él vagy  elhalálozott, akkor az ő tulajdonrészével mihez kezdenek?
– A tulajdonos felkutatása mindig elsődleges feladat, de ha a keresés eredménytelen, akkor az a helyes, ha a föld az államra száll. Ezután az állam szabadon rendelkezhet a tulajdona felett, és gördülékenyebb lehet a problémás területek rendezése is. Sokan szabadulnának a néhány négyzetméternyi tulajdonuktól, erre a bonyolult szabályozás miatt eddig nem volt lehetőségük. Itt is állami szerepvállalásra van szükség, az ehhez rendelt forrásokat el kell különíteni a költségvetésből. Az előttünk álló egy-két év kiemelt feladata lesz az osztatlan közös tulajdon megszüntetése.