Nem tudok arról, hogy bármilyen tárgyalások is zajlanának a kormány és az önkormányzatok képviselői között a távhőcégek állami tulajdonba adásáról. Egyelőre semmilyen információnk nincs az átadás-átvétel módjáról, pedig a tulajdonosváltásokra nincs sok idő, mert azokat érdemes lenne a következő fűtési idény előtt végrehajtani – nyilatkozta lapunknak a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. Schmidt Jenőt annak kapcsán kérdeztük, hogy Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter csaknem egy hónapja bejelentette: megkezdődtek azok a tárgyalások, amelyek nyomán mintegy kilencven önkormányzati távhőszolgáltató vállalat állami érdekkörbe kerülhet. – Így a nemzeti közműszolgáltató olcsó gázt, olcsó áramot és olcsó távhőt szolgáltathat majd – közölte Lázár.
Az átadás mikéntjéről megkérdeztük Kovács Zoltán kormányszóvivőt is, aki elmondta, konkrétan ma még nem tud választ adni a kérdésre, miután még zajlik a lehetőségek számbavétele. – Arra azonban törekszik majd a kormányzat, hogy valamennyi önkormányzati távhőszolgáltató átvételekor figyelembe vegyék a helyi lehetőségeket és sajátosságokat – tette hozzá.
Kovács Róbert, az önkormányzatok számára gazdasági tanácsadást végző Helyi Obszervatórium Kft. ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott: nincsenek kétségei afelől, hogy a kormányzat megtalálja annak a módját, hogy miként vegye el a helyhatóságok távhővállalatait anélkül, hogy megfizetné azok valós értékét. Az ingyenes állami tulajdonba vonást ugyan ma még a jogszabályok nem teszik lehetővé, de a közgazdász szerint ez nem akadályozza majd a kabinetet a tervei megvalósításában. A kormánypárt szavazógépezete ugyanis akár napok alatt képes törvényt alkotni az államosításról. A szakértő véleménye alapján azért várható, hogy a kormányzat ismét a „törvényes elkobzás” eszközéhez nyúl, mert az állami kézbe venni tervezett, mintegy 90 távhőtársaság értéke 100 milliárd forintos nagyságrendű tétel lehet, ekkora összeget pedig aligha tud erre a célra előteremteni a kormány. A szakember hozzátette: bármilyen ajánlattal áll elő a kabinet, a helyhatóságok kénytelenek lesznek elfogadni azt, mert minden téren kiszolgáltatott helyzetben vannak. Így az alkupozíciójuk gyenge.
Schmidt Jenő úgy véli: az is lehetséges, hogy a kormányzat nem tulajdonjogot szerez majd a hőszolgáltatókban, hanem csak üzemeltetői jogokat. Ebben az esetben pedig elegendő megállapodást kötni a működtetési jogok átruházásáról, nincs szükség a vagyon átadására. Az elnök azonban hozzátette: akárhogyan dönt is a kabinet, a zsebébe kell nyúlnia. Az elmúlt évek során végrehajtott rezsicsökkentés, s annak keretei között a távhőtarifák mérséklése miatt ugyanis a hőszolgáltatók zöme veszteséges lett, s emiatt évi 50-60 milliárd forint támogatásra van szükségük a talpon maradáshoz. Ezen pedig nem változtat az sem, ha az önkormányzatok helyett maga az állam üzemelteti a távhőtársaságokat. Így, hacsak nem történik meg az árak emelése, a kormányzatnak a jövőben is biztosítania kell a kompenzációt, ellenkező esetben ugyanis csődbe juthatnak a hőszolgáltatók.
Érdemes megjegyezni: az állami pénzügyi segítség a hőszolgáltatóknak csak az életben maradásra elegendő. A rendszerek karbantartására és fejlesztésére már nem nyújt fedezetet. Ezért tartani lehet attól, hogy évről évre csökken az ellátásbiztonság és a szolgáltatás színvonala. A támogatást ugyanakkor az adófizetők mellett jelentős részben az ipari áramfogyasztók állják a számlájukba épített extra tarifaelemen keresztül. Vagyis olyanok is fizetnek a mintegy 650 ezer lakásba eljutó „olcsó” távhőért, akik nem vettek igénybe ilyen szolgáltatást. Ez pedig a szakértők szerint amellett, hogy igazságtalan, megvalósítja az Európai Unió által tiltott keresztfinanszírozást is. Ugyanakkor a távhő-támogatási rendszer jelenlegi működése fényes bizonyíték arra, hogy a rezsicsökkentés csupán látszatintézkedés. A távhő valódi árát ugyanis vagy fogyasztóként, vagy adófizetőként, de meg kell fizetnie a lakosságnak – hangsúlyozzák a hozzáértők.
