Schmidt Jenő úgy véli: az is lehetséges, hogy a kormányzat nem tulajdonjogot szerez majd a hőszolgáltatókban, hanem csak üzemeltetői jogokat. Ebben az esetben pedig elegendő megállapodást kötni a működtetési jogok átruházásáról, nincs szükség a vagyon átadására. Az elnök azonban hozzátette: akárhogyan dönt is a kabinet, a zsebébe kell nyúlnia. Az elmúlt évek során végrehajtott rezsicsökkentés, s annak keretei között a távhőtarifák mérséklése miatt ugyanis a hőszolgáltatók zöme veszteséges lett, s emiatt évi 50-60 milliárd forint támogatásra van szükségük a talpon maradáshoz. Ezen pedig nem változtat az sem, ha az önkormányzatok helyett maga az állam üzemelteti a távhőtársaságokat. Így, hacsak nem történik meg az árak emelése, a kormányzatnak a jövőben is biztosítania kell a kompenzációt, ellenkező esetben ugyanis csődbe juthatnak a hőszolgáltatók.
Érdemes megjegyezni: az állami pénzügyi segítség a hőszolgáltatóknak csak az életben maradásra elegendő. A rendszerek karbantartására és fejlesztésére már nem nyújt fedezetet. Ezért tartani lehet attól, hogy évről évre csökken az ellátásbiztonság és a szolgáltatás színvonala. A támogatást ugyanakkor az adófizetők mellett jelentős részben az ipari áramfogyasztók állják a számlájukba épített extra tarifaelemen keresztül. Vagyis olyanok is fizetnek a mintegy 650 ezer lakásba eljutó „olcsó” távhőért, akik nem vettek igénybe ilyen szolgáltatást. Ez pedig a szakértők szerint amellett, hogy igazságtalan, megvalósítja az Európai Unió által tiltott keresztfinanszírozást is. Ugyanakkor a távhő-támogatási rendszer jelenlegi működése fényes bizonyíték arra, hogy a rezsicsökkentés csupán látszatintézkedés. A távhő valódi árát ugyanis vagy fogyasztóként, vagy adófizetőként, de meg kell fizetnie a lakosságnak – hangsúlyozzák a hozzáértők.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!