A Vaslady intézkedései régóta megosztják a közgazdászokat és a közvéleményt. Az emberek többsége azonban a legutóbbi időkig a thatcheri neoliberalizmustól eredezteti Nagy-Britannia gazdasági felgyógyulását. Ettől az érától kezdve a piac, a kereskedelem és a verseny korlátlansága, valamint az állami szabályozás minimalizálása voltak a gazdaságpolitika hívószavai.
Azonban a Cambridge-i Egyetem áprilisban kiadott tanulmánya szerint ezek az intézkedések nem növelték a szigetország GDP-növekedésének ütemét. A két kutató, Ken Coutts és Graham Gudgin szerint a liberális gazdaságpolitika főleg magasabb munkanélküliséget és nagyobb egyenlőtlenséget eredményezett.
Ezt főleg az olyan tradicionális brit ipari szektorok leépítése okozta, mint például a hajógyártás, a szénipar, a motorgyártás vagy a textilipar. A gazdasági növekedés főleg azért maradt el, mert ezek az iparágak sokkal termelékenyebbek és több embert foglalkoztatnak, mint mondjuk a szolgáltatások. A szerzők megemlítik azt is, hogy a liberalizáció segített a nagy cégeknek abban, hogy a menedzsmentjükben, az üzletszervezésükben racionalizáljanak, azonban emiatt a gyártás sok esetben külföldre vándorolt.
A közgazdászok megvizsgálták az elmúlt 60 év adatait, és szerintük semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy 1979 után jobban nőtt volna a brit GDP, mint korábban. Sőt a tanulmányban az áll, hogy a 2014-es nemzeti össztermék 20 százalékkal lehetett volna nagyobb, ha az 1950 és 1979 közötti trend folytatódik. Az elmúlt három évtizedben az évenkénti átlag növekedés 2 százalék helyett 2,6 százalék lehetett volna. A közgazdászok szerint a 80-as évek előtti korszak növekedése sokkal kiegyensúlyozottabb volt, amelyben sokkal kevesebb törés és hullámzás követte egymást, mint az ezt követőben.
A szerzők szerint a fő probléma az volt, hogy Thatcherék az ipar modernizálása helyett a bezárásokat választották. Elismerik, hogy a brit ipar számos esetben versenyhátrányban volt: a háború előttről konzerválódott állapotok az ipari forradalomhoz közeli időkhöz hasonlítottak. De ellenpéldaként hozzák fel a Rolls Royce 1971-es, Heath-kormány általi kimentését. A szerzők rámutatnak, hogy a gyár a mai napig Nagy-Britannia gazdaságának központi szereplője.
A tanulmányból az is kiolvasható, hogy a GDP-növekedést csakis a háztartások eladósításával lehetett szinten tartani a pénzpiacok felszabadítása után. Ahogy írják: ez átmenetileg növelte a fogyasztást, ezáltal a GDP-t, valamint a lakásárakat is. Azonban hozzájárult a 2008-as bankválsághoz és az eddigi leghosszabb gazdasági recesszióhoz is.
