Energiahatékonyság: nem érünk célt?

Szinte bizonyos, hogy Magyarország nem lesz képes teljesíteni az előírt energia­megtakarítási célokat.

Szinte bizonyos, hogy Magyarország nem lesz képes teljesíteni az Európai Unió (EU) energiahatékonysági irányelvében 2020-ig számára előírt energia­megtakarítási célokat. Ez pedig akár újabb kötelezettségszegési eljárás megindításához, illetve pénzbírság kiszabásához is vezethet – tudta meg lapunk iparági forrásokból.

A tervek egyebek mellett azért nem teljesülhetnek, mert a kormányzat máig sem hirdette meg azokat a pályázatokat, amelyek kellő mértékű energiatakarékosságra ösztönöznék a vállalatokat, illetve a lakosságot. Emellett a kormány azon dolgozik, hogy elvegye a családoktól azt a mintegy 90 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást, amely a Környezeti és energiahatékonysági operatív program (Kehop) keretében lett volna kiosztható a lakások energiatakarékossági célú felújításaihoz. A magánberuházások nélkül pedig aligha teljesíthetők az EU-irányelvben rögzített megtakarítások – állítják szakemberek. Szerintük a kabinet most azon munkálkodik, hogy a lehető legkevésbé hatékony módon, állami épületekre költse el a lakosságnak szánt uniós forrásokat.

Emlékezetes: az EU által finanszírozott Kehopban eredetileg az szerepelt, hogy a 90 milliárdos keretet a magánházak energetikai korszerűsítésére használja fel az ország. Ezt Brüsszel jóvá is hagyta. Idén nyáron azonban a kormány módosítási kérelmet adott be az Európai Bizottsághoz, hogy a lakosság forrásait inkább az állami épületekre fordíthassa. A bizottság viszont egy szeptemberi levelében azt javasolta a kormányzatnak, hogy az eredeti célokra, lakás-korszerűsítésre használja fel a pénzügyi keretet, miután félő, hogy a pénz nem hasznosul olyan hatékonyan az állami szektorban, mint a magánberuházások esetében. Úgy tudjuk: a kormány annak ellenére elkezdte lekötni a Kehop-pénzt egyes állami beruházásokra, hogy az unió még nem hagyta jóvá a forrás átcsoportosítását a lakossági szektorból az államiba.

Korábban maga a kormány állította az általa elfogadott Nemzeti épületenergetikai stratégiában, hogy a lakóépületekben sokkal olcsóbban lehet energiát megtakarítani, mint a középületekben. Ha a hazai lakásállomány korszerűsítésével akarnánk energiát spórolni, akkor az anyag szerint 1 petajoule (az ország éves összefogyasztása 963 petajoule) megtakarításra 42 milliárd forintot kellene elkölteni. A közületeknél ugyanezt 95 milliárd forint ráfordítással lehet elérni. Emellett a szakmai számításokból az is kiderül, hogy a lakosságnál az évtized végéig 38,4 petajoule energiamennyiség takarítható meg, míg az állami szektorban mindössze 1,6 petajoule. Így a lakosság kirekesztésével a pályázatokból szinte bizonyosan lehetetlen teljesíteni a takarékossági célkitűzést. Információink szerint ezért a kormány bővítené az átépítendő ingatlanok körét egyes önkormányzati épületekkel. A polgármesteri hivatalok tulajdonában lévő épületeket azonban a mostani szabályok alapján nem lehetne bevonni a Kehop-források felhasználásába, s a szabálytalanul elköltött összegeket később visszakérheti az EU.

A pénz felhasználásának eredményességét tovább rontja, hogy a lakosság esetében a vissza nem térítendő támogatásokhoz jelentős önerő társulna. A korábbi elképzeléseknek megfelelően ugyanis a magánházak energiatakarékossági beruházásainak támogatása során csak 30 százalék körüli arányt tett volna ki a vissza nem fizetendő támogatás, a többit az önerőből és kölcsönből állták volna. Így garantált lett volna a pénzek takarékos elköltése, és a pályázati pénzek jelentős magántőkét is „megmozgattak” volna. Ehhez képest az állami korszerűsítések esetében nincs önerő. Ezért nem a spórolásra, hanem a források maradéktalan elköltésére ösztönöznek a pályázatok.

Hozzáértők úgy vélik: a kormányon belüli megosztottság is hozzájárul ahhoz, hogy országunk a következő négy évben képtelen lesz teljesíteni az uniós energiatakarékossági elvárást. Eddig ugyanis főként azért nem értük el a kitűzött célt, mert a fejlesztési tárca ugyan egymást követően dolgozza ki az új megtakarítási támogatásokat, de Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter rendre megtorpedózza a kezdeményezéseket.

Lázár egyébként korábban azt állította, hogy az unió nem is engedélyezné a háztartások közvetlen támogatását vissza nem térítendő forrásokkal. Ám ezt a kijelentését egy uniós állásfoglalás megcáfolta, amiből kiderült, hogy az EU kifejezetten javasolja a házfelújításokat a Kehop-keretből. Több szakember ugyanakkor úgy látja: a Miniszterelnökség azért ragaszkodik a forrás központi felhasználásához, mert a pénz könnyebben juttatható állami megrendeléseken keresztül a kormányközeli vállalkozói körökhöz, mint abban az esetben, ha elaprózott lakossági beruházásokon át próbálnák „baráti” vállalkozókhoz irányítani az összeget.

Az Európai Unió energiahatékonysági irányelvét eredetileg 2014-ben kellett volna átültetni a magyar jogrendbe. A kormányzat azonban egy évet késett, s még mindig nincsenek kiírva azok a pályázatok, amelyek szükségesek lennének a megtakarítások eléréséhez. Az irányelv Magyarország számára évi másfél százalékos energiafogyasztás megspórolását szabja meg. A megtakarított mennyiségnek évről évre össze kellene adódnia. Így 2020-ra évi 154 petajoule energiával kevesebbet kellene felhasználnia az országnak. Ám az eddigi megtakarítások meg sem közelítik a kitűzött célt. Jelenleg évente mintegy 963 petajoule az ország energiafogyasztása.