Az EU és Kanada közt kötendő CETA az európai élelmiszer-biztonságot veszélyezteti – a problémát körüljáró tanulmány főbb gondolatait a Védegylet Egyesület foglalta össze. A kisgazdaságok helyét a nagyüzemi gazdálkodás veheti át. Kanadában az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (NAFTA) köszönhetően 1988 és 2007 között háromszorosára, 11 milliárd dollárról 33 milliárdra nőtt a mezőgazdasági export volumene, miközben a nettó termelői jövedelem kevesebb mint a felére esett vissza, a mezőgazdasági termelők felhalmozódott adóssága pedig megduplázódott ugyanebben az időszakban. A kanadai családi gazdaságok száma ugyanakkor erősen megcsappant: míg 1970-ben 366 ezer ilyen gazdaság működött, addig 2011-ben már csak 204 ezer. Mostanra a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfiállomány nagy része hatalmas mezőgazdasági nagyüzemekben koncentrálódik. Vannak olyan hizlalótelepek, ahol több mint 20 ezer szarvasmarhát tartanak, másutt 5-10 ezer sertést, egyes telepeken pedig akár 100 ezer baromfit is összezsúfolnak kis helyen. A CETA nyomán várhatóan még több kis, családi gazdaság tűnik el Kanadában és az EU-ban. Előreláthatólag azokat az országokat érinti majd leginkább a megállapodás, amelyekben jellemzően kisebb gazdaságok működnek, ahol a gazdák egzisztenciája az életvitelszerű gazdálkodástól függ, mint például Magyarországon.
Kanadában ráadásul lazább az állatvédelmi szabályozás, mint az Európai Unióban; miközben mintegy 700 millió állatot vágnak le fogyasztási célból, az önkéntesen vállalt állatjóléti előírások megszegése nem jár semmilyen szankcióval. A CETA hatálya alatt Kanada azt a húst exportálja majd, amelyet ilyen körülmények között termelnek. Az európai hústermelők így ezzel az olcsóbb, ám kevésbé humánus gyakorlattal lesznek kénytelenek versenyezni.
