Továbbra sem állunk jól a termelékenység tekintetében – írta az Mfor.hu a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2015-ös felmérésére hivatkozva. A legfejlettebb országokat tömörítő szervezet adatsora szerint egységnyi gdp-növekedéshez nálunk az átlagnál jóval több munkaórát kell eltölteni a munkapad, illetve az íróasztal mellett.
Ez rögtön megmagyarázza, hogy miért olyan alacsonyak a hazai munkabérek a nyugat-európaihoz, de még a régióban elérhetőhöz képest is. Ahogy a Magyar Nemzet béremeléssel kapcsolatos sorozatából is kiderült az elmúlt ősszel, a közgazdászok egyetértenek abban, hogy a termelékenység, illetve a hozzáadott érték emelése nélkül folyamatos és nagy mértékű béremelés elképzelhetetlen, hiszen csak a megtermelt hozzáadott értékből lehet kifizetni az emelkedő jövedelmeket.
Nem véletlen tehát, hogy a jobban szervezett és hatékonyabb munkakultúrával rendelkező Angliában, Németország és Ausztriában sokkal többet kereshetnek az ott dolgozó magyarok ugyanabban a munkakörben, mint az itthon maradók.
Lemaradásunkat jól mutatja, hogy amíg az éllovas Luxemburgban egy órányi munkával 95 dollárnyi értéket termel egy alkalmazott, addig nálunk ez az összeg mindössze 34,5 dollár. Ezzel az EU keleti régiójában is igencsak hátul kullogunk, mindössze a lengyelek és az észtek állnak mögöttünk. A visegrádi országok közül Szlovákia áll az élen 40,82 dollárral, s alig valamivel mögöttük Csehország 39,16 dollárral.
A hosszabb idősorokat tekintve még elkeserítőbb a kép. Amíg a 2005 és 2010 közötti időszakban 8,3 dollárral emelkedett a magyar termelékenység, addig a 2010 és 2015 közötti öt évben alig 2,4 dolláros növekedést mértek.
Biztató viszont, hogy a kormány gazdaságpolitikusai már nem akarják a problémát a szőnyeg alá söpörni, ahogy évekig tették, hanem lépni szeretnének a termelékenység növelése érdekében. Úgy tűnik, öt-hat éves késéssel, de végre meghallották a vezető közgazdászok hangját, hogy a termelékenység növelése elengedhetetlen.
