Egy friss javaslat szerint nemcsak tagállamokban beszedett áfa egy részét kellene 2020 után befizetni az Európai Unió közös kasszájába, hanem a társasági adónak (tao), az üzemanyagok jövedéki adójának és a szennyező gépjárművek adójának egy részét is. A javaslattal a Mario Monti volt olasz kormányfő által vezetett szakértői csoport állt elő a múlt héten. Siklós Márta, a Leitner+Leitner Könyvvizsgáló és Tanácsadó Kft. adószakértője szerint nem sok esély van rá, hogy a tagállamok rábólintsanak a javaslatra, egyetlen vétó is elég hozzá, hogy ne fogadják el.
– Magyarországnak például minden oka meglenne rá, hogy nemmel szavazzon, ha egyáltalán eljut egy ilyen szakaszba a javaslat. Az idén bevezetett, kilencszázalékos tao a legalacsonyabb az unión belül; ha ebből még be kellene adnia közösbe, azt a kormány biztosan nem támogatná. A miniszterelnök utóbbi időben elhangzott kommunikációiból sem lehet pozitív fogadtatásra következtetni – mondta a szakértő.
Hozzátette, az elmúlt évtizedekben a uniós költségvetés előtti esztendőkben sokszor próbálkoztak azzal, hogy legyen egy ilyen közös kassza. 1998-ban mutatták be az első csomagot, azóta kettő követte, mindegyiket leszavazták. Szerinte várható volt, hogy valaki megint nekifusson, de ilyen előjelekkel nehezen képzelhető el, hogy összejöjjön. Bár messze vagyunk a döntéstől, Magyarország részéről akár a vétó is szóba jöhet, mondta a szakértő, mert ha a tagállamok elfogadnák az esetleges javaslatot, akkor az unió betekinthetne a taopénzek kezelésébe. Ilyen esetben egyeztetni kellene az adókedvezmények és az adókulcs tekintetében is, és például a sporttámogatásra és művészetre adható összegek alaposabb vizsgálata biztosan nem érdeke a kormánynak.
A Portfólió.hu cikke szerint Montiék javaslatcsomagja azért lényeges, mert erre épül majd az az uniós tárgyalássorozat, ami idén kezdődik az EU következő költségvetésének kidolgozására, így tehát a bevételi irányokhoz és elosztási mechanizmusokhoz szabják majd a kiadási oldalt. Lényeges, hogy Montiék anyaga nem tett javaslatot a közös kassza, azaz az elosztott források méretének növelésére, csak az összetételét változtatná meg. Siklós Márta szerint nem feltétlenül jó út a társasági adóból keletkező közös pénztárca erőltetése. Úgy véli, ehelyett sokkal inkább azt kellene Brüsszelnek átgondolni, hogy jelenleg milyen bevételi és kiadási struktúrával tervezik a közös európai büdzsét; elképzelhető, hogy ezen a területen kellene átcsoportosítani a számokat. Kérdés ugyanakkor azonban, hogy a legnagyobb nettó befizetőknek, például Németországnak és Franciaországnak meddig tart a türelme, a tagállamok ugyanis nem egyenlően veszik ki részüket a közös teherviselésből.
