Nem nyugszanak a kedélyek az állami Földet a gazdáknak! program körül, miután újabb érdekes birtoképítési lehetőségre derült fény. Mint ismeretes, a három hektárnál nagyobb állami földrészletek megvásárlására nyilvános árverés útján volt lehetőség. Ám az ugyanekkora vagy ennél kisebb, állami földalapba tartozó földrészleteket nyilvános pályáztatás, illetve árverés nélkül lehet eladni. Mégpedig úgy, hogy annak, aki az adott földrészletet meg kívánja vásárolni, vételi ajánlatot kell tennie rá, és ezt zárt borítékban juttatja el a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) területileg illetékes kirendeltségéhez. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) a kisgazdaságok megerősítésének szándékával magyarázta a három hektárnál kisebb állami földrészletek fentiek szerinti értékesítési gyakorlatát. Később aztán – amikor már hiába hirdettek meg a tervezetthez képest újabb és újabb privatizációs ütemeket, mégsem fogyott az állami föld – háromhektáros földrészletekre osztottak fel nagyobb területeket, hogy azokat a fent ismertetett, háromhektáros szabályok szerint értékesítsék.
Nem találtunk adatot arról, vajon hány esetben vásároltak háromhektáros vagy ennél kisebb földrészletet egyes gazdák, hogy később összevonhassák ezeket a területeket. Pedig ez a birtoképítési módszer már a „darabolás” előtt bevett gyakorlat lehetett. Ahogyan később is, amikor már az állam által korábban feldarabolt területekhez is hozzájutottak földművesek háromhektáros részletekben úgy, hogy csak ajánlatot kellett tenniük rájuk, s birtokon belülre kerülve összevonták a megvásárolt területeket.
Mindezek ellenére az ilyen típusú ügyletek kapcsán az FM nem hiányolja a nyilvánosságot, és a lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők is úgy gondolják: sokszor már annak is örülni kell, hogy valaki egyáltalán meg akarja vásárolni és művelni ezeket a területeket. Épp ezért eddig nem sokakat zavart, hogy ezekben az esetekben sokszor a vételárra sem derült fény, pedig ez alapkövetelmény kellene hogy legyen, különben nehéz elhessegetni a gyanút.
Lapunk értesülései szerint épp egy ilyen, korrupciógyanús telekmegosztásra került sor Bábolna külterületi részén, ahol az ipari park melletti földterület összességében 86,76 hektár volt. A szomszédos vetőmagüzem korábban hiába kért ebből a földből valamennyit, az állam nem adta oda. Ám később az állami tulajdonos gondolt egyet, és az említett területet négyfelé osztotta: az ipari park mellett így létrejött három, egyenként háromhektáros földrészlet, és 77,6 hektárt egyben hagytak. Úgy tudjuk, a telekmegosztás után az ingatlanrészeket annak idején nem is hirdették meg eladásra, ennek ellenére előkerült egy vevő. A tulajdoni lapok szerint a bábolnai bejelentett lakcímmel rendelkező Bernáth István földműves vette meg 2014-ben a háromhektáros ingatlanokat. Az új tulajdonos a parcellákat 2015 elején összevonta a már meglévő, 1,9 hektárjával, így összesen 10,98 hektár földje lett. A gazda 2016 elején már szántó és géptároló művelési ágra kért engedélyt az adott területre, idén január 17-én pedig épület létesítésének feljegyzése iránti kérelemmel élt. A terület tehát egyre értékesebb, ugyanakkor a mai napig nem tudni, mennyiért jutott a földrészletekhez a gazdálkodó. Az biztos, hogy az ipari park közelsége megdobja az árakat: egy értékbecslőre hivatkozva épp az NFA közölte korábban, hogy Komáromnál hektáronként 18,6 millió, Csém településnél pedig hektáronként 24,2 millió forintot ért egy hasonló adottságú, kis földrészlet. Eközben az átlagos földár hektáronként ötszázezer és egymillió forint között mozog.
Az ügyben Magyar Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselője írásbeli kérdést tett fel az agrárminiszternek, azt kérdezve, hogy ez az állami földrablás mintapéldája-e. Az FM válasza szerint jogsértésről szó sincs. Mindenesetre lapunk megkérdezte a tárcát arról, hogy a szóban forgó, egyenként három-három hektáros állami területek mennyiért keltek el. A szaktárcánál érdeklődtünk arról is, hogy miért éppen ezt a három birtoktestet hasította ki az eredeti, 0262 helyrajzi számú, 86,76 hektáros állami területből telekmegosztással az NFA. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a megmaradó, 77,6 hektárt sikerült-e értékesíteni. Kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.
