Nemcsak műalkotásokat, „szakértőt” is hamisítanak

Az eladásra kínált műtárgyak több mint fele hamis, sőt a múzeumokban lévő hamis képek aránya is magas.

A hamisításnak több formája is létezik, gyakori például, hogy egy ismert festő szignóját kanyarítják rá egy eredetileg jelzetlen műtárgyra. De az is előfordul, hogy az eredeti aláírást eltávolítják és a kevésbé értékelt művész neve helyére egy jobban eladható alkotó kézjegyét „varázsolják”. Ám a legnagyobb lehetőség a csalók számára az, ha kiváló művészek „elveszett” műveit festhetik meg.

Ezt a módszert választotta a német Wolfgang Beltracchi is. Az évszázad műhamisítójaként számon tartott szobrász-festő 2010-ig kereskedett nagynevű festők műveivel, amikor is kiderült, hogy a híres művészek „elveszett”, később jó pénzért értékesített alkotásait valójában ő festette. Beltracchi olyan profin dolgozott, hogy a szakértők több mint 35 éven át hittek neki. Hamisítványait olyan aukciósházak értékesítették hatalmas összegekért, mint a Christie’s vagy a Sotheby’s. A csaló elmondta, hogy maga Max Ernst özvegye is elhitte, hogy a hamisítványt, amit tőle vásárolt, valóban a férje festette. Sőt azzal is eldicsekedett, hogy három nap alatt készít el egy festményt, és szinte bárkinek a stílusában tud alkotni. Beltracchi a lebukás elkerülése érdekében a festékeket laboratóriumi vizsgálatoknak vetette alá. Végül azért járt pórul, mert az egyik tubuson nem tüntették fel, hogy titánfehér festéket tartalmaz. A Beltracchi által megfestett mű alkotója azonban akkor élt, amikor még nem használtak titánfehért. A férfit végül hat év börtönre ítélték.

Tűzkő Péter szerint a műtárgyhamisítás egykorú a műkereskedelemmel, már a rómaiak is hamisítottak görög szobrokat. A szakember 2004 óta dolgozik a BÁV-nál műkereskedelmi üzletágvezetőként, végzettsége szerint művészettörténész és a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület tagja. – Manapság a hamisítványok között rengeteg a gyenge darab, hiszen Magyarországon a vizuális kultúra nem túl fejlett, és a hamisítók általában nem rendelkeznek kellő szakmai tudással – kezdi. Nagyobb problémát jelent, hogy a leggyakrabban hamisított festőink, Vaszary, Mednyánszky alkotásait száz éve is másolták, és azokról a képekről, amelyek egyidősek a művész alkotásaival, gyakran nagyon nehéz megmondani, hogy eredeti vagy másolat. Arról nem is beszélve, hogy az alkotók életművét sok esetben hiányosan dolgozták fel. Amikor a műkereskedelemben felbukkan valamelyik nagy festő addig elveszettnek hitt képe, akkor különösen résen kell lennie a szakembereknek. – Ami a hamisítási módszereket illeti, a modern korban eleinte „csak” műtárgyakat másoltak, aztán a művészek szignóját, újabban már szakkönyveket, szakvéleményeket, sőt „szakértőt” is hamisítanak. Egyszer például helyettem valaki mást mutattak be szakértőként a vásárlónak – folytatja a szakember.

Tűzkő Péter szerint a hamisítványok kiszűréséhez nagy gyakorlat, jó szem és némi megérzés is szükséges. Aki már több száz Mednyánszky-képet látott, az nagy valószínűséggel rá fog jönni, ha hamisítványt mutatnak neki. De vannak objektív és szubjektív módszerek, műszeres vizsgálati lehetőségek is. És azt sem árt megnézni, hogy a gyanúsnak tartott műtárgy beleillik-e a festő életművébe. A hamisító mindig hibázik, legnagyobb biztonsággal a műtárgy előéletének a felkutatásával lehet leleplezni a hamis tárgyakat. A szakember szerint érdemes nagy múltú cégeknél vásárolni műtárgyakat, például a BÁV több mint 240 éve jelen van a műtárgypiacon, és felelősséget vállal a tárgyak eredetiségéért, és nem utolsósorban hatalmas műtárgyadatbázissal rendelkezik.

Magyarországon a Hamisítás Elleni Nemzeti Testületet 2008-ban a szellemitulajdon-jogok megsértése elleni fellépés hatékonyabbá tétele érdekében hozták létre. Hat munkacsoportjuk közül a műtárgyhamisítás elleni – amely a hamisítással szembeni fellépés, a tudatosság növelése, a jogérvényesítés elősegítése céljából alakult meg – több konferenciát és előadás-sorozatot is tartott az elmúlt hónapokban, ahol többek között a festményhamisítók jellegzetes módszereit elemezték, valamint a korszerű természettudományos vizsgálati módszerekre – fizikai, vegyi, röntgen – hívták fel a figyelmet. 

– A konferenciákon különböző csoportokat igyekeztünk megszólítani, többek között a gyűjtőket, illetve a konferenciát megelőző előadás-sorozaton a felsőoktatási intézmények hallgatóinak tartottak elméleti és gyakorlati foglalkozásokat a téma legavatottabb szakértői. Ugyanis az egyetemeken ilyen részletességgel nem tanulnak erről a diákok – mondja dr. Kármán Gabriella, a munkacsoport vezetője, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója. Bár a szobroktól a bútorokon, szőnyegeken át az ékszerekig mindenféle tárgyat hamisítanak, az Országos Kriminológiai Intézet felmérése szerint a hatóságok látókörébe került esetek 60-70 százaléka festményeket érint. Kármán Gabriella hozzátette, hogy bár ez a fajta bűncselekmény rendkívül gyakori – feltételezések szerint a műkereskedőknek eladásra felajánlott tárgyak 30-50 százaléka hamis lehet – sajnos nagyon kevés ügy jut a hatóságok tudomására. 2000–2012 között összesen 36 hamisítási ügyben indult eljárás. Bár a büntetőjogi felelősségre vonás is fontos, ahhoz, hogy a hamisítóknak nehezebb dolguk legyen, nagy hangsúlyt kellene fektetni a megelőzésre. Például jó volna, ha jogszabály rögzítené, hogy a műkereskedő meghatározott szakképzettséggel rendelkezzen, és az is sokat segítene, ha bizonyos értékhatár fölött eredetiségigazolást is kellene adnia a műkereskedőnek. (A neves galériákban, aukciósházakban ez magától értetődik.)  

Kármán Gabriella szerint a másik neuralgikus pont a szakértői bizonyítás kérdésköre. A hatóságok által ismertté vált ügyekben jellemzően a hamis tárgyat eladó személyt gyanúsították csalással. Ám a műkereskedő legtöbbször arra hivatkozik, hogy neki szakértői vélemény állt rendelkezésére a műtárgy eredetiségét illetően. Pedig ez lehet, hogy hamis vagy módszertanilag aggályos. Az ügyek jelentős részében nem lehet bizonyítani, hogy a műkereskedő tudott arról, hogy a tárgy hamis.

Magyarországon a hamisítók által leginkább kedvelt festők Rippl-Rónai József, Vaszary János, Munkácsy Mihály. Rippl-Rónai nevéhez fűződik az utóbbi idők legnagyobb hamisítási botránya is. D. Ferenc kaposvári galériatulajdonos már 1998-ban lebukott több hamis képpel. Bár a képek készítőit is megtalálták, mivel sem azt nem lehetett bizonyítani, hogy a készítő tudta, hogy eredetiként adják el a képeit, sem azt, hogy a galéria tulajdonosának tudomása volt arról, hogy a festmények nem eredetiek, az ügy a vádemelésig sem jutott el. Legközelebb 2013-ban indult nyomozás a műkincskereskedő ellen, amikor tizennyolc hamis műalkotást, közöttük Rippl-Rónai-, Mednyánszky-, Aba-Novák-, Munkácsy-, Benczúr- és Gulácsy-festmények másolatát és hamis Kovács Margit-kerámiákat találtak a kereskedőnél végzett házkutatás során. A galériatulajdonos kortárs művészeket bízott meg a hamisítványok elkészítésével úgy, hogy az adott korra jellemző anyagokat is biztosította. A művészeknek nem volt tudomásuk arról, hogy a megrendelt műtárgyakat eredetiként akarja értékesíteni. D. Ferencet 4 és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Kaposvári Járásbíróság. Az ítélet szerint a műkincskereskedő több tíz millió forinttal károsította meg a vásárlóit.