Amikor a svájci frank árfolyama 2015 elején pillanatok alatt hatalmasat erősödött a világ összes devizájával szemben, hatalmas veszteségeket szenvedtek el azok a befektetők, akik a dán Saxo Bank online devizakereskedési rendszerét használták. A veszteség a bank hibája volt: hiába próbálták az ügyfelek lezárni az egyre nagyobb mínuszt mutató pozícióikat, a kereskedési platform nem tette lehetővé. Emiatt Svájcban és Nagy-Britanniában kártérítésre is kötelezték a Saxo Bankot, azok a magyar ügyfelek azonban, akik a rendszert az azóta felszámolás alá került Buda-Cashen keresztül használták, nemhogy kártérítést nem kaptak, hanem még pénzt követel tőlük a brókercég felszámolója, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tulajdonában lévő Pénzügyi Stabilitási Nonprofit (PSFN) Kft.
A devizával kereskedők általában beállítják a rendszerben, mekkora veszteséget viselnek még el egy-egy ügyleten. Amikor erre a szintre kerül az árfolyam, a kereskedési platform lezárja a pozíciót, az ügyfél pedig nem veszít többet a maga által meghatározott limitnél. Amikor a svájci jegybank 2015. január 15-én megszüntette az euró/svájci frank 1,2-es minimális átváltási rátáját, a frank erősödésbe kezdett. Ez mindenkinek azonnali veszteséget okozott, aki a deviza gyengülésére spekulált, a „vészfék” pedig nem működött, a bank a beállított stop pozíciók ellenére sem zárta le az ügyleteket.
A dán bankfelügyelet szerint mindez azért történt, mert a Saxo Bank kereskedési rendszere a hír bejelentéskor lefagyott, a pénzintézet ugyanakkor arra hivatkozik, hogy azért nem tudta lezárni a pozíciókat, mert éppen alig folyt kereskedés a piacon, vagyis a beállított szinten nem találtak vevőt. Ezért utólag, a rendszerbe kézzel belenyúlva zárták le a kötéseket, megtízszerezve az ügyfelek veszteségét.
A bank érvelésével szemben a brit pénzügyi ombudsman, illetve egy svájci bíróság bebizonyította, hogy a bank által hivatkozott időszakban intenzív kereskedés folyt, azaz a bank azonnal lezárhatta volna a pozíciókat. Ráadásul azt is bizonyították, hogy a Saxo úgynevezett árjegyző bank, amely saját maga nevében adja meg az árat az ügyfélnek, tehát nem hivatkozhat arra, hogy nem voltak piaci árak a bejelentést követő percekben. Végül a brit ombudsman és a svájci bíróság is kötelezte a bankot, hogy állítsa vissza a tényleges szintre az ügyfélszámlák egyenlegét, valamint fizessen kamatot és fájdalomdíjat.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó károsultak is azt várják el, hogy az ő számlájukat is állítsák vissza arra a szintre, amelyet beállítottak, és amelyen 2015. január 15-én, a Saxo időszámítása szerint 10 óra 30 perc és 10 óra 31 perc között zárni kellett volna az ügyleteket. A károsult csoport minden érintettjére igaz, hogy a banknál később a rendszerbe kézzel belenyúlva rontották tovább 0,9625-ös euró/frank szintre a zárásokat, pedig ha az automatikus stop érvénybe lépett volna, és az 1,19-os árfolyam körül zárják le a pozíciókat, akkor nem fordult volna számlájuk egyenlege negatívra, és most nem követelnének rajtuk egy vagyont.
A hazai ügyfelek először az ügyben közreműködő Buda-Cashnél reklamáltak, s azt a választ kapták, hogy ők sem értenek egyet a lezárásokkal, és reklamálnak a rendszert működtető Saxo Banknál. Miután egy hónapig semmi nem történt, a károsultak a jegybank felügyeleti részlegénél is panaszt tettek. Ezután kezdődött meg a Buda-Cash felszámolása. A jegybank későbbi válasza szerint miután elindították a felszámolást, a felügyelet már nem illetékes.
Miután a PSFN elindította a felszámolást, a károsultak értesítést kaptak, hogy néhány napon belül fizessék be a tartozásukat. Ezt megfellebbezték, mondván, a magyar jogszabályok, illetve a Saxo Bank saját üzletszabályzata alapján sem módosíthatták volna utólag, kézzel a pozícióikat. Később az említett brit és svájci eljárásokból kiderült, hogy igazuk van, mégsem történt a mai napig semmi. A héten ráadásul a felszámolás alatt lévő Buda-Cash ismét fizetési felszólítást küldött nekik, perrel is fenyegetőzve, miközben a hitelezői igényeket két és fél év alatt még nyilvántartásba sem vette a társaság. Külön érdekessége az ügynek, hogy a pórul járt ügyfeleken a teljes veszteséget követelik, miközben a Saxo a tartozás felét, majd később kétharmadát már 2015-ben (tehát az angol és svájci pervesztésük előtt egy évvel) elengedte azon ügyfeleknek, akik hajlandók voltak fizetni. Ennek fényében érthetetlen, hogy az MNB miért nem áll ki a magyar befektetők és a pénzpiac védelme érdekében.
A Saxo Bank kérésünkre kifejtett álláspontja szerint a brit és a svájci döntések elszigeteltek, nem jelentenek precedenst. A dán pénzügyi felügyelet, illetve a békéltetőtestület, valamint egy bíróság viszont megállapította, hogy egyenlő módon kezelték az ügyfeleket, illetve olyan megbízhatatlanok voltak a piaci viszonyok, hogy lehetetlennek bizonyult az ármegállapítás. Ugyanakkor elismerték, a felügyelet elmarasztalta a bankot az ügyfelek késői értesítése, illetve a befektetések védelmével kapcsolatos hiányosságok miatt. A magyar ügyfelekről szóló híreket pedig a dán törvények értelmében nem kommentálhatják.
A jegybank felügyeleti részlege nem nyilatkozott lapunknak, hatáskör híján a PSFN-t jelölte meg válaszadóként. A PSFN válaszából kiderül, hogy ismerik a brit, svájci és dán döntéseket, és perben állnak a Saxóval: 1,88 milliárd forintot és 2,56 millió eurót követelnek rajtuk. A válaszból azonban nem világos, milyen követeléseket jelentenek ezek az összegek. Meglepő azonban, hogy miközben pereskednek a dán bankkal, vagyonokat követelnek azoktól a magyar károsultaktól, akik a kereskedési rendszer januári hibája miatt szenvedtek el veszteségeket. Vagyis úgy tűnik, a magyar károsultak rosszabbul jártak, mint brit vagy svájci sorstársaik, mert értük sem a felügyelet, sem a felszámoló, sem egyetlen más hivatalos magyar szervezet sem hajlandó kiállni.
