Furcsán osztogatja a közpénzt a kabinet

A legjobban a haveri cégek jártak, Mészáros Lőrincék projektjét például teljesen kifizette a kormány.

A Kall Ingredientshez hasonlóan a Wallishoz köthető Veres Tibor érdekeltségébe tartozó padlógyártással foglalkozó Graboplast Zrt. is szinte csak állami pénzből valósította meg a 8,7 milliárdra tervezett kapacitásbővítését. Az egyedi kormánydöntés bejelentésével egy időben a cég 3,9 millió euró, azaz 1,2 milliárd forint hitelt kapott az állami tulajdonú Eximbanktól belföldi beruházásra, a Commerzbank, Raiffeisen és Eximbank már meglévő, tizenötmilliárd forintos hármas kölcsöne mellé.

Nem panaszkodhatott az NI Hungary Software és Hardware Gyártó Kft. sem – pedig ez a társaság nem is magyar. A holland cégen keresztül amerikai tulajdonban lévő vállalattal ugyanazon a napon két egyedi kormánydöntés alapján is támogatási szerződést írt alá a külügyminisztérium 2015 októberében. Az egyik szerződésben a cég 3,1 milliárd forintos beruházást vállalt 150 új munkahely létrehozása mellett, amelyhez 1,39 milliárd forint állami támogatást kapott. A másik dokumentum 3,2 milliárd forintos kapacitásbővítésről és 60 új munkahely létesítéséről szól, amelyhez az állam 1,45 milliárd forinttal járult hozzá. Mindkét esetben a beruházás 45 százalékát állta a kormány.

Nem volt ilyen szerencsés a német autóipari beszállító, a Schaeffler-csoporthoz tartozó FAG Magyarország Kft., amely sebességváltók és alvázak precíziós alkatrészeinek és rendszereinek gyártásával. Hiába vállalt 11,9 milliárd forintos beruházást és 73 új munkahelyet, a kormány „csupán” 772 millió forinttal honorálta a német cég igyekezetét. A bővítés értékének 6,4 százalékát állta a kormány.

A szerződésben a Külgazdasági és Külügyminisztérium úgynevezett monitoring-időszakot is meghatározott minden egyes vállalatnál, ennek időtartama öt és tíz év között mozog. Ez időszak alatt a kabinet ellenőrizheti, hogy a vállalatok betartják-e a szerződésben vállaltakat. Azonban ebben az esetben sem tudni, hogy mi alapján határozta meg a kormány, hogy az egyes társaságoknak hány évig kell vállalásokat tenniük. Vagyis a döntés háttere ebből a szempontból is épp olyan átláthatatlan, mint hogy ki mennyi pénzt kap, és azt mire fordítja.