Versenyképesség: azonnali váltásra volna szükség

A jegybank szerint is lemaradtunk, Róna Péter pedig úgy látja, a kisebb cégekhez kellene irányítani a támogatásokat.

A Magyar Nemzeti Bank napokban bemutatott versenyképességi jelentése megcáfolni látszik a kormány, illetve a jegybankelnök optimizmusát. A beszámolót készítő szakemberek arra mutattak rá objektív elemzésükben, hogy mind az uniós átlagtól, mind a másik három visegrádi ország versenyképességi mutatóitól elmaradnak a magyar adatok. Korábban Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is kijelentette, nem reálisak a nemzetközi szervezetek versenyképességi rangsorai, mert azok túlságosan sok szubjektív elemet tartalmaznak. A mostani elemzés készítői ennek kapcsán megjegyzik, az általuk vizsgált közel 110 indikátor közül kiemelt 30 mutató azt tükrözi, hogy Magyarország a legtöbb területen valóban elmarad a régiós társak teljesítményétől, ám az elmaradás mértéke „számos esetben kisebb a szubjektív megítélésre is nagyban támaszkodó nemzetközi felmérések által tükrözöttől”. Azt is megjegyzik, hogy bár a hazai bankrendszer és az állam versenyképessége nagyobb mértékben elmarad a versenytársakétól, a makrogazdasági környezet, a munkavállalás és a vállalati versenyképesség, vagy a kutatás-fejlesztés, az innováció és a demográfia területein nem szenvedünk jelentős versenyhátrányt.

A jegybanki elemzés konkrét adatai azt mutatják – akárcsak a nemzetközi kritikák –, hogy a legnagyobb lemaradás az állami versenyképesség területén mutatkozik, ahol messze vagyunk mind a visegrádi országok átlagától, mind az uniós átlagtól. Az oktatás területén is gyengén teljesít a magyar gazdaság, hiszen a PISA-felmérés eredménye elkeserítő. Vagyis nem sok minden valósult meg abból, amit Matolcsy György jegybankelnök még nemzetgazdasági miniszterként ígért az Országgyűlésben a 2011-es költségvetést bemutatva. Akkor arról beszélt, hogy legalább negyedével kell csökkenteni a bürokráciát már abban az évben. Ehhez képest kormánykörökben is elismerik manapság, hogy ez a törekvés sikertelen maradt. Azt is ígérte, hogy az oktatást és az egészségügyet megreformálják. Az oktatási reform elmaradását, ha más nem, a PISA-felmérések siralmas eredménye mindenképpen bizonyítja. Az egészségügyben is hatalmasak a gondok, az átalakítás elmaradása miatt alulfinanszírozott a szektor: egyre hosszabbak a várólisták, a fővárosi Szent János Kórházban például fagyoskodnak a betegek, mert nem működik a fűtés.

De beváltatlan maradt a Közéleti Gazdasági Krónika 2011. júniusi számában tett Matolcsy-ígéret is, amely szerint „a Széll Kálmán-terv strukturális reformokkal éri el, hogy 2014 végére 65-70 százalékos szintre csökkenjen le Magyarország GDP-arányos államadóssága”. Ezzel szemben a mutató 2016 végi értéke 73,9 százalékot mutat, vagyis még a 2014-re tervezett értékét sem értük el. A számok azt mutatják, az államigazgatás, az oktatás, az egészségügy azok a területek, ahol leginkább le vagyunk maradva, pedig ezek átalakítása elengedhetetlen versenyképességünk emeléséhez. Az államadósság tervezett csökkentése pedig a forrásokat teremthetné meg a stratégiai területek átalakításához. Mindezek fényében nem meglepő a GKI Gazdaságkutató friss jelentése, amely azt mutatja, hogy 2002 óta egyre nagyobb a lemaradásunk a GDP növekedését tekintve a régió országaitól, s ez a helyzet az elmúlt hét évben sem változott. A lecsúszó magyar trend 2005–2008 között indult meg, de lemaradásuk az elmúlt hét évben egyre nagyobb lett.

Úgy tűnik, a jegybankban lassan elhiszik a vezető közgazdászok által hangoztatott érveket, hogy az extenzív fejlődés helyett a fenti területekre jelentős összeget áldozva a skandináv országok mintáját kellene követni. A közelmúltban Matolcsy György is erről beszélt. Kérdés, mindez miként egyeztethető össze a kormány olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitikájával, az összeszerelő üzemek preferálására épülő trenddel.

Róna Péter közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi kormány ugyanabba a hibába esett, mint a megelőző összes. A tőkeerős multikat és a honi oligarchákat támogatja hatalmas összegekkel, miközben a hazai kis- és közepes vállalkozások lassan három évtizede iszonyú tőkehiánnyal küszködnek. Ha nagyvállalkozók helyett őket támogatná a kormány, néhány éven belül elindulhatna egy komolyabb fejlődés, javulhatna a magyar versenyképesség.