A paksi atomerőmű bontási költségeinek fele sem gyűlik majd össze kellő időben a leszerelés finanszírozására létrehozott Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban. Még az optimista kormányzati számítások is azt mutatják, jóval kevesebb lesz az atomerőmű lebontására szánt megtakarítás a tényleges költségeknél, így óriási kiadásokkal szembesülhetnek legkésőbb másfél évtized múlva a manapság „olcsó” paksi áramot felhasználó adófizetők – nyilatkozta lapunknak Fabók Márton, az Energiaklub energiapolitikai szakértője. Elmondta: egy tavaly elfogadott program szerint 2084-ig mintegy 1650 milliárd forintra lesz szükség a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok majdani kezelésére, valamint a paksi atomerőmű leszerelésére. A bontási alap legnagyobb befizetője maga az erőmű, vagyis a gyakorlatban a magyar áramfogyasztók.
Csakhogy már most látszik, hogy a paksi üzem befizetései a szükséges összeg kevesebb mint felét teszik majd ki − a hiányzó 864 milliárd forintot az adófizetőknek kell majd előteremteniük. Vagyis nem másról van szó, mint az atomenergia állami támogatásáról. Így az alap nem teljesíti azt az elvárást, hogy az erőmű már működése során halmozza fel a radioaktív és nukleáris hulladékok kezeléséhez, illetve az erőmű leszereléséhez szükséges összeget. Szakértők úgy vélik: fokozza a problémát a kalkulált kiadások bizonytalansága. A kiégett üzemanyag végleges elhelyezésének pontos költségei ugyanis nem ismertek, mivel ilyen tároló még sehol sem épült a világban. Ezért a tervezett 1650 milliárd forint csak becslés; nincs garancia arra, hogy az összeg elég lesz a feladatokra.
Emlékezetes: 2015-ben a kormány azt is felvetette, hogy felszámolják az erőmű lebontásának finanszírozására szolgáló nukleáris alapot, és a pénzből újabb rezsicsökkentést hajtanak végre. Ám ez nem valósulhatott meg, mert a keret megszüntetésével megsértették volna az unió nukleáris hulladékkezelésre vonatkozó direktíváját és az atomtörvényt. Az alap létrehozását ugyanis az utóbbi, 1996-ban elfogadott jogszabály írta elő. A keretben 1998. január eleje óta gyűlik a pénz, amit az áramfogyasztók fizetnek be. Jelenleg a felhasználók kilowattóránként 2,5 forint körüli összeggel – ez összesen évi 20 milliárd forintos tétel – járulnak hozzá az alap feltöltéséhez.
Tavaly év végén az alap megközelítőleg 270 milliárd forint befizetését könyvelhette el, de csak papíron. A pénzt ugyanis – kamat fejében – az államháztartás minden évben kölcsönveszi, így az alapnak valós tőke helyett csupán követelése van az állam felé. Így évről évre a nukleáris alap nyújtja a legolcsóbb hitelt a költségvetésnek. Érdemes megjegyezni: 2009-es jelentésében az Állami Számvevőszék is kimondta, hogy a számlán szereplő összeg mögött nincs tényleges megtakarítás, ez pedig akkor fog nagy gondokat okozni, amikor az erőmű bontásakor az igazán nagy, azonnal kifizetendő költségek jelentkeznek. Ugyanakkor a szakértők szerint nevetséges volt a pénz „lenyúlásának” az indoklása is, mivel cinikus állítás lett volna rezsicsökkentésnek titulálni azt, ha a kormányzat „ajándék” árcsökkentés formájában visszaadta volna az embereknek az általuk korábban befizetett többletpénzt.
Zuhan a megújulók ára
Ipari méretekben már sokkal olcsóbb a megújuló energia, mint a szén vagy az atom. Ráadásul az erőművek teljes élettartamára vetített költségek alapján az alacsony árak ellenére a gázt is veri a szél és a nap, előbbi 4, utóbbi 9 százalékkal lett olcsóbb egyetlen év alatt – derül ki a Lazard tanácsadó cég múlt héten publikált elemzéséből. A G7.hu portál által idézett anyag szerint az Egyesült Államokban végzett felmérések mutatták ki, hogy a szélturbinák jelenleg 30–60 dollár közötti költségszinten tudnak előállítani egy megawattóra energiát, míg az ipari méretű naperőművi termelés esetében ugyanez 46 és 53 dollár között szóródik. Ehhez képest a nukleáris erőművekben ugyanez az összeg 148 dollárt tesz ki valamennyi költségelemet figyelembe véve, és állami támogatás nélkül számolva.
