Csaknem tízszer annyit költ a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank (MNB) az alaptevékenységéhez nem tartozó – jellemzően karitatív, kulturális és pénzügyi ismeretterjesztési – célokra, mint a jegybank korábbi vezetése, ráadásul nem megfelelő a támogatások felhasználásának ellenőrzése – derül ki az MNB támogatási tevékenységét vizsgáló felügyelőbizottsági jelentésből. A Jobbik delegáltja, Nyikos László bizottsági tag által összeállított jelentés az utóbbiak kapcsán a következőképpen fogalmaz: „A támogatási folyamat leggyengébb láncszeme a kedvezményezettek elszámoltatása, aminek a szabályai kiforratlanok, kultúrája összességében alacsony színvonalú.” „A támogatott célok megvalósításának, elérésének ellenőrzése, a döntési pontokhoz történő visszacsatolás gyakran elmarad.”
A jelentés arra is fölhívja a figyelmet, hogy 2010 és 2016 között a támogatások pénzügyi elszámolásának, illetve az azt megalapozó dokumentumoknak több mint a tizede hiányzott. Az illetékes szervezeti egység elképesztő indoklással állt elő: azt állította, hogy az utóbbi években hiányzó dokumentumokat felerészben az magyarázza, hogy az elszámolásokkal foglalkozó, de időközben kilépő munkatársak számítógépén található iratanyagot és levelezést elmulasztották menteni, illetve archiválni.
Az ellenőrzési anyag szerint „a szerződések teljesítéséről szóló beszámoló és pénzügyi jelentés helyett elfogadtak például önmagában egy fényképet a támogatott kiadványról, vagy az MNB által adományozott emlékérmek átadás-átvételi elismervényét, a tételes elszámolás helyett bizonylatokkal alá nem támasztott összesítőket”. De voltak olyan esetek is, amikor a támogatások felhasználásának tételes ellenőrzése, az elszámolást alátámasztó dokumentumok helyett megelégedtek az ellenőrök azzal, hogy az anyagilag támogatott eseményeken megjelent jegybanki vezetők elégedettek voltak a látottakkal.
A pénzügyi elszámolások tíz százalékánál az ellenőrzést az akadályozta meg, hogy az elszámolásokhoz csatolt számlák műszaki tartalma a megrendelések vagy szerződések hiányában nem volt azonosítható, a különböző események és a velük kapcsolatos bizonylatok nem voltak párosíthatók, de az is föltűnő volt, hogy a bizonylatok egy része olvashatatlan fénymásolat. A szakmai beszámolók szerint a támogatott szervezetek kicsit több mint tizede kisebb-nagyobb mértékben eltért a szerződésben meghatározott céloktól. Voltak olyan beszámolók, amelyek alapján a szerződésekben rögzített célok teljesítése nem ítélhető meg. A céloktól való eltérés a 2013 utáni támogatások körében volt nagyobb mértékű.
Mindebből azt a következtetést vonta le az ellenőrzési anyag összeállítója, hogy a közpénzek felhasználásának elszámoltatása nem javult, márpedig a közpénz kezelésének alapvető követelménye az átláthatóság és az elszámoltathatóság. A támogatási folyamat leggyengébb láncszeme az elszámoltatás, ezért a jegybank gazdálkodásának hatékonysága e téren számottevő javításra szorul.
A jelentés másik fontos megállapítása, hogy a jegybank 2013-ban kinevezett vezetői éppen egy nagyságrenddel többet költenek különböző szervezetek támogatására, mint a korábbiak. Jól mutatja az ilyen célra költött összeg drámai emelkedését, hogy amíg 2006-ban 288, 2013-ban 239 millió forintot szántak ilyen célra, addig 2014-ben, tehát Matolcsy György első teljes évi elnöksége idején már 2589 milliót juttattak a kedvezményezetteknek, s azóta is hasonló nagyságrendben költenek hasonló célokra. Az is figyelemre méltó, hogy a jegybanktörvény szerint közgazdaságiszakember-képzésre és kutatásokra, a pénzügyi kultúra fejlesztésére, alapítványi támogatásra és karitatív célra a bírságokból befolyó összeget költhetné a jegybank. Az MNB vezetőinek „unortodox” érvelése szerint azonban e forrás kiegészítését nem tiltja a törvény, ezért döntöttek a keret jelentős megemelése mellett.
